Április negyedikén nyílik Az élet művészete című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A XIX. és XX. század fordulójának plakátművészetét bemutató kiállítás különleges látleletét adja egy reményekben és vágyakban gazdag kornak, ami 1914-ben, az első világháború kirobbanásával megszakadt. Az átfogó és látványos kiállítást 2025. október 5-ig lehet megtekinteni a Budavári Palotában.
A Magyar Nemzeti Galéria szakemberei igazán részletgazdag tárlatot készítettek, hogy bemutassák a plakátművészet és a szecesszió összefüggéseit, utóbbi térhódítását az első világháború előtt. A kiállításon az Osztrák–Magyar Monarchia idejének egyik legdinamikusabban fejlődő időszakában járunk, ahogy a XIX. század végén és a XX. század elején a gazdaság, a technológia előrehaladása, a társadalom fokozatos átalakulása és a polgári életforma kialakulása reményteli, sikeres jövőképet fest az emberek számára.
Ez azonban felülíródik, amikor az első világháború kirobban, és a plakátművészetet a korábbi funkciójával szemben új célokra kezdik használni.
A hat szekcióra bontott kiállítás két fő célja közül az egyik, hogy a plakáton mint kommunikációs médiumon keresztül mutassa be a szecesszió térhódítását, fejlődését és azt, hogy miként hatott a jelenléte a társadalomra. A tárlat másik célja, hogy korképet adjon a látogatónak, aminek segítségével megérthetjük, milyen társadalmi és gazdasági változásokon ment át akkor az ország, illetve megismerhetjük a századforduló sikereit és bukásait.
A kiállítás hat témaköre – haladási sorrendben – igazán immerzív módon próbálja megragadni a látogató figyelmét. Az első teremben magával a szecesszióval mint művészettel ismerkedhetünk meg. Ahogy Katona Anikó, a kiállítás kurátora a megnyitón elmondta, szerették volna megmutatni a szecesszió azon sajátosságát, hogy szemben a róla alkotott képpel, ellentétes megközelítések és látásmódok is remekül megférnek benne egymás mellett.
A második teremben a szecesszió magyar vonatkozásai kerültek terítékre. A XIX. század vége felé komoly viták folytak egy valóban hazai irányzat kialakításáról, az idegen hatásokon való túllépésről. A kor művészeinek egy része
a szecessziós iparművészetben és grafikában látta meg ezt a stílust, ami egyszerre lehetett modern és nemzeti.
A tárlat ezután elmerül a szecesszió hétköznapokra gyakorolt hatásában, ahogy a lakásokba és a mindennapokba egyre jobban beépült bútorok és eszközök formájában. A tárlat készítői külön kiemelték a Zsolnay alkotásokat, illetve azt, hogy már a szabadidős tevékenységekkel is komoly összefüggésbe került a szecesszió. A fürdők egyre könnyebben elérhető kikapcsolódássá váltak, az állatkert is közkedvelt úti cél lett, miközben az egészség és a higiénia is nagyobb szerepet kapott – ezeknek reklámozásában a szecessziós plakátok kulcsfontosságú alkotássá váltak.
A polgári életforma elterjedésével azonban a szórakozásnak és az éjszakai, illetve társasági életnek is jelentős szerepe lett. A mozgókép kinőtte magát a cirkuszi látványosság szerepéből, filmszínházak nyíltak, de a plakátokon eleinte még csupán magukat a mozikat reklámozták az új művészeti ág bevezetéseként. Jelentős volt a kávéházi kultúra is, ami a társasági összejöveteleken túl a tájékozódás központja is lett.
A kiállítás szervezői külön termet szenteltek a szecesszió nőalakjainak, hiszen a reklámok terén mind a férfiakat, mind a nőket célzó hirdetéseken többségében hölgyek szerepeltek. Ezeken a plakátokon mindig a célnak megfelelő formában tűnt fel a nőalak, így ha a divat- és üzletházakat akarták népszerűsíteni, ahová a hölgyek jártak, akkor elegáns, magabiztos nőket láthatunk, akik egyfajta szerepmodellként is szolgálhattak.
Viszont az alkohol és dohánytermékek reklámozásakor is nőket használtak a művészek és a vállalatok. A femme fatale, a titokzatos, de csábító női alak ugyanis vonzó karakter volt a férfiak szemében, így a márkák ezzel operáltak.
Ezzel szemben a kor másik jellegzetes vonatkozása az egyre erősödő női egyenjogúsági mozgalmak jelenléte. Hazánkban 1904-től működött a Feministák Egyesülete, amely többek közt a női választójogért és a lányok taníttatásáért harcolt. Bár sokszor váltak gúny tárgyává a régi eszméket maguk mögött hagyó hölgyek, a társadalmat egyre jobban kezdte megosztani a kérdés, aminek része volt a nők önálló cselekvésének és mozgásának témája is. A nagyvárosi környezetben a XX. század elején megjelent a „modern nő”, így egyes hirdetések, plakátok kimondottan a tudatos, függetlenedni vágyó hölgyeket célozták.
Ám 1914-hez közeledve egyre jobban erősödtek azok a kérdések is, amelyek a társadalmi osztályok helyzetét feszegették, illetve a nemzet hosszú távú jövőjére koncentráltak. Mind fontosabbá vált az ország politikai, gazdasági és népjóléti helyzete. A kiállítás utolsó terében a háború előtti évek plakátművészetével találkozhatunk, ami már előrevetítette a világháború szörnyűségeit. Ekkoriban már nem csupán a pozitív üzenetek jelentek meg a vizualitásban.
Egyes képeken a szegénység is előkerült, hiszen az éhezés komoly gondot okozott az országban, akárcsak az alkoholizmus a munkásosztály soraiban. Utóbbi már 1912-ben is olyan nagy gondot jelentett hazánkban, hogy az Általános Közjótékonysági Egyesületnek pályázatot kellett kiírnia, hogy a témában prevenciós plakát szülessen. A két győztes pályamű közül Bíró Mihály munkája már-már horrorisztikus módon igyekezett az alkohol negatív hatásait tudatosítani a következő szöveggel:
Az alkohol méreg. Öl. Butít. Nyomorba dönt!
Ugyanebben a teremben találkozni olyan plakáttal is, ami a korban közismert újságokat reklámozta, hiszen a polgárság körében elengedhetetlennek vélték a tájékozottságot. Volt olyan plakát is, ami a már akkor is gondnak számító elvándorlás kérdésére hívta fel a figyelmet, továbbá olyan est reklámjára is rábukkantak a kurátorok, ami egy háború borzalmairól szóló előadást népszerűsített még a világháború kitörése előttről. Ennek ellenére a kiállítás alkotói a háborús évek plakátjaiban már nem merültek el, a kiállítási anyag a világháború kirobbanásánál ér véget.
Ahogy az utolsó teret is elhagytuk, tulajdonképpen nem maradt bennünk kérdés. Az élet művészete című kiállítás igazán alaposan dolgozza fel az 1914 előtti szecessziós művészet kialakulását, hazai térhódítását, a világunk akkori formálódását. Bár a tárlat zömében plakátokból áll – persze akadnak bútorok, Zsolnay alkotások és szobrok is –, mégis részletes korképet ad. Rajtuk keresztül látszanak az újítások, az aggodalmak, a társadalmi elvárások és a kulturális átalakulások, hogy miként nézhetett ki az élet több mint száz évvel ezelőtt.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)