Nem először barangoltunk Merker Dávid, a Hosszúlépés. Járunk? tulajdonosa kalauzolásával a Rózsadombon, de most először csodálhattuk meg belülről is a földkerekség talán legcsodálatosabb Bauhaus stílusú villái közül egyik-másik enteriőrjét. Az apropót a minap három Oscar-díjjal elismert A brutalista című film rózsadombi vonatkozásai adták. Riport a budai dombról, ami a világörökség részét is képezhetné.
Kezdjük a végén, a Törökvész út és a Tövis utca sarkán álló Kapisztrán Szent János ferences templomnál. Hogy miért? Mert az egyszerűségében is megkapó és lenyűgöző épület annak a pennsylvaniai, doylestowni közösségi központnak, konkrétan az ottani brutalista kápolnának lehetne akár az előképe, amit a filmbeli – és természetesen fiktív, Adrian Brody által megszemélyesített – Tóth László/László Tóth tervezett.
A Rózsadomb epicentrumában álló templom építésének gondolata 1948 januárjában fogalmazódott meg P. Gábris Grácián plébános atya fejében, kényszerűségből. Ekkor értesítette a főváros a plébániát, hogy az Áldás Utcai Általános Iskola tornatermében megszüntette a vasárnapi misézést. Így hát a plébános atya munkatársai kerestek és találtak egy szép telket a Tövis utca sarkán, ami Herczeg Ferenc íróé volt.
Az író kijelentette, hogy magánszemélynek nem adja el, de az egyháznak szívesen, négyszögölenként 80 forintért. Amikor megjelentek nála az egyházközség emberei, és megtudta, hogy templomot akarnak építeni a telkén, akkor eladóként lealkudta az árat négyszögölenként 60 forintra. Ilyen alkufolyamatot sem ismer még egyet a gazdaságtörténet…
A templom megtervezésével Sáy-Halász Antal építészmérnököt bízta meg az egyházközség. Rohammunkában folyt az építkezés, utólag mondhatjuk, szerencsére, mert a kommunista diktatúra vasmarka egyre szorosabbra zárult, időközben például Mindszenty bíboros hercegprímást már börtönbe vetették. A templomot az utolsó pillanatban, 1949. július 10-én szentelték fel, tíz hónappal az első kapavágás után!
Jó darabig ez lehetett az utolsó templom, amit Magyarországon a diktatúra évtizedei alatt felszenteltek.
Mindezt Merker Dávid lebilincselő előadásából tudjuk. Dávid a Hosszúlépés. Járunk? városi séta-szervező cég ügyvezetője, és az évek óta nagy érdeklődéstől kísért budapesti túrák kalauza, fantasztikus helyismerettel és művészettörténeti tudással felvértezve.
Ezúttal a tíz Oscarra jelölt, és Adrian Brody révén a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat el is nyerő A brutalista apropóján barangoltuk be vezetésével a Rózsadomb lankáit, kívül-belül megszemlélve néhány ikonikus épületet, a magyar Bauhaus/modernizmus remekeit, amelyeket akár a filmbéli Tóth László is tervezhetett volna.
Nem véletlenül Új világot álmodtak a túra fantáziacíme, hiszen Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Molnár Farkas, Fischer József és a többi zseniális, jórészt Weimarban és Dessauban, a Bauhaus műhelyében, Walter Gropius szárnyai alatt pallérozódó képzőművész, dizájner és építész valóban új világot álmodott a Rózsadombra, még ha legtöbbjüknek, így például a mind között talán legzseniálisabb Breuer Marcellnak nincs hazánkban egyetlen épülete sem.
Ez a kiváltság, mármint a Breuer-alkotások birtoklásának kiváltsága az Újvilágnak, az Egyesült Államoknak jutott, hiszen a Bauhaus magyar zsenijeinek 1933 után emigrálniuk kellett… Így Breuer Lajkótól – így becézték barátai Breuert második utóneve, a Lajos alapján – csupán néhány olyan csőbútort volt szerencsénk látni, amelyik majd száz évvel elkészülte után is
döbbenetesen modernnek hat.
Be kell vallanom, készültem a keddi túrára, hétfő délután megnéztem a Puskin moziban A brutalistát. Senki ne ijedjen meg az alkotás majdnem négyórás hosszától, először is száz perc után beiktattak egy negyedórás szünetet, másodszor pedig egyetlen másodpercig sem untam a lenyűgöző mozit. Az Anorának szuperjónak kell lennie, ha le tudta győzni A brutalistát…
E röpke kitérő után vissza a Tövis utca és a Törökvész utca sarkához!
Mindenki érezte, hogy az egyház és a ferences rend katartikus átalakulás előtt áll, és még a közelgő tragédia előtt megpróbáltak az utolsó pillanatban örök nyomot hagyni. Tudták, ha nem lesznek elég gyorsak, nem lesz idejük befejezni a templomot. A sietség nem volt felesleges. A rendház építkezését 1950-ben leállították, és a már felhúzott falakat az alapokig lebonttatták…
– fogalmazott túravezetőnk. Az épület több okból is különleges. Egyrészt nincsenek oldalsó ablakai, a napfény az üvegtetőn keresztül (amely Kontulyné Fuchs Hajnalka alkotása) világítja meg az enteriőrt. Akár innen is kölcsönözhette A brutalista rendezője, Brady Corbet a filmbeli doylestowni kápolna bravúros építészeti megoldását. És a déjà vu-érzés még erősebb lesz, amikor Merker Dávid megmutatja Hilary Donald Thimmesh ferences rendi szerzetes könyvét, amelynek Tervezz templomot! (Plan a Church) a címe, és ami mintha egy az egyben Tóth László doylestowni munkásságának leképezése lenne.
