Színültig megtelt szombat este az ELTE Lágymányosi Campusának előadóterme. A hallgatóság a Sok a szöveg – viták, versek, virtusok című eseményre volt kíváncsi, amelyen Puzsér Róbert, Kassai Lajos, Müller Péter Sziámi és Pajor Tamás egyebek mellett az élet értelméről beszélgetett, és azon tanakodtak, vajon mi a jó és a rossz szinonimája.
Érdekes plakáttal hirdette meg a Sok a szöveg – viták, versek, virtusok című rendezvényét a KulturKlub, amelynek főszereplői Puzsér Róbert kritikus, Kassai Lajos lovasíjász, valamint Müller Péter Sziámi és Pajor Tamás zenészek voltak: a plakáton mindegyikük szája le volt ragasztva.
Hogy lesz így sok a szöveg, ha nem beszélhetnek?
Marad a pantomim, verseket meg majd a közönség mond? Asszociációs gyakorlatnak mindenesetre jó volt, valószínűleg ez volt a terv, mert az est házigazdája, moderátora, Pajor Tamás egyebek mellett ilyet is játszott a meghívott vendégeivel, barátaival igencsak széles közönség előtt 2025. február 22-én a ELTE Lágymányosi Campusának előadótermében.
Pajornak jól állt a műsorvezetői szerep, remekül terelgette a beszélgetést és a játékokat is, amelyek középpontjában rendre a lét és a tudat kapcsolata állt. A felkonferáló szövegek picit hosszúra nyúltak, de amit ezután kaptunk, minden korábbit felülírt, és Pajor reményei is beigazolódtak:
gondolkodva szórakoztunk, szórakozva gondolkodtunk.
Az első játékban a színpadon helyet foglaló urak mindegyike húzott egy-egy cetlit, mindegyiken egy szó állt. Ezután a fantáziájukat eleresztve szinonimákat kellett mondaniuk, mindenkinek akkor, amikor sorra került. Két szabály volt: egy szinonimát csak egyszer lehetett mondani, a másik szerint pedig ha valaki a rövid gondolkodási idő után sem tudott értékelhető választ adni, akkor kiesett, a játék pedig addig ment, amíg egy játékos maradt – ő nyert.
A jó volt az első szó, amelyet Pajor az „igaz”-zal tágított ki, és nem kellett sokat várni, hamar röpködtek a szavak: finom, ízletes, rendes, erkölcsös, kellő, etikus. Másodjára minden a pénz körül forgott, egyebek mellett a suska, lóvé, lovetta, garas válaszok érkeztek. Ezt eljátszották még a gyerek és a rossz fogalmával is. Az utóbbinál igazán elengedték magukat, elhangzott az ótvar, a szar, a retek, a szutyok, a hányadék és a fos is mint asszociáció. A hallgatóság meg önfeledten nevetett, élvezte, tapssal jutalmazta a szinonimákat. Mindebből az is kiderült, milyen gazdag a magyar nyelv.
A bemelegítő kör után mélyült az est gondolatisága, Pajor legalábbis erre tett kísérletet, a meghívott vendégei pedig belementek a játékba. Mindannyian mondtak egy szót, ami számukra az élet értelmét jelenti, majd kifejtették, hogy miért.
Puzsér Róbert számára a művészet az élet értelme.
Mint a kritikus fogalmazott, a művészet arra szolgál, hogy a katarzis erejével az embert önmaga fölé emelje. Szerinte az a legnagyobb művelet az életben, ha valaki egy műalkotás befogadása után teljesebb, integráltabb személyiségként lép ki a helyzetből, mint ahogy belépett. Hogy ki milyen művészeti ágban találja meg, egyéni ízlés kérdése.
Az értelmes élet
– felelte Kassai Lajos, aki elmondta, hogy a lovasíjászatban egyszer olyan szintre jutott, mint amikor valaki megtanul biciklizni, aztán mindenre figyel – például a tájra –, csak az egyensúlyára nem. Eközben úgy érezte, hogy igazából nem is ő van ott, vagy ha igen, csupán egyfajta közvetítővé vált, ami több és magasztosabb. Később a sámánok útját tanulmányozta, és arra jutott, hogy az embert az Istennel, a társaival és a környezetével való kapcsolata határozza meg. Amit lóháton megél, az olyan állapot, amellyel közelebb kerülhet Istenhez, az isteni állapothoz, s számára ez az élet értelme. Müller Péter Sziámi az önismeretet mondta, gyorsan hozzátéve, hogy a nála okosabb ókori görögök is ezt mondták.
Elég nagy program az élethez, hogy ismerd meg magad.
Pajor Tamásnak a boldogság jelenti az élet értelmét, már csak azért is, mert szerinte mindenki afelé törekszik. És ez több mint az öröm, a vidámság vagy az általános pozitívumok, mert azzal tisztában vagyunk, hogy azok elmúlnak. „A boldogságra viszont igényünk van, miután a Jóisten az iránta való vágyat belénk helyezte. De ez a boldogság a mulandóság és a földi élet egyéb negatívumai miatt elérhetetlen, ezért kell olyan létállapot, és ez az eljövendő világ, amelyet minden hívő remél, és várhatja az eljövetelét” – fogalmazott.
Az estet nemcsak keretezték, hanem átszőtték és megemelték is az elhangzott versek. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a versek szavalásakor az ELTE előadótermében megállt a levegő. Jó volt figyelni, ahogy szombat este mintegy négyszáz ember kis túlzással lélegzet-visszafojtva figyel, és átadja magát az élménynek. Különösen megemelte az előadások színvonalát, amikor a verseket fejből mondták, Kassai Lajos remek költeményét pedig a 2004-ben meghalt Bubik István megrázó előadásában hallhattuk.
A plakát szerint vitára, versekre és virtusra számíthattak az érdeklődők: az első elmaradt, a másik kettőből viszont jó adagot kaptunk. Beszélgetések helyett inkább rövid reakciók érkeztek, ám ami érdekes, hogy Puzsér Róbert, Kassai Lajos, Müller Péter Sziámi és Pajor Tamás akármennyit beszélhettek is a létről, tudatról, világról, ezen az estén a versek vitték el a show-t: nem csoda, azokban az élet már ott van, sűrítve.
(Borítókép: Sok a szöveg – viták, versek, virtusok c. rendezvény az ELTE előadótermében. Fotó: Tövissi Bence / Index)