Tizenhatezer ember előtt lépett fel 2025. március 8-án az MVM Dome-ban a Bagossy Brothers Company. Az erdélyi zenészek nem először csaptak a húrok közé ebben a csarnokban – két éve itt ünnepelték fennállásuk tizedik évforudulóját is. Most azonban olyan örömzenélést csináltak, mintha nem lenne holnap.
Telt házas koncertet adott 2025. március 8-án az MVM Dome-ban a Bagossy Brothers Company. A zenekar 2023-ban ugyanitt – a Dome-ban első magyar zenekaraként – ünnepelte fennállása tizedik évfordulóját. Azóta eltelt két év, az erdélyi srácok pedig nőnap alkalmából visszatértek a ferencvárosi csarnokba – egy újabb menetre.
Besűrűsödött a március 8-i este, hiszen a szomszédos Papp László Budapest Sportarénában Majka adott újabb koncertet. Az előadó a nagy érdeklődésre való tekintettel március 7-én és 8-án is színpadra lépett, ám ez semmit sem vett el Bagossyék bulijának népszerűségéből vagy sikeréből, hiszen az eseményre már rég elfogyott az összes jegy, a csarnokban pedig egy tűt nem lehetett leejteni.
A tömeg ebben az esetben 16 ezer főt jelentett.
Előzenekarként a Lóci játszik énekeltette és táncoltatta meg a közönséget. Bár az együttes setje alatt még bőven szállingóztak befelé az emberek, a hangulatra már itt sem lehetett panasz. Lóci bejelentette, hogy két hete megszületett a kisfia, és ha minden igaz, a szülésznő is ott ül a közönség soraiban. A kedves bejelentést háromnegyed órás örömzenélés követte, majd egy rövid szünet után Bagossyék vették át a stafétát – pontosabban a mikrofont.
A zenekarral való kapcsolatom eddig kimerült annyiban, hogy a tavalyi STRAND Fesztiválon a backstage-ből elcsíptem néhány számukat, és elkönyveltem, hogy
működik, amit csinálnak, hiszen óriási tömeg gyűlt össze a bulira, a közönség pedig egy emberként énekelte a legismertebb Bagossy-dalokat.
Most azonban egy teljes koncertet ültem végig, és hasonló élményben volt részem. A Bagossy Brothers Company 2025-ben, tizenkét év után is legalább annyira szívvel-lélekkel zenél, mint karrierjük kezdetén, legalábbis nagyon úgy festett.
A koncertet a Valahol itt című slágerükkel kezdték, a Dome sárgás, félköríves dizájnának hála pedig az egész jelenet pont úgy festett, mintha a felkelő nap sugarai simogatták volna a zenészeket. A koncerten egyébként minden dalhoz külön vizuál dukált, a háttérvetítés és a fények kéz a kézben jártak a dalok hangulatával és üzenetével.
A buli első harmadában elhangzott többek között a Szép mentés, a Balaton és a Fordul a világ is, a közönség azonban mintha kicsit halk és álmos lett volna. Szerencsére nem kellett sokáig várni arra, hogy mindenki magasabb fokozatra kapcsoljon.
Abban a pillanatban, ahogy elérkeztünk a népi blokkhoz, mindenki „megvadult”.
A gitárt felváltották a vonósok és a fúvósok, a színpadot egy tucat néptáncos lepte el, a zene felpörgött, a közönség felébredt. De még mennyire... Ki tudja, milyen varázslatos és titkos alapanyagot kevertek a zenészek a receptbe, egy valami azonban biztos: mindenki repetát kért, ők pedig örömmel szolgálták ki a népi muzsikára (is) éhes publikumot.
Talán egyetlen más blokk sem állt olyan jól Bagossyéknak, mint a népi elemekkel tarkított rész. Ment a konfetti meg a bugi, villództak a fények, és sikoltoztak a rajongók. Minden szuper volt.
A koncert másik fénypontja az a jelenet volt, amikor a két fivér, Norbert és László egy aprócska színpadon, egy szál gitárral idézte meg a múltat. A testvéri szeretet, a zene és az egymás iránt mutatott ragaszkodás és megértés többeknek könnyet csalt a szemébe.
Korábban azt hallottam, a zenekar közönsége elsősorban tinilányokból áll, holott a Dome-ban talán belőlük volt a legkevesebb. Ellenben harmincasokból, negyvenesekből, ötvenesekből (és idősekből) annál több bulizott szombat este az erdélyi zenekarral. A közönség soraiban ritkán tapasztalni ilyen mértékű összetartást (összetartozást?), mint amit ezen a koncerten átéltünk. Az érzést azonban nem lehet megmagyarázni, tapasztalni kell...
Természetesen nem lehet szótlanul elmenni az Olyan ő mellett sem, amelyet kihagyni nemcsak bűn, de egyenesen lehetetlen lett volna. A sláger neve összeforrt a csapatéval, Bíró Barbara jellegzetes hangja pedig élőben is legalább olyan erővel szólt Bagossy Norberté mellett, mint a felvételeken.
Az első nagy blokk lezárásaként a csapat levonult a színpadról, de a kivetítőn azt is láttuk, hogy elektromos rollerre pattannak, és egy másik ajtó felé veszik az irányt. A zenészek végül a közönség soraiban tűntek fel, majd elfoglalták helyüket a kisebb, B-színpadon, ahol három (majdnem) levezető dalt játszottak el a visítozó közönségnek: a Magázóst, az Iszom a bort és az Álljunk összét.
De még itt sem volt vége a bulinak, ugyanis nincs Bagossy Parno Graszt nélkül, amit a közönség is pontosan tudott. A megkönnyebbülés és az öröm elegye ült ki a nézők arcára, amint meglátták (és hallották) Oláh Helénát és zenésztársait. Mi más csendülhetett volna fel a Bagossy Brothers Company és a Parno Graszt előadásában, mint közös daluk, a Fújj meg szél.
Csak pislogtam, amikor az utolsó percekben megjelentek az Enemy Squad breaktáncosai, és pörögtek párat a fejükön, majd Bagossy Norbert is csatlakozott a srácokhoz – ő kevésbé elborult mozdulatokat tolt, de mégiscsak breaktáncolt, holott előtte nyomott le két órát a színpadon... Csak néztem, és irigykedtem: én is szeretnék ilyen friss maradni egy éjszakába nyúló MVM Dome-os koncert után.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)