Az Index új cikksorozatot indított, amelyben a Hungarikumokat mutatja be – kicsit másképp. A sorozat első részét a déli harangszó inspirálta, utunk ezért Veszprémbe vezetett, ahová nemrég érkezett vissza az Öreg Mihály névre keresztelt 300 éves nagyharang, valamint öt új kisebb is. Van egy olyan helyi mondás, hogy Veszprémben vagy harangoznak, vagy a szél fúj. A veszprémi identitáshoz hozzátartoznak a harangok, amelyek különleges akusztikai élményt adnak a várnegyedben, állítja Kulcsár Dávid, a Szent Mihály Főszékesegyházi Plébánia káplánja. A visszaállítás apropóján a királynék városába látogattunk, ahol a káplán mellett Most Balázs harangszakértő beszélt a nem mindennapi projektről.
Öreg Mihály idén tölti be a háromszázat. Nemcsak a kor, de a griff, azaz a püspöki címer is meglátszik rajta. A Franz Ulrich Scheichel bécsi öntödéjéből rendelt négy harang legnagyobbika 1723 és 1725 között készült gróf Esterházy Imre veszprémi püspök, későbbi esztergomi érsek kérésére. Öreg Mihály az egyetlen túlélő, társait az első világháborúban hurcolták el. 1937-ig kellett várni arra, hogy öt új harangot öntessen az akkori püspök, Rott Nándor. Igaz, az új harangok közül kettő a második világháború áldozatául esett.
Most azonban „helyreállt a világ rendje”, itt sorakozik előttünk hat harang: szépek, fényesek, egyediek, és arra várnak, hogy a tornyokba kerüljenek, majd használatba vegyék őket. Az innsbrucki Grassmayr műhelyből érkeztek, ahol Öreg Mihályt felújították, a többi harangot pedig megalkották. Érkezésükkel újra hallható lesz az eredeti hangsor, köztudott ugyanis, hogy ha egy templomban több harang szól együtt, törekedni kell arra, hogy a fülnek kellemes összhangzatot adjanak. A főszékesegyház korábbi harangcsoportja azonban nem felelt meg ennek a követelménynek, már csak azért sem, mert kevesebb harang volt a tornyokban, ráadásul azok között is akadt olyan, amelyiknek a mérete vagy a minősége nem volt megfelelő.
A napokban visszakerült a veszprémi várnegyedbe a Szent Mihály főszékesegyház 300 éves, monumentális Szentháromság-harangja, amelyet Európa legrégebbi harangöntödéjében, az innsbrucki Grassmayr műhelyben restauráltak. Az Öreg Mihályként emlegetett nagyharangot és a főszékesegyház öt új harangját 2025. március 2-án szentelte fel Udvardy György veszprémi érsek, és különleges technikával március második hetében helyezik vissza őket a tornyokba. Az Index még a harangok visszaszerelése előtt járt Veszprémben, ahol Kulcsár Dávid, a Szent Mihály Főszékesegyházi Plébánia káplánja és Most Balázs harangszakértő mesélt a visszaállítási projektről.
A veszprémi Szent Mihály főszékesegyház mögött mozgalmas évszázad áll: a templom hat harangját közel két évszázadon át egyszer sem mozdították el a helyükről, egészen az első világháborúig, amikor szinte az összes harangot elvitték hadi célokra, egyedül a Szentháromság-harangot nem rekvirálták.
Bár 1937-re pótolták a hiányzó darabokat, azok mindössze hét évig maradhattak a tornyokban, ugyanis a második világháborúban egy közel két tonnás és egy 500 kilogrammos harangot is elkobzott a hadsereg – utána egészen az 1970-es évekig kellett várni arra, hogy újat kaphasson a főtemplom. Akkor is csupán egy, a korábbiaktól eltérő méretű készült.
Az első világháborúhoz képest a második után nem is tudott újabb pótlási hullám indulni. A kommunizmus beköszöntéig olyan szegénység és nyersanyaghiány volt Magyarországon, hogy fel sem vetődött a pótlás lehetősége: egy szétbombázott országban ez sokadrangú kérdés volt. Az ötvenes évektől az egyházellenes berendezkedés miatt nem lehetett pótolni, a rendszerváltás után pedig szintén nem ez volt a prioritás. A várrekonstrukció miatt azonban most erre is lehetőség adódott.
