Elhunyt David Johansen, a New York Dolls legendás frontembere és a punk egyik úttörője. A 75 éves énekes és színész halálhírét felesége és mostohalánya erősítette meg. Johansen a hetvenes évek elején vált ismertté a New York Dolls élén, később pedig Buster Poindexter alteregójaként és hollywoodi filmszerepeivel is maradandót alkotott. Halála alig egy hónappal azután következett be, hogy nyilvánosan beszélt negyedik stádiumú rákbetegségéről és súlyos gerincsérüléséről.
Újabb veszteség érte a zeneipart, miután 75 éves korában meghalt David Johansen, a legendás punkegyüttes, a New York Dolls frontembere. Halálát szombaton felesége, Mara Hennessey és mostohalánya, Leah Hennessey erősítette meg.
A zenész januárban hozta nyilvánosságra, hogy negyedik stádiumú rákbetegséggel – agydaganattal – küzd, valamint tavaly novemberben egy esés következtében eltört a gerince. Johansen az utóbbi hónapokat ágyhoz kötve töltötte, miközben családja adománygyűjtést szervezett a gondozására – írja a Rolling Stone.
A New York Dolls a hetvenes évek elején vált a punk és glam rock egyik meghatározó formációjává, két ikonikus albumot jelentetve meg: a New York Dollst (1973) és a Too Much Too Soont (1974). Johansen emellett Buster Poindexter művésznéven is sikereket aratott, legismertebb dala a Hot Hot Hot volt. Színészként olyan filmekben szerepelt, mint a Szellemes karácsony és a Tétre vagy befutóra.
David Johansen és a New York Dolls hatása a punkzenére felbecsülhetetlen. A hetvenes évek elején, amikor a hard rock és a progresszív rock dominált, a Dolls egy nyers, energikus és lázadó hangzással robbant be, amely megelőlegezte a punk forradalmát: a zenéjük koszosabb, gyorsabb és ösztönösebb volt, miközben fellépéseik teátrálisak és provokatívak maradtak.
A New York Dolls zenéje ugyanis egyesítette a garázsrock, a glam és a rhythm and blues elemeit, amely egyértelmű inspirációként szolgált a Ramones, a Sex Pistols és a The Clash számára is. Johansen és társai nemcsak zeneileg voltak előremutatók, hanem a megjelenésükben is: öltözködésük, androgün megjelenésük és dekadens viselkedésük felrúgta a korabeli rock and roll normáit. A frontember karizmatikus előadásmódja és cinikus, szarkasztikus dalszövegei tökéletesen illeszkedtek a punk attitűdhöz, amely a zenei virtuozitás helyett az őszinteséget és a nyers energiát helyezte előtérbe.
Amikor a Dolls 1972-ben turnézott Angliában, fiatal zenészek egész generációját inspirálták. Malcolm McLaren, aki később a Sex Pistols menedzsere lett, rövid ideig a NYD menedzsereként is dolgozott. Bár McLaren nem tudta megmenteni a Dolls karrierjét, a vörös bőrruhás, kommunista jelképekkel díszített megjelenésük inspirálta az általa később felépített punk imázst. Johansen dalszövegei és előadásmódja hatással volt Johnny Rotten énektechnikájára és Mick Jones dalszerzői stílusára is.
A zenekar bohém, dekadens és öntörvényű attitűdje beépült a punk kultúrába. A megjelenésük és provokatív színpadi viseletük előrevetítette a punk vizuális lázadását, amelyet később a Sex Pistols, a Dead Boys és más zenekarok is magukévá tettek.
Bár a New York Dolls sosem érte el a mainstream sikert, a punk egyik legfontosabb előfutára volt. Az együttes eredeti felállásából Johansen volt az utolsó élő tag. Halálával egy korszak végleg lezárult.
(Borítókép: David Johansen 2009. december 4-én. Fotó: Jim Dyson / Getty Images Hungary)