Alfonzó a magyar paródia történetének kimagasló tanítómestere. Színészként is megállta a helyét, egyik legismertebb alakítása a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági sorozathoz köthető, amelyben Bagamérit, az elátkozott fagylaltost keltette életre. De színpadi pályafutása mellett kereskedősegédként és autószerelőként is dolgozott. Kvízünkkel az 1912-ben, február 29-én született Markos Józsefet, vagy ahogy a közönség ismerte, Alfonzót köszöntjük.
Alfonzó, vagyis Markos József olyan művész volt, akit nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában ismert a szakma és a nagyközönség is. 1933-ban a Royal Orfeum táncos produkcióiban lépett fel, majd egy évig Olaszországban dolgozott, de a katonai behívó miatt vissza kellett térnie. Leszerelése után az Arizona mulatóban lett parkett-táncos, de amikor az egyik vele ízetlen tréfát űző gazdag vendéget felpofozta, mennie kellett.
Markos József sokat utazott a nagyvilágban, vándorévei során Egyiptomban, a Közel-Kelet mulatóiban lépett fel Joe Stan művésznéven, amelyet hamarosan Alfonzóra változtatott. Egy interjúban elmesélte, miért. Történt ugyanis, hogy 1943-ban letiltották az angol–amerikai hangzású neveket, így a Joe Stan nevet nem használhatta többé, másikat kellett választania.
De mi legyen az új művészneve? Az ötletet a XIII. Alfonz spanyol király haláláról megjelent újságcikk adta: „Meghalt Alfonz óh, a király, éljen a király!” Ez megtetszett neki, és eldöntötte, hogy felveszi a nevét, annyi különbséggel, hogy hozzátette az ó betűt.
Ezzel kellemetlenséget is csináltam magamnak. Egy spanyol turné alkalmával Madridban voltunk, észrevettem, hogy az emberek az utcán a plakát köré gyűltek, és hangosan röhögtek. Kiderült, hogy az Alfonz egy név, ám az alfonzo viszont stricit jelent, szóval ott, Spanyolországban kivételesen el kellett hagyni az ó betűt.
Az 1956-os forradalom alatt éppen a Szovjetunióban turnézott, így kimaradt a vérzivatarból, amikor hazatért, újra csomagolt, és európai turnéra indult, Bécsben, Belgiumban tapsolták őt, és olyan művészek mellett szerepelhetett, mint Vittori De Sica és Jacques Tati. Aztán Magyarországon a Vidám Színpadon lett igazi Alfonzó. Az a karakter, az az imádni való, utánozhatatlan karakter, akit nemzedékek néztek megszámlálhatatlan kabaréjelenetben vagy filmben, színpadi szerepben.
Alfonzó már gyereknek is erős fizikumú fiú volt, ám saját bevallása szerint gyerekkorában sok pofont kapott, amit nem tudott visszaadni. „Szégyelltem a gyengeségemet, azért erős akartam lenni.” Úgy gondolta, minden gazemberséget meg kell torolni. Autószerelő-segédként szó szerint minden ürügy alatt kapott a fejére. Amikor kilépett, annyira felszabadult, hogy végigpofozta a műhelyt.
„Nem úgy akartam erős lenni, mint akik garázdálkodnak, hanem olyan, aki megfelelő ellenféllel áll szemben. Undorodom az olyan erőszaktól, amikor a gyengébbekkel vagy idősebbekkel szemben történik. Megalázónak érzem, ha valaki ebben a helyzetben ki van szolgáltatva” – mondta.
Most pedig tesztelheti, mennyire ismeri Alfonzót.