„Tudom, hogy teljesen kilátszik a fanszőrzetem, alig várom, hogy újra 25 fok legyen, mehessek pont ebben a piros tangában a boltokba” – mondja Galla Miklós, aki beszélgetésünk egy pontján váratlanul teljesen meztelenre vetkőzik előttünk a dolgozószobájában.

De nem sokáig marad ruha nélkül, magára kapja falatnyi alsóneműjét, miközben gondosan ügyel rá, hogy fanszőrzete továbbra is fedetlen maradjon. Megbizonyosodunk róla, hogy nem csak mondja, tényleg imádja a fanszőrzetét és a hónaljszőrzetét mutogatni. Még az interjú közben is csak öt percre ejti le karjait, egyébként a tarkóján tartja, simogatja, hogy a hónaljszőre mindvégig jól látható maradjon. De az is fontos számára, hogy fehér alsóneműje kilátsszon a nadrágjából.

Nincs kétségem afelől, hogy az abszurd humor magyarországi apostola gondosan előkészítette a mini pucér perfomanszt. A lépés nem lep meg különösebben, bár ettől jó szívvel el tudnék tekinteni, kissé feleslegesnek is érzem, és szerencsére fiatal fotóriporter kollégám is könnyedén túlteszi magát a történteken. Eldördül a fényképezőgép, Galla pózol, boldog, sztoikus nyugalommal mosolyog. Ilyenkor, pucéran érzi magát igazán szabadnak, boldognak, kiegyensúlyozottnak. Nem ítélkezünk.

– Ebben megy a boltba bevásárolni, nem szólják meg?

– Semmilyen beszólást nem kapok. Élvezem és kívánom.

Galla Miklóst nem igazán hatja meg a felvetésem, miszerint gazdag, műfajában meglehetősen jelentős életművét akár teljes egészében zárójelbe tehetik pőre villongásai.

Az MTVA szerint méltatlanná vált az elismerésre. De már nem érdekli az ügy, a kitüntetés. Laár András nekiadta az övét, szóval van neki, a kedvünkért fel is húzza a középső ujjára. Eközben azért jó lenne valamilyen értelmes választ kiszedni belőle... Mire jó ez az egész? Mi az értelme a meztelenkedésnek? Figyeleméhségről, exhibicionizmusról, perverzióról, meg nem értettségről, a szabadságról vagy csak a puszta élvezetről, erotikáról és érzékiségről van szó?

Az tart egészségesen és fiatalon, hogy mindenkinek megmutathatom, hogy szőrös a hónaljam, szőrösek a mellbimbóim, és szőrös a nemi szervem. Muszáj megmutatnom! Kívánom! Amikor ebben a tanga alsónadrágban kimegyek, teljesen meztelen a fenekem. Élvezem. Szeretem, ha a szabad levegő éri a végbélnyílásomat

– fogalmaz Galla.

A nyomok Tanzániába vezetnek

Erre a válaszra lehetetlen felkészülni. Már számomra is egyértelmű, hogy így nehéz lesz közelebb kerülni a megfejtéshez, de kitartó maradok. A válasz nem dönt le lábamról, és a témát sem engedem el olyan könnyedén, mint szeretném. A mélylélektant, a pszichologizálást mellőzve azért csak a végére kéne járni ennek az egésznek, a miérteknek. Az empátia, a megértés jegyében. Az életműre való tekintettel, arra, hogy számos generáció nőtt fel különleges humorán.

Tovább záporoznak a kérdések, és kiderül, hogy a meztelenkedést nem most, hanem 12-13 éves korában, Tanzániában kezdte, ahol közgazdász édesapja munkája miatt töltöttek el pár évet. Bevallja, sosem volt szemérmes, de azt nem szereti, hogy ha mások meztelenek.

„A Hotel Kilimandzsáró strandján meztelenkedtem, nagyon élveztem már akkor is. Szép medencéjük volt, akkora, mint egy fél futballpálya. Nem zavart senkit, ahogy most is imádják a fellépéseimen” – mondja, majd hozzáteszi, hogy szerinte csak a férfiak értékelik negatívan pucér előadásait, a hölgyek kivétel nélkül elégedettek. Galla pedig szimplán élvezi a meztelenkedést. Szóval ennyi az egész.

