Nem mindennapi eseményt rendeztek a XIV. kerületi Jókai Mór Általános Iskolában. A tegnap.ma irodalmi portál szervezésében 200 diák Jókai Mór Ültess fát! című versét szavalta közösen egy szép, napsütéses péntek délelőtt.
Szól a csengő, a gyerekek csoportosan lepik el a XIV. kerületi Jókai Mór Általános Iskola udvarát. Szünet van. Tanárok kísérik őket az aszfaltra, amelyen ha a hatalmas, krétával felrajzolt betűket egybeolvassuk, azt kapjuk, hogy: Jókai 200. Ezen vonal mentén sorakoznak a gyerkőcök.
A mintegy 200 diák szabadon beszélget, izgatottságnak nyoma sincs, miközben szép dologra készülnek, Jókai Mór Ültess fát! című versét fogják elszavalni, de előbb az igazgatónőjük felé figyelnek – Hudu Mariann azt mondja, büszkék arra, hogy a program részesei lehetnek. Eztán átadja a szót Döme Barbara írónak, tegnap.ma egyik főszerkesztőjének, aki elmondja, február 18-án volt 200 éve, hogy Jókai Mór megszületett, az évfordulót mindenképpen meg szerették volna ünnepelni.
„Képzeljétek, hogy 200 éves születésnapra mekkora tortát kellett volna idehozni, akkorát, hogy be se fért volna erre az udvarra. 200 szál gyertya pedig végképp nehezen férne el itt. De úgy gondoltuk, ti lesztek most a 200 szál gyertya ezen a tortán, és azok is, akik ezt a csodálatos születésnapot megünnepelhetik, mégpedig úgy, hogy elmondjátok az Ültess fát! című verset” – fogalmaz Döme, majd arra kéri a gyerkőcöket, kiáltsák az égbe, hogy Jókai 200!.
A 200 nebuló hibátlanul veszi az akadályt, a nagy, közös versmondás előtt hangpróbának sem utolsó, és pillanatokon belül rázendítenek arra, amiért érkeztük.
Valósággal zeng az iskola az Ültess fát! című költeménytől, talán a 14. kerület is beleremeg a tavaszi napsütésben.
Felemelő és megható érzés, ahogy minden diák gyönyörűen (és fejből) szaval, a művészet ereje ezért is csodálatos. Egy pillanatnak tűnik az egész, még úgy is, hogy egyszer még megismétlik. Az sem zavarja őket, hogy drón köröz fölöttük, sőt vannak, akik lelkesen integetnek a szerkezetnek. Úgy érzem, mintha egy színházi előadásnak lennék tanúja, a jelennek szól, aztán tovaszáll. És ez történik, mert a miniprodukció után néhány pillantás után egy gyerek sem marad az udvaron, valószínűleg a következő órára siet.
Mi még maradunk, a tegnap.ma szervezésében megvalósuló rendezvényről Döme Barbara író elmondja, hogy Király Farkas főszerkesztőtársával céljuk méltó módon tisztelegni Jókai Mór emléke előtt, továbbá szeretnék innovatív, közösségi élménnyé tenni az irodalom ünneplését. Fontosnak tartják, hogy az irodalom ne csupán a tankönyvek lapjain, hanem élő közösségi élményként is jelen legyen a diákok és a szélesebb közönség számára.
A kihívássorozat részeként előadásokat szerveznek tanároknak, olyan interaktív módszereket akarnak bemutatni, amelyeket nem biztos, hogy ismernek. Azt mondja, pedagógusoktól már számos pozitív visszajelzés érkezett.
Király Farkas megfogalmazása szerint egy 200 éves nyelven nehéz megszólítani a gyerekeket, mert bőven akadnak olyan szavak, amelyeket már senki sem használ. Szerinte inkább a történetvezetése, a regényírási technikája vagy a feldolgozott történelmi tények miatt érdemes Jókait olvasni.
Jelenleg sokkal tempósabb a történetvezetés, és olyan látványélményeink vannak, amelyek fényében a Vaskapu-szoros leírása unalmas, vontatott és lassú lehet, de annak idején nemhogy Netflix, de fénykép sem volt. Mindent fejben kellett összerakni, amelynél a részletes leírásra szükség volt.
Király Farkas megfogalmazása szerint a kihívássorozattal arra is rá akarnak mutatni, hogy Jókainak könnyedebb olvasmányai is vannak, mint például a Fekete gyémántok, s nincs azzal semmi baj, ha nem Jókai határozza meg az olvasmányélményüket, de ha beépítik, azzal semmit nem veszítenek, sőt csak nyernek.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)