DrMáriás körül zajlik az élet. Éppen aktuális kiállítását nem először kíséri botrány, miközben a Munkácsy Mihály-díjas festőművész megörökíti korunk vezető politikusait, egyszerre tükröt tartva – na jó, görbe tükröt – azok elé, akik napjainkban fújják a passzátszelet. A minap az Erzsébetligeti Színház Harmónia termében nyílt kiállítása a művésznek, csakhogy március 15-én, az ünnepségre érkező kerületi politikusok reakciójától tartva, a létesítmény igazgatónője egy paravánnal eltakarta a képet. Mondanunk sem kell, ezek után mindenki az illegalitásba száműzött műalkotásra volt kíváncsi.
A 2025. március 11-én az Erzsébetligeti Színházban megnyílt kiállítás válogatást tárt az érdeklődők elé a neves gyűjtő, Kacsuk Péter birtokában lévő festményekből. Tucatnyi drMáriás-festmény alkotja az április 13-ig látogatható tárlat gerincét, de olyan jeles művészek alkotásai is láthatók itt, mint Bada Dada Tibor, Bukta Imre, Fajgerné Dudás Andrea, Galambos Tamás, Naomi Devil, Péterfy Ábel vagy Verebics Ágnes.
A kiállítást Schneller János művészettörténész, a tárlat kurátora nyitotta meg, köszöntőt mondott Szabó Csilla, a színház igazgatója. Ez utóbbi körülménynek később még lesz jelentősége.
Az Oly korban éltem én… című szubjektív válogatás a Kacsuk-gyűjteményből szép számú közönség érdeklődése mellett zajlott minden különösebb incidens nélkül, csakhogy eljött a szombat, március tizenötödike, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kirobbanásának 177. évfordulója. Nemzeti ünnepünk, amikor hagyományosan ünnepséget, megemlékezést tartanak a XVI. kerületi politikusok, Kovács Péter (Fidesz) polgármester vezetésével.
Na ez volt az a pillanat, amikor az igazgatónő úgy érezte, jobb a békesség, és az indokolatlan öncenzúra minősített eseteként egy paravánnal, vagy inkább molinóval takartatta el a 2018-ban, tehát még csak nem is mostanában, hanem hét évvel ezelőtt festett drMáriás-képet, amelynek címe (A szent család Picasso műtermében – avagy Orbán Viktor átveszi Európa irányítását) és témája
az igazgatónő megítélése szerint felidegesíthette volna a városvezetőt.
A művésznek persze fülébe jutott az eset, és ki is rakott egy posztot a közösségi oldalára. A festmény eltakarására Mizsei László kerületi független képviselő lett figyelmes, ő kukkantott be a molinó mögé, és attól kezdve mindenki arra lett kíváncsi, mit takar el szemérmesen a „fügefalevél”…
A festmény kísérőszövege, ahogy az már drMáriás alkotásainál megszokott, egy mininovella, ami legalább annyira izgalmas, mint maga a kép. „Egy karácsonyi kép, amely a meghitt készülődés és az ünnepi megtisztulás jegyében fogant: Picasso Avignoni kisasszonyok című legendás festményét ki kellett javítanunk, s az adventi készülődés során meg kellett tisztítanunk a bűntől. Hiszen az nem is avignoni nőket, hanem a barcelonai Avignon utca egyik bordélyházában működő öt meztelen prostituáltat ábrázolja, akik hívogatásukkal a legsötétebb bűnbeesésre csábították Picassót. Sajnos nem eredménytelenül.
Mert nemhogy sikerült sokszor becsábítaniuk, de a legtöbbször csábítaniuk se kellett, ment ő magától boldogan. Hogy aztán olyan tisztátalan dolgokat csináljanak, amelyeket itt nem részleteznénk, hisz azoknak a karácsony szent, meghitt tisztaságához semmi közük. Legfeljebb annyit, csak a művészettörténet kedvéért, hogy az öt lány olyan gyakran és olyan intenzitással látta vendégül a zseniális festőt, hogy ő végül már azt se tudta melyiküké a testrész, amely épp a feje, keze, lába, egyebe ügyébe került. Kit is csókolt, ölelt, simogatott éppen, mert egy hatalmas, polipszerű húsvirággá folytak előtte össze, akár egy új hatalmas Laokoón-csoport.