Minden harang rendelkezik egy alaphanggal. Ha több harang van egy templomban, törekedni kell rá, hogy amikor együtt szólnak, kellemes, konszonáns összhangzatot adjanak ki. Mivel azonban az eredetileg elvitt fisz hangú harang helyett később egy nagyobb, F hangút öntöttek, az egész hangsor szétesett, ráadásul hiányzott a második legnagyobb méretű harang, ami 1944 óta nincs meg. A visszaállítási projekt célja, hogy az eredeti, barokk időkből származó hangsor helyreálljon
– mondja Kulcsár Dávid káplán, és kiemeli, a toronyból korábban levett négy kisebb harangot az egyházmegye olyan templomainak fogják ajándékozni, ahol azok beleillenek a hangsorba.
Bár a méretéből adódóan furcsának tűnhet, de az, hogy egy harang hogyan szól, millimétereken múlik. „A harangokat egy-egy milliméter kiesztergálásával, precíziós módszerrel lehet hangolni, de csak nagyon kis tartományban, hiszen alapvetően az öntéskori forma határozza meg a hangot. Az öntők részletes számításokat végeztek az új harangcsoport megtervezésekor, ezt viszik át a sablonformába, így határozzák meg a hangot. Ezért is nehéz ez a szakma: ha a harang hamis, akkor össze kell törni, és elölről kell kezdeni a formázást és az öntést” – magyarázza Most Balázs harangszakértő, hozzátéve, hogy az új veszprémi harangok hangolását speciális hangvillákkal ellenőrizték, csak ezután indulhattak el a várnegyedbe.
A 2020 óta zajló veszprémi várrekonstrukciónak köszönhetően mára sikerült annyira stabilizálni az épületek állapotát, hogy mind anyagi, mind műszaki értelemben vállalkozni mertek a harang-visszaállítási beruházásra. Most Balázs szerint ez nagyon megterhelő, rengeteg számítást igénylő feladat volt, hiszen kizárólag a megmaradt dokumentumokból kellett bizonyítaniuk, hogy az eredeti harangállomány valós. Emellett műszakilag meg kellett tervezni a harangok mozgatását, rögzítését is, úgy, hogy az eredeti barokk harangok rekvirálása óta több mint száz év telt el.
Ezeket a harangokat utoljára 1916 előtt lehetett egyben hallani, nincs élő ember, aki együtt hallhatta volna őket
– mondja a harangszakértő.
A veszprémi várnegyed megújítása – és a harangok visszaállítása – állami támogatásból valósul meg, ám a harangszakértő szavaival élve még sok a tennivaló, pláne az épületek belsejében. A főegyházmegye részéről azonban kimondott cél volt, hogy a főtemplom megújításának részeként ne csak az épület, hanem az abban lévő „hangszerek”, így az orgona és a harangok is megújuljanak.
A liturgia szerint minden harang kap egy védőszentet, egy nevet, valamint a védőszentre utaló feliratot, de az öntéskori főpásztor címere, valamint az öntés körülményeire vonatkozó utalások szintén megtalálhatók egy-egy harangon. Öreg Mihály esetében minden „maradt a régi”, az újabb harangokat azonban egyedi jelzésekkel látták el.
A kiválasztott védőszentek mindegyike kapcsolódik a Veszprémi Főegyházmegyéhez.
A felújítással a harangtest nem változott, a legszükségesebb beavatkozás a harang fenti, úgynevezett koronarészének újraöntése és hegesztése volt. 1937-ben, amikor a már említett pótlás megtörtént, divathullám söpört végig Magyarországon. A mívesebb koronát nemes egyszerűséggel lefűrészelték a harangról, helyette tárcsás, hatalmas csavarokkal rögzített, kör alakú koronát tettek rá.
A harangnak van egy ütési pontja, ahol a test találkozik a nyelvvel. Az anyag ezen a ponton fokozatosan vékonyodik, ezért nagyjából százévente egyszer érdemes megváltoztatni az ütési pontot. Kitalálták anno ezt a tárcsás megoldást, aminek hála bármilyen szögben el tudják forgatni a testet, viszont ez a megoldás nem speciális hegesztéssel készült, hanem hatalmas csavarokkal. Nem kellett egészen száz év, hogy a felfüggesztés a korrózió miatt annyira rossz állapotba kerüljön, hogy a harang leszakadásközeli állapotban legyen. Ezt csak úgy lehetett orvosolni, hogy Öreg Mihályt Innsbruckig, az 1599 óta működő Grassmayr harangöntödéig szállították
– meséli Most Balázs.
Kiderült ugyanis, hogy kizárólag ebben a műhelyben van olyan eljárás, amelynek segítségével a nagyharangot három hétig egy 800 Celsius-fokra hevített hőpajzs alatt tartották, és speciális módszerrel hegesztették hozzá az újonnan megöntött koronát. És nemcsak az eljárás, de homogenitási és kohókapacitási okok is közrejátszottak abban, miért Innsbruckban újultak meg a harangok. A mostani kapacitásokkal Magyarországon megönthető harang bruttó egy tonna, ami kész harangtömegben körülbelül nyolcszáz-kilencszáz kilogrammot jelent. Ahhoz azonban, hogy a harangok között hangzásbeli homogenitás is legyen, ugyanabban a kohóban, ugyanazzal az öntési eljárással készültek.
