Az Egyesült Államok és az Európai Unió között már egy ideje vitás kérdésnek számít a buy-out jelensége a szerzői jogban. A probléma leginkább a mostani streamingszolgáltatóknál jelenik meg, amelyek egy-egy jól megfogalmazott szerződéssel kivásárolják a dal- és zeneszerzőket szerzői jogaikból. Egyszeri fizetséget ajánlanak a szerzőknek ahelyett, hogy az adott film bevételiből folyamatosan részesülnének, így jelentős összegektől esnek el az európai alkotók. A jelenségről nemrég konferenciát szerveztek Brüsszelben, amelyen az Artisjus is részt vett. A jogkezelő üzleti transzformációs igazgatóját, Tóth Péter Benjamint kérdeztük.
Az európai és az amerikai jogrendszer számos ponton eltér, ezek közé tartozik a szerzői jog is. Amikor egy amerikai filmes streamingvállalat felkér egy szerzőt, hogy készítsen új filmjükhöz, sorozatukhoz zenét, az esetek jelentős részében egyszeri bérezéssel akarják kivásárolni az adott alkotót a szerzői jogaiból. Az alkotó, aki egyszeri bérezést kap a munkájáért, a későbbiekben van, hogy egyáltalán nem részesül a bevételekből,
holott a film nyereséget generál, ami részben az ő szellemi termékének köszönhető.
Az efféle szerződéseknél megesik, hogy a film producere fix bért fizet – példaként mondjunk 15 ezer eurót (6 millió forintot), ami nem egy elrugaszkodott szám – azért, hogy a szerző elkészítse a mű zenéjét. Ez nem csupán a szerző bére, hanem ebből kell kifizetni a gyártási költségeket, a zenekart, a stúdióbérlést, a hangmérnököt, és a szerzőnek végeredményben csupán töredékbevétele marad.
Egy alkotás, amit több tízezer, egyes esetekben több százezer helyen bemutatnak, vagy éveken át streamingplatformokon elérhetővé tesznek, a szerzőnek eurók tízezreit hozhatná, de ehelyett a bevétel teljes egésze a megrendelőnél marad. Ez ellen szólaltak most fel a GESAC (Az Európai Szerzők Egyesülete) konferenciáján a szakemberek, amin hazánkból az Artisjus vett részt.
A filmstreaming egy aránylag új felhasználási forma. A korábbi formáknál, akár az eredendően mozis felhasználásra tervezett alkotásoknál, ezek a jogi ütközetek már megtörténtek. Amikor bemegy egy magyar néző a moziba, és megnéz egy filmet, teljesen természetes, hogy minden vetítés után az Artisjus a filmben hallható zenék szerzői közt felosztja és kifizeti a jogdíját akkor is, ha ez egy amerikai film, és akkor is, ha magyar
– fogalmazott Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója.
A szakember elmondása alapján régóta adódnak üzleti és érdekellentétek az angolszász (kiemelten az Egyesült Államokban alkalmazott) és az európai kontinentális jog között. Bár sok esetben már különféle rendeletekkel sikerült a szerzői jogokat újabb védelem alá vonni, a streaming kérdéskörében még vannak feladatok.
Az európai kontinentális jogrendszerek a szerzőt – az alkotásába való különleges és személyes bevonódása miatt – nem egyszerűen egy vagyontárgy készítőjének látják, hanem egy szellemi alkotás létrehozójának. Emögött eszmei gondolat van, aminek hatásaként a szerzőknél maradnak bizonyos jogok. Külön jogszabály írja elő, hogy egyes jogokról a szerző szerződésben sem mondhat le. Ezek közül az egyik kiemelt témakör a későbbi felhasználások után járó díjak. A szerző akkor is további díjazásra jogosult, ha olyan szerződést ír alá, ami miatt ezzel már nem élhetne
– részletezte a szakember.
Elmondása szerint a közös jogkezelő szervezetek (mint az Artisjus) felelősek azért, hogy ezeket a jogokat megvédjék és kiterjesszék a szerzők védelmében. Bár minden országban van némi eltérés, az általánosan érvényes, hogy a kontinensünkön ezek a szervezetek igyekeznek az alkotói jogokat megvédeni. Ilyen volt korábban, amikor kiharcolták a szervezetek, hogy a kábeltévén lejátszott filmek után járó jogdíjakból az alkotóknak (író, rendező, operatőr, stb.) is járjon bevétel, ne csupán a forgalmazóknak.
Tóth Péter Benjamin kiemelte, hogy a mostani helyzet nem új keletű, hiszen az amerikai jog oldaláról régebben is voltak kivásárlási törekvések más ügyekben, a streaming pedig ennek az egyik legfrissebb formája.
Ez a helyzet magától nem oldódik meg, csak ha megfelelő jogalkotás születik. Jelenleg az történik, hogy az európai szerzők is az amerikai jog alapján szerződnek, és a megrendelők amerikai bíróságot kötnek ki a szerződésben. Egy európai jogszabállyal azonban felül lehet írni európai felhasználásra ezeket az amerikai jogszabály alatt kötött szerződéseket, de amíg nincsen ilyen (ahogy a mostani helyzetben látszik), addig az amerikai szerződésben foglaltak érvényesülnek.
Európán belül elég hosszú és fárasztó folyamat, amíg döntés születik, hiszen eltérő politikájú és érdekeltségű szervezetek és csoportok vitatják meg az adott kérdést. Mindig lesznek olyan képviselők az Európai Parlamentben, akik a művészek érdekeit védik, és mindig lesznek olyanok, akik inkább a technológiai cégek és a nagyvállalatok érdekeit tartják szem előtt, de Tóth Péter Benjamin meglátása szerint általában a franciák szoktak az ilyen jellegű ügyekben az élen járni.
Náluk pedig a protekcionista hozzáállás a jellemző, amivel az alkotók érdekeit védik elsősorban.
Az, hogy egy Netflix-megtekintés mekkora bevételt jelent egyes országokban, és azt továbbosztva, forintosítva a filmben dolgozó szakembereknek pontosan mennyit ér egy stream, mindenhol eltérő. A szakember szerint fontos lenne tudni ezt az adatot, de mivel soktényezős a kérdés, így ez mindenütt más, tehát nem lehet egzakt számokat mondani. Az összeg függ az adott országban a streamingelőfizetési díjaktól, a nézők által megtekintett filmek, sorozatok számától, a nagy filmgyártók, a jogkezelők és a streamingszolgáltatók közötti megállapodásoktól is.
Annyit azért kiemelt a szakember, hogy az egy filmre eső zenei jogdíj egyes zenékre való felosztásánál másodpercalapú elszámolást végeznek, így arányosítják a felosztott összeget. Amennyiben az adott film soundtrackje megjelenik zenés streamingplatformokon, mint a Spotify vagy az Apple Music, a jogdíjak felosztása szintén több szereplő felé történik. Így nem csupán a szerző, hanem a zeneműkiadó, az előadó és a hangfelvétel-kiadó is részesül a forgalom után.
Tóth Péter Benjamin kiemelte: bíznak abban, hogy a nemrég kezdeményezett szakmai diskurzus idővel olyan eredményt szülhet az európai jogalkotásban, ami a filmstreamingre kiterjedő, a zene- és dalszerzők számára nyereséges végeredményt tud hozni. Bár egyelőre csupán kis számban vannak magyar szerzők, akiket ez a fajta streamingpolitika hátrányosan érint, a jövőre való tekintettel minden alkotó számára fontos lehet a kölcsönösen jó döntés megszületése.