Picasso ebben a helyzetben találva magát újra és újra a Laokoón trójai papot és két fiát a kígyó halálos szorításában ábrázoló márvány szoborcsoportot látta a lelki szemei előtt, ahol most a nők voltak a Laokoónok, ő meg a kígyó. Amikor szeánszaik után kimerülten visszatért a műtermébe, s remegő kézzel festegetni kezdett, a nők rendre szögletesre sikeredtek. Így született meg a kubizmus.
Bensőséges vívódásainknak és szorgos kezünknek hála sikerült azonban megtisztítanunk a képet a bűnös nők arcaitól, és igazi mai szentekre cserélnünk: középen látható a kisded, mellette az anya, körülöttük pedig ott figyelnek ujjongva a napkeleti bölcsek, a háromkirályok, akik szívből jövő örvendezéssel és üdvrivalgással fogadják a hatalmas örömet hozó megtisztító áhítatos csodát.”
Nos ezt a festményt takarta el molinóval az igazgatónő, a módszerrel fantasztikus ingyenreklámot szolgáltatva a művésznek. (Hasonló eset már előfordult, amikor másfél éve a Havanna lakótelepen egy KDNP-s önkormányzati képviselő be akarta tiltatni drMáriás kiállítását, eredménytelenül.)
Végül senki sem botránkozott meg a festményen, legkevésbé az ünnepségen részt vevő politikusok.
A festménnyel, illetve a március 15-i ünnepséggel kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a kerületi önkormányzatnak, illetve az Erzsébetligeti Színház igazgatónőjének, utóbbitól részletes válasz érkezett, amelyben azt állítja, nem takarták el az ominózus festményt. Helyszíni fotónk nem erről tanúskodik…
Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük az igazgatónő levelét:
„Nagy megtiszteltetés, hogy Kacsuk Péter gyűjteményéből válogatást mutathatunk be. Ezt a kiállítást közel egy éves egyeztetés készítette elő. Gyűjteményépítésében két fő irány figyelhető meg: egyrészt olyan társadalomkritikai tartalommal rendelkező műveket gyűjt, amelyek egyben kordokumentumként is értelmezhetők és diskurzusban vannak a jelen aktuális kérdéseivel. Külön egységet képeznek a gyűjteményben a nőművészek alkotásai, amelyek a nőiség kérdéskörét és társadalmi nehézségeit járják körül. A gyűjtemény másik ágát a valóságtól elforduló, szürrealizmusból táplálkozó alkotások képezik, amelyekben a művészi szubjektum és a magánmitológiák kerülnek a fókuszba.
Schneller János művészettörténész, kurátor az alábbi alkotók 1986–2024 között született munkáit válogatta be.
Kiállított művészek: Bada Dada Tibor, Baranyai Levente, Benczúr Emese, Bukta Imre, drMáriás, Fajgerné Dudás Andrea Júlia, Galambos Tamás, Haraszty István, Nagy Kriszta x-T, Naomi Devil, Nyíri Orsolya, Péterfy Ábel, Pinczehelyi Sándor, Prutkay Péter, Stark Attila, Szabó Eszter Ágnes, Szűcs Attila, Ujházi Péter, Verebics Ágnes.
A kiállítást 2025. március 11-én egy remek kurátori tárlatvezetéssel nyitottuk meg. Sajnálom, hogy az a megnyitó nem keltette fel érdeklődésüket.
Intézményünkben minden terem több funkcióval bír, kiállítótereink életterek is egyben, amelyet az alakalomhoz és igényeknek megfelelően be -és átrendezünk. Ezt a kiállítóink is tudják, elfogadják, megértik. Természetes, hogy a kiállított értékes műveket megóvjuk.
Március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmával, a XVI. kerület önkormányzata hagyományosan díszelőadás keretében adja át a díszpolgári címeket, kerületért és az ifjú tehetségek díjait. Ezt követően a HARMÓNIA teremben szerény fogadáson látja vendégül a díjazottakat és megjelenteket. A kiállítás képei változatlan sorrendben a falakon voltak.
Híradásuk arról elfejt szólni, hogy a teremben színpad, vetítővászon, asztalok, könyöklők, fotelek és kanapék is voltak a sajtófallal együtt. Hétfőn egy másik rendezvény zajlott ugyanitt, ahol a kiállítás képei változatlanul a helyükön voltak a falakon, a berendezés némileg változott.
Művészi értéke miatt büszkeség a tárlat, a Kacsuk Gyűjteményből készült válogatást örömmel mutatjuk be az intézményünkben. Egyetlen képviselői észrevétel sem érkezett a tárgyban.
A képek és a kiállítás itt léte is bizonyítja, hogy számunkra az érték az elsődleges. Kérdése így nem releváns.”