Szerinte a hírekkel ellentétben legutóbbi előadásain már nem volt teljesen meztelen, de pár éve sorozatban ötször-hatszor is ádámkosztümben lépett fel. Nehezen hiszem el neki, hogy nem volt pucér, most is az, fel-alá járkál kaotikus, művészekre jellemző hanyagsággal berendezett dolgozószobájában, és arról kezd beszélni, hogy azért értük el kizárólag vezetékes telefonon, mert a mobiloktól zsibbad a feje.

Élni az életet

Egykori alkotótársa, Laár András már sok szépet és jót mondott Galláról, a Karinthy-gyűrűt is nekiadta a békülés, viharos kapcsolatuk enyhülése jegyében. Laár az Indexnek beszélt arról, hogy Galla nélkül nem jöhetett volna létre a L'art pour L'art Társulat, egyenesen zseninek tartja a humoristát, de a meztelenkedését finoman szólva sem tartja megfelelőnek.

– Laár András azt nyilatkozta, hogy ön megőrült.

– Nem baj, nem baj.

– Nem zavarja?

– Nem, dehogy zavar, élem a magam életét.

Galla elmondja, hogy az elmeállapotára vonatkozó nyilatkozat után levelet írt Laárnak, hogy tudassa vele, az ominózus előadáson ő bizony nem volt pucér, és egy dalt is elküldött neki a The Eighteenth Day Of May elnevezésű együttestől. A humorista számára különösen kedves a zenekar, mert pont május 18-án született. Laár András egyelőre nem válaszolt neki, de Nagy Natália eltanácsolta őt a Himnusz, versek tanulásától, mondván: tőle az abszurd humort várják a nézők. Félbe is hagyta Himnusz megtanulását.

Őze Lajos és Latinovits Zoltán iránti rajongása miatt kezdett el verseket tanulni, Adytól Az ős Kaján már flottul megy neki. Ezzel párhuzamosan abbahagyta az absztrakt festészetet, amit 15 éve kezdett el, pedig a karantén alatt még három festményen is dolgozott egyszerre.

Most az írásra koncentrál, élete fő művének tartja Átragadt szerelem című, 2024-ben megjelent könyvét, amiben rengeteg meztelenkedés, szexjelenet van. Meglehetősen erotikus műről van szó. Le is teremt, hogy még nem olvastam. „Lefóliázták, olvasd el, és írjál róla!” – szólít fel Galla könyörtelenül, amikor szégyenkezve bevallom, hogy még nem tudtam elolvasni regényét, mert Thomas Pynchon életművébe ástam bele magam komolyabban az elmúlt másfél évben. Nem volt időm az Átragadt szerelemre.

– Most megígérem önnek, hogy elolvasom.

– Köszönöm. Ki ez a Thomas akárki?

– Pynchon, az egyik, ha nem a legnagyobb élő író.

– Elnézést, de az én vagyok.

Az utóbbi időben három novellát is írt, hasonlóan szenzuális témákban. Az egyikben pont tanzániai angol tanárnőjéről ír, akibe halálosan szerelmes volt, miatta tanult meg kiválóan angolul. Ő nem szégyenkezik, amikor bevallja, hogy egyáltalán nem olvas regényeket, verseket is csak felvételről hallgat. Például közös kedvencünket, Pilinszky Jánost. „Ahogy a saját verseit mondja, az minden művészet teteje. Csodálatos, őrült zseni” – fűzi hozzá a fanszőrzetét éppen kiegyenesítő Galla Miklós.

– Mire készül a Himnusszal?

– Ne haragudjon, de ez még nem publikus.

A humorista szerencsés ember, egész életében csak azzal foglalkozhatott, amit szeret, kivéve, amikor kifutófiú volt (kétszer) egy rövid ideig. A tanulást sem vitte túlzásba, mert csak az Illés, a Fonográf és a Rádiókabaré érdekelte. Semmi más. Ma is minden áldott nap csak azt teszi, amihez kedve van, amit élvez. Ma már fellépést is csak annyit vállal, amennyitől nem fárad el, menedzsere sincs. De készül, valamire nagyon készül. Meglátjuk, mire.

(Borítókép: Galla Miklós 2025. március 6-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)