Izraeli régészek egy ősi apáca holttestére bukkantak Jeruzsálem közelében. A sírban az elhunyt kar- és lábcsontjait, valamint a nyaka körül nehéz vasgyűrűket találtak. A kutatók a felfedezést úgy értelmezték, mint az első fizikai bizonyítékot a bizánci apácák szigorú aszkézisére.
A maradványokat egy bizánci kolostor helyén találták meg, mintegy három kilométerre északnyugatra Jeruzsálem óvárosától. A kolostor az V–VII. században működött itt − írta a wnoz.de.
„A papság körében a nehéz gyűrűk viselését akkoriban nem tekintették kínzási módszernek, inkább csak önkéntes önkínzásnak” – fogalmazott a felfedezésről szóló közleményében a régiségügyi hatóság. Mint mondta, abban az időben azt hitték, hogy „minél inkább lemond az ember az élvezetekről, sőt kínozza a testét, spirituális értelemben annál magasabbra emelkedik a lélek”.
A halott apáca felfedezése a bizánci szerzetesek − és úgy tűnik, az apácák − körében elterjedt szélsőséges aszkézis újabb kifejeződése. Az erkölcsbíráskodás formái közé tartozott a hosszas böjtölés, a nehéz láncokba verés, az alvásmegvonás vagy a kis szobákba zárás, sőt egyes esetekben a szerzetesek tűzbe vagy ragadozók elé vetették magukat.
A testet a templom oltára alatti sírban találták meg. A nő karjai körül 12–14 karikát, nyaka körül 4 karikát, lábai körül pedig legalább 10 karikát találtak. A hasán lévő vaslemezek, amelyekhez a gyűrűket erősítették, olyan hatást keltettek, mintha a csontváz páncélt viselne.
A földi maradványok rossz állapotban voltak, de a fogzománc vizsgálata kimutatta, hogy az elhunyt nő volt. A sírban egyéb fémtárgyakat, köztük egy kis keresztet is találtak.