Nincsenek véletlenek…
A rózsadombi templom falait egyébként pompázatos freskók díszítik, a Római iskola legjobbjainak – Molnár C. Pál, Kontuly Béla és a többiek – remekei. Az ember cseppet sem csodálkozik, hogy túravezetőnk elmondása szerint minden misén zsúfolásig megtelik a templom, ahogy a Pasaréti téri ferences templom is. Ilyen varázslatos miliőben biztosan eljut az imádság a Mindenható fülébe…
No de ne fejezzük még be rózsadombi barangolásunkat, hiszen jóformán el sem kezdtük. Ugorjunk vissza a Sarolta utca 3. szám alatti villához, amelynek – egészen pontosan az egyik lakásnak – ma egy olyan úriember a tulajdonosa, aki már az Index hasábjain is publikált, és aki beszélt a villa történetéről, merthogy belülről is megcsodálhattuk a remekművet. Boros Tamás az Egyensúly Intézet társalapítója és igazgatója 2020-ban vette meg a korábban felháborító módon munkásszállónak használt gyönyörű (akkori állapotában cseppet sem gyönyörű) épületet, amelyben éppen akkor a környező építkezéseken dolgozó tizenegy ukrán vendégmunkás volt elszállásolva…
A villát eredetileg Kudelka György és Schönteil (Simó) Gábor tervezte 1934-ben, majd a harmincas évek végén a zseniális építész házaspár, Fischer József és Pécsi Eszter alakította át mai formájára. Első tulajdonosa az író Bródy Sándor fia, az 1898-ban született Bródy János volt, aki a gyerekek közül egyedüliként belevetette magát az üzleti életbe, a nagyszülők gabonakereskedő vállalkozását vitte tovább. Óriási vagyont szerzett, ebből vásárolta meg ezt a Sarolta utcai házat is. Fia 1933-ban Sándorként született, és a II. világháborút követően Alexanderként lett világhírű.
Pécsi Eszterrel három évvel ezelőtt már megismerkedhettek az Index olvasói. A korát durván egy évszázaddal megelőző hölgy hazánk első női statikusa volt, Berlinben tanult, a pesti Műegyetemen diplomázott,
sportkocsival száguldozott, Fischer Józsefnek, az egyetemet sem végzett autodidakta építőmesternek lett a felesége,
és miután emigrált a kommunizmus magyarországi kalodájából, New Yorkban is megcsillogtatta páratlan tehetségét. Vérbeli emancipált nő volt, de arra is maradt ereje és ideje, hogy két fiút szüljön, és őket tisztességgel felnevelje.
A Sarolta utcai villa amúgy belülről is szenzációs, a kreatív bútorok és a Ludwig Mies van der Rohe tervezte, ránézésre is keleti kényelmet sugárzó székek látványa különleges élmény.
A szomszédos Cserje utca 4. szám alatti Hevesy-villát Molnár Farkas tervezte 1931-ben. A tetőteraszon Breuer Marcell B33 avagy Cesca székét csodálhattuk meg, amelyet egyébként Merker Dávid hozott magával otthonról… Ezt a hihetetlenül kényelmes (kipróbáltuk!), ugyanakkor minimalista ülőalkalmatosságot 1928-ben alkotta meg a művész, az inspirációt egy biciklibaleset adta, amikor szembesült vele, milyen tartós anyag a kormányhoz használt fémcső.
Nem sokkal arrébb, az Áfonya utca 7. szám alatt (már a házszám is formatervezett!) ismerős felirat látható a garázsajtón: Weiler Art. Csak nem…?
De bizony, a ház tulajdonosa Weiler Árpád pécsi építőművész, a neves festő és AI-guru Weiler Péter édesapja. A Pogány Móric által 1934-ben tervezett épület
igazi csemege az ínyenceknek, de leginkább a berendezése miatt.
Már-már megható, hogy a redőnyhúzó sárgaréz lapján olvasható a majd száz évvel ezelőtti mester, bizonyos Magaziner Lajos fémbe vésett neve. De mindez semmiség a bútorokhoz képest! Breuer Marcell és Le Corbusier itt látható LC2 foteljei ikonikus darabjai a huszadik század formatervezésének, Steve Jobs az iPadet egy LC3-on ülve mutatta be annak idején.
Megcsodáljuk még a Palánta utca két remekbe szabott épületét, túravezetőnk pedig megmutatja azt az 1937-es újságcikket, amely Breuer Marcell amerikai diadalútjáról szól. A Magyarország írásának címe:
A Harvard-egyetem tanára lett Breuer Marcell magyar építész, akit nem vettek fel a pesti Mérnöki Kamarába.
Hiába, senki sem lehet próféta a saját hazájában…
Tény és való, hogy a Bauhaus modernizmusát sem a nácizmus, sem a Rákosi-diktatúra nem kultiválta, dekadens művészetnek, stílusnak titulálták a huszadik század legmeghatározóbb és manapság, hála istennek, talán legnépszerűbb építészeti és dizájnirányzatát. Szerencsére azonban a budai Rózsadomb és Pasarét tehetős polgárai a húszas, harmincas és negyvenes években nem ódzkodtak a forradalmian újtól, az utókor nagy örömére.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)