Hamarosan megjelenik Joan Didion világhírű újságíró, írónő naplója. A pszichiáterével folytatott ülések után készült feljegyzéseket már kötetbe rendezték, 2025 áprilisában kerül a könyvesboltokba Notes to John címmel. A szövegek kendőzetlenül számolnak be az életéről, a munkájáról és a lányával való bonyolult kapcsolatáról.
A pszichiáterével tartott ülések után, 1999 decemberében, 65. születésnapja környékén kezdett Joan Didion naplót írni. A következő egy évben feljegyzéseket készített a beszélgetésekről, amelyekben szó esett a szorongással, bűntudattal és depresszióval szembeni küzdelméről, a lányával való feszült viszonyáról, valamint a munkájával és örökségével összefüggő gondolatairól.
A naplót röviddel Didion 2021-ben bekövetkezett halála után három irodalmi kurátora találta meg, miközben a manhattani lakásában átnézték a kéziratait. Egy felcímkézetlen mappába rejtve 46 feljegyzést találtak, amelyeket férjének, John Gregory Dunne-nak címeztek. Didion nem hagyott utasításokat arra vonatkozóan, hogy halála után hogyan kezeljék a naplót, és a szakmai környezetében senki sem tudott a létezéséről – írja a The New York Times.
De hagyatékának gondnokai – irodalmi ügynöke, Lynn Nesbit, és két régi szerkesztője, Shelley Wanger és Sharon DeLano – látták, hogy kinyomtatta és időrendi sorrendben tárolta őket. A feljegyzések egy teljes elbeszélést alkotnak, és intimebbnek tűntek, mint bármi, amit eddig publikált.
Didion naplója 2025. április 22-én debütál a Knopf kiadó gondozásában, 208 oldalas kiadvány formájában. A Didion Dunne Irodalmi Alapítvány szerint a gépelési hibák kijavításán és a kontextust szolgáló alkalmi lábjegyzeteken kívül a feljegyzések pontosan úgy jelennek meg, ahogyan megtalálták őket. Az eredeti kézirat a nagyközönség és a tudósok számára is elérhető lesz Didion és Dunne közös archívumának részeként, amelyet a New York-i Közkönyvtár 2025. március 26-án nyit meg a nagyközönség előtt. A kötet megjelenése tizennégy éves csendet tör meg.
Jordan Pavlin, a Knopf főszerkesztője a naplót „egy kegyetlen intellektuális elkötelezettséggel teli élet megható és mélyreható feljegyzésének”, valamint egy olyan író nyers, sebezhető beszámolójának nevezte, aki mindeközben tudatában volt az őt övező tiszteletnek. Pavlin szerint a kötet hiánypótló, mivel rengeteg mindent megtudhatunk Didion gondolkodásmódjáról.
Az írónő terápia utáni feljegyzéseinek önálló irodalmi műként való közzététele valószínűleg kérdéseket vet fel azzal összefüggésben, hogy jóváhagyta volna-e a naplója kiadását. Mivel az írásokat gondosan rendszerezve és egy kis szekrényben, az íróasztala mellett tartotta, valószínűleg számíthatott arra, hogy összegyűjtik majd őket, és a nagyközönség és a tudósok elolvassák.
Didion azonban, aki rengeteg személyes és intim írást publikált,
nem szólt az ügynökének vagy a kiadójának a feljegyzésekről, nem is törekedett arra, hogy még életében kiadják őket.
És időnként rosszallását fejezte ki azzal szemben, hogy egy híres szerző munkáinak minden egyes darabját kiadják.
Didion egész életében és még halálában is rejtélyes alak maradt, akit megfoghatatlan, szkeptikus viselkedéséért és cizellált, átható prózájáért tiszteltek. A hatvanas és hetvenes évek viharos kulturális életének krónikásaként vált híressé, amit úttörő esszéiben örökített meg, és olyan művekben gyűjtött össze, mint a Slouching Towards Bethlehem és a The White Album. A mágikus gondolatok éve című regénye magyarul is megjelent, amikor már évek óta a Nobel-díj várományosai között említették.
Magáról is sokat írt, gyakran ugyanolyan hűvös távolságtartással, mint cikkeiben, riportjaiban. Felfedte mentális problémáit, amikor még ritkaságszámba ment az erről szóló nyilvános beszéd. A The White Album címadó esszéjében részleteket közölt saját pszichiátriai értékeléséből, amelyben leírta, hogy 1968-ban
egy szédülés és hányinger miatt nem érezte magát biztonságban.
Pályafutása későbbi szakaszában a személyes tragédiák utóhatásait vizsgálta. A mágikus gondolatok éve című nagy sikerű memoárjában leírta azt a sokkot és megrendülést, amelyet férje 2003-ban bekövetkezett hirtelen halála után érzett.
A Notes to John című kötetben is hasonló témákat érint. A korai bejegyzések olyan terápiás üléseket írnak le, amelyeken az örökbefogadással kapcsolatos érzéseiről, az alkoholizmusról és a lányával való kapcsolatának bonyolultságáról beszél a pszichiáterével.
Amikor Didion 2021 decemberében, 87 évesen meghalt, bőséges mennyiségű feljegyzést hagyott hátra életéről és munkásságáról. Archívuma több száz dobozban érkezett a New York-i Közkönyvtárba, amelyek között fényképek, levelek, kutatási anyagok, vacsoraestek étlapjai, határidőnaplók, kéziratok és családi anyagok is vannak.