Miről leveleznek egymással azok az emberek, akik regisztrálnak egy online társkeresőn, aztán valamiért felkeltik egymás érdeklődését, és írogatni kezdenek? Általánosságban nem tudhatjuk, Csontváry Tamás Románc – Egy szamár esete a nőművésszel című levélregényében azonban izgalmas érzéki és intellektuális „párbaj” bontakozik ki. A Hitel Kiadó által gondozott kötetben mindeközben feltárulnak a mai Budapest hétköznapjai.
„Szex nem lesz” – így regisztrált egy bizonyos Klára a randivonal.com-ra, és ezzel azonnal felkeltette egy Tivadar nevű felhasználó érdeklődését. „Világosan látszott, hogy ennek a nőnek van humora, hiszen kis túlzással erre a felületre a férfiak és nők jórészt szexuális kaland lehetőségét keresve jelentkeznek be” – olvasható Csontváry Tamás Románc – Egy szamár esete a nőművésszel című regényében. Írhatnánk azt is, hogy levélregényében, mert hiszen „levelek” jönnek-mennek az online térben, megteremtve ezáltal a 18. századi műfaj modern kori változatát.
A könyvnek tehát két szereplője van: a nő, valódi nevén Sugár Éva többé-kevésbé híres művész, a férfi pedig, akit a könyvben valójában Csontváry Tamásnak hívnak, megrögzött párkapcsolat-szédelgő, de legalábbis „nagy-nagy szamár”. Kezdetét veszi egy modern románc, ami egyre abszurdabb fordulatok után szimpla zaklatástörténetben tetőzik.
Éva és Tamás valamikor a 2010-es évek közepén botlik egymásba a leglátogatottabb társkereső oldalon. Úgy egy hónappal az első, zökkenőktől sem mentes levélváltás után randevúznak először, majd minden figyelmeztető jel ellenére hamar egy szeretői viszony közepén találják magukat, úgy, hogy
valójában egyikük sem teljesen független.
Kapcsolatuk alatt a levelezés tovább folytatódik, és kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a végkifejletig tart. A levelekből és az azokat kiegészítő narrátori betétekből, lábjegyzetekből bontakozik ki a teljes történet, egy viszályokkal és szürreális fordulatokkal terhelt kapcsolat.
A konfliktus főleg abból adódik, hogy bizonyos szempontból nagyon hasonló, más szempontból pedig teljesen ellentétes karakterek találkoznak. Mindketten művészetrajongók, de míg a nő hivatásában is az, addig a férfi afféle amatőr műkedvelő, amúgy pedig egy multinacionális vállalat jól fizetett saleses középvezetője. A férfi alapvetően egy, a modernitásból kiábrándult „sült realista”, valamennyire konzervatív, de még inkább reakciósnak mondható nézetekkel: egy majdhogynem cinikus, mizantróp figura. A nő ezzel szemben kiterjedt értelmiségi kapcsolatrendszerrel bír, feminista, lelkes jog- és környezetvédő, siker- és célorientált alkotó.
Az élet minden lényeges kérdésében más tehát az alapállásuk, leképezve korunk tipikus ellentétpárjait: férfi-nő, főváros-vidék, konzervatív-liberális, modern-korszerűtlen, realista-idealista, gazdag-szegény (esetükben inkább biztos bevételi forrással bíró, viszonylag jómódú „multibérenc” versus folyamatos egzisztenciális gondokkal küzdő szabadfoglalkozású művész).
Heves vitákat folytatnak társadalmi és művészeti kérdésekről, közös magánéleti és kulturális programokat bonyolítanak le, ezáltal kirajzolódik a napjainkban minket is körülvevő világ valós magyar és külföldi közéleti szereplőkkel, intézményekkel, filmcímekkel, éttermekkel.
Szóba kerül Vekerdy Tamás, Nyáry Krisztián, Iványi Gábor, sőt még Trump neve is, hiszen hőseink pont ugyanazokkal a történetekkel találkoznak, mint mi.
A regényidő előrehaladtával a nő a szó szoros értelmében zaklatni kezdi a férfit: kéretlen telefonálgatások, e-mailek és szöveges üzenetek sokasága, olykor napi többször, otthon és munkahelyen egyaránt, bejelentés nélküli látogatások és barátok manipulálása szerepel az eszköztárában. A nyomasztás egyre súlyosabb és józan ésszel felfoghatatlan alakot ölt, mígnem az események totálisan irracionálissá válnak. A férfi minél inkább próbál menekülni, annál jobban belegabalyodik a szituációba, és egyre képtelenebb helyzetekbe keveredik.
Ahogy az olvasó is észrevehette, a kötet szerzőjét is úgy hívják, hogy Csontváry Tamás, vagyis az egyik szereplő írta meg a történetet – sejthető, hogy álnévről van szó. A privát levelezés informális természetéből, de még inkább a beszélők stílusából adódóan a szöveg többnyire nyersen szókimondó.
Olyan nőt keresek, aki nem beszél vissza. Ne legyen véleménye, mer’ az úgyis hülyeség. Lehessen vele jókat beszélgetni (amennyiben mindenben egyetért velem). Semmiképpen ne legyen liberálbolsevik! Ne akarjon velem lakni, és ne akarjon gyereket, de azért álljon a rendelkezésemre, amikor úgy kívánom. Hogy én mit tudok nyújtani? Jaaa, hát én FÉRFI vagyok, és én így vagyok jó, ahogy vagyok
– írja a férfi.
Amúgy szerintem a férfiak mind disznók, folyton hazudnak és elnyomnak, de velem nem lehet szórakozni, mert az én toleranciám nem ismer határokat. A legjobb az lenne, ha … [kicenzúrázva] lenne egyszerre. Vidékiek kerüljenek, esélyük sincsen, kirekesztőkkel nem tárgyalok! Mielőtt velem felvenné a kapcsolatot, mindenképpen iratkozzon be egy pszichológushoz. Szüksége lesz rá!
– így a nő.
Oláh Gábor borítóterve Roy Lichtenstein pop-art stílusú képregényeit juttatja eszünkbe, ami egyszerre utal a szereplők művészeti beágyazottságára, és idézi fel a műfaj polgárpukkasztó jellegét. A vaskos kötet címlapján az ajánlásokat kifigurázó pecsét: Kiss Józsefné, a Kelet-Zala Times #bestsellerszerzője mondja azt a könyvre, hogy „Remekmű!”. Neki elhihetjük.
Csontváry Tamás: Románc – Egy szamár esete a nőművésszel
Szerkesztette: Osztovits Ágnes
Hitel Kiadó, 2025. 492 oldal