Egy bronzharang nyolcvan százaléka réz, húsz százaléka ón (és lehetőleg semennyi szennyezőanyag), ez az arány ideális korróziós szempontból. Ha megnéznénk a harangok eredeti öntési dokumentumait, Most Balázs szerint azt tapasztalnánk, hogy a nagyharang millimétereket sem ment össze az évszázadok alatt. Ha a működtetését felügyelik, egy harang élettartama akár 600-800 év is lehet.
A főszékesegyház új harangjai közül a legkisebb 227 kiló, ezt egy 540 és egy 660 kilós darab követi a sorban. A negyedik 1130 kiló, az ötödik 2250, a restaurálással pedig egy évszázados rejtély is megoldódott, ugyanis nem maradt fent feljegyzés Öreg Mihály súlyáról. Az öntödében azonban lemérték: a nagyharang 3338 kilogramm.
2023 közepén álltunk neki a harangok rekonstrukciójának, akkor indult a tornyok építészeti felmérése is. A sok műszaki részlet és az időbeli szervezés mellett nagy nehézsége a projektnek, hogy valaha hat harangja volt a főszékesegyháznak, de három tornya. Mi az eredeti harangállományt már csak két toronyban tudjuk elhelyezni, ami meglehetősen nagy kihívás. Nyolc-kilenc alkalommal dobtuk ki a pallérterveket, mire egy tizedik verzióra azt mondtuk, hogy ez az, most van minden egyensúlyban
– emeli ki Most Balázs.
Érdekesség, hogy ugyanaz a kombináció adódott műszaki szempontból előnyösnek, mint ami a régi, történelmi is volt; a visszaszerelés után a harmadik legnagyobb harang egy toronyban lesz a nagyharanggal. A második, negyedik, ötödik, hatodik legnagyobb harang a másik, tér felőli toronyban kap helyet.
Ma már nem kézzel mozgatják a harangokat, minden gépi időzítés kérdése a f őszékesegyházban is. A harangok a sekrestyéből t ávvezérelhetők, egy kapcsolóóra alapján pedig egész évre előre programozhatók. Az óra még a húsvétfüggő időpontokat is kiszámolja, így biztosan akkor szól a harang, amikor kell.
A harangozási szokások az államalapítás óta velünk vannak, igaz, mennyiségileg tapasztaljuk, hogy mind a harangozási alkalmak, mind a harangozás hossza is csökkent. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a mai magyar harangállomány jelentős része hiányzik: kilóra a fele, darabra pedig az egyharmada
– mondja Kulcsár Dávid, aki kiemeli, hogy bár a déli harangszó kialakulásának a nándorfehérvári csata miatt van sajátos magyar íze, pluszjelentősége is, alapvetően minden templomban legalább napi háromszor – reggel, délben, este – hallható az úgynevezett Úrangyala harangszó, ami azt a célt szolgálja, hogy az egyház a nap megszentelésére buzdítsa a híveket.
A katolikus templomokban emellett péntek délután három órakor harangoznak, ami Krisztus kereszthalálának az óráját jelenti.
Sokan azt gondolják, hogy a harangozás időjelző funkcióval rendelkezik, miközben kifejezetten az imádságok, szertartások kezdetére figyelmeztet.
A harangozás egyetlen alkalommal szünetel az évben: a nagycsütörtöki glóriától a nagyszombati éjjeli glóriáig, amikor is a harangok „elmennek” Rómába.
A hungarikumok közé idén felvett déli harangszó eredete egyébként III. Kallixtusz pápához köthető, aki a török fenyegetés miatt az egész kereszténységet imára szólította fel, abban a reményben, hogy a keresztény seregek így győzedelmeskedhetnek. A harangszót elrendelő bulla kiadása 1456. június 29-re, Szent Péter és Pál napjára esett, de mire a dokumentum híre elért az északi területekre, addigra már megtörtént a győzelem. A nándorfehérvári diadal napja 1456. július 22. volt, három héttel később, a megkésett hír miatt alakult ki az a tévképzet, hogy a déli harangszó a győzelem emlékére szól – holott kifejezetten imára hívó jelzés volt, hogy legyőzzék a törököt.
De most nem Belgrádban, hanem Veszprémben járunk, ahol 2025 áprilisában felcsendül a mennyei muzsika: a Szent Mihály főszékesegyház új harangjainak első összjátékára húsvétig kell várni. Utána már minden megy gombnyomásra…
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)