A magyar dokumentarista fotográfia egyik legmeghatározóbb alkotója, Korniss Péter 2020-ban a Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetnek (KEMKI) ajándékozta több ezer tételt számláló archívumát. Minderről most egy tanulmánykötet is megjelent Egy archívum rétegzettsége. A Korniss Péter-életmű megközelítési lehetőségei címmel.
Aki próbálta már akár csak a saját családi fényképeit rendszerbe szedni, az tudja, mennyire időigényes és nagy precizitást igénylő vállalkozás ez. Az összepöndörödő negatívok, a széteső diák, a fotóalbumból kihulló képek egy idő után kezelhetetlenül önálló életre kelnek.
És ekkor még csak az analóg fényképeknél tartunk, a telefonunkon vagy felhőkben, fájlokban tárolt digitális képekről szót sem ejtettünk – ezek rendszerezése, mint tudjuk, semmivel sem könnyebb. Egyáltalán nem biztos, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk, vagy hogy egy kis idő elteltével tudjuk, hol, mikor, kiről, milyen alkalomból készült a kép.
Most képzeljük el ugyanezt 64 ezer fotográfiával – ennyi képet adott át Korniss Péter a Szépművészeti Múzeum égisze alatt működő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetnek (KEMKI), ahol Archívum és Dokumentációs Központ (ADK), illetve Fotótár is működik. A munkáit is nagyon tudatosan felépítő Korniss Péter a képeit is akkurátus rendben tartja és tartotta, az archiválást már évtizedekkel korábban elkezdte, ami megkönnyíti a KEMKI munkáját is.
Az első lépés az analóg fényképezőgéppel készített fekete-fehér negatívok archiválása volt. Korniss ezeket nem filmtekercsekben, hanem hatkockánként felvágva, negatívtároló papírtasakokban kezdte rendszerezni. Ezeket a tasakokat beszámozta, illetve feljegyezte a negatívok készítésének dátumát, a felvételek helyét, témáját és a képeken szereplők nevét. Ezek a negatívtároló papírtasakok aztán százasával kerültek egy-egy régi, szintén megjelölt cipősdobozba.
A második fontos lépés az analóg anyag digitalizálása, majd az adatbázis-kezelő program kialakítása volt.
Így archiválta Korniss Péter a munkatársaival a pályáját meghatározó munkáit: a hagyományos paraszti világ képeit, 1967-től kezdődően Erdély, Magyarország, Moldva, Szlovákia és Szerbia eltűnő paraszti életformájának és kultúrájának fotóit; A vendégmunkás című sorozat képeit; a Magyarország témájú könyveinek képeit és a külföldi munkáit is. De az archívumot gyarapítják a Várfok Galériában Hosszú úton címmel megrendezett kiállításának képei is.
A 2010-es évek második felében született meg az elhatározás, hogy ezt az addigra már több ezer felvételt tartalmazó adatbázist, valamit a hozzá tartozó analóg és digitális képarchívumot egy rangos intézményben helyezzék el, biztosítva a kutathatóságát, a szakszerű kezelését és bővítését. Így került aztán a Korniss Péter és a Szépművészeti Múzeum között 2020 decemberében létrejött ajándékozási szerződés alapján az archívum a múzeum tagintézményeként működő KEMKI Fotótárába. Korniss ezzel különleges, több mint hatvan év munkáját felölelő életművét tette közkinccsé.
A létrejött Korniss Péter Archívum legnagyobb jelentősége, hogy hitelesen megőrzi az utókor számára egy fokozatosan eltűnő világ sok apró részletét
– olvasható Huszár Orsolya tanulmányában. Ő írta meg a Korniss Péter Archívum kialakulásának és felépítésének – fentebb is olvasható – történetét abban a tanulmánykötetben, amely Egy archívum rétegzettsége. A Korniss Péter-életmű megközelítési lehetőségei címmel jelent meg a KEMKI jóvoltából. A Tóth Balázs Zoltán által szerkesztett kiadvány a 2022 őszén azonos címmel megrendezett konferencián elhangzott előadások bővített és szerkesztett szövegeit tartalmazza.
A KEMKI ADK gyűjteményében őrzött Korniss Péter Archívum képanyagával és néhány, eddig nem publikált fényképpel illusztrált könyvben a fotográfus munkásságának fotó-, sajtó- és művészettörténeti, műkereskedelmi és művészetelméleti dimenzióit tárták fel szerzők: Barta Edit, Cséka György, Horányi Attila, Huszár Orsolya, Kovács Krisztina, Tóth Balázs Zoltán és Tóth-Gödri Iringó.
A tanulmányok elemzik többek között A vendégmunkás című fényképregényt; azt, hogy az egyéni sorsábrázolások hogyan jelennek meg Korniss művészetében; illetve hogy milyen volt a fotóművész fogadtatása Erdélyben, hogyan jelent meg a romániai sajtóban.
A kötet címe – Egy archívum rétegzettsége – is arra utal, hogy újabb és újabb mélyrétegekbe lehet „lefúrni” a még korántsem lezárt életműben, akárcsak egy régészeti ásatáson, miközben egyébként élő anyagról van szó, amely – mint egy kaleidoszkóp – még számtalan formában meg tudja magát mutatni. Erről is beszélt a kötet bemutatóján Pfisztner Gábor (esztéta, műkritikus, egyetemi docens) moderálása mellett Barta Edit (esztéta, szakíró), Cséka György (esztéta, műkritikus, KEMKI Artpool) és Tóth Balázs Zoltán (fotótörténész, KEMKI ADK).
A tanulmánykötethez Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója írt előszót, amelyben iskolateremtő művésznek nevezte Korniss Pétert, aki itthon az elsők között valósította meg a hosszú távú dokumentarizmus műfaját. A második előszót Fehér Dávid, a KEMKI igazgatója jegyzi, aki kiemeli Korniss munkái közül a 2005 és 2012 között alkotott Betlehemeseket.
A színes képeken a betlehemesek a legmeghökkentőbb helyzetekben és terekben jelennek meg: bérházudvaron, lakótelepen, plázában, elhagyott-sivár szántóföldön, buszmegállóban, egy múzeum udvarán
– írja, és akár ez az egy sorozat is számos gondolatot indíthat el az idő múlásáról, a hagyományok átértelmeződéséről, az emlékezet folytonosságáról.
A szakemberek úgy látják, hogy a gondosan előkészített, információkkal gazdagon ellátott gyűjtemény páratlan lehetőséget nyújt az első Kossuth-díjas fotográfus életművének feltárásához, megértéséhez és a második világháború utáni magyar dokumentarista és riportfotográfiai attitűd értelmezéséhez.
Az archívumhoz már most is számos megkeresés érkezik:
a kutatást jelenleg a KEMKI munkatársaival, személyesen lehet végezni, de a közeljövőben kialakítanak egy online is elérhető digitális felületet, amelyen az adatbázisban szereplő információk alapján lehet keresni, illetve feltöltenek egy válogatott képanyagot is. Így válik Korniss Péter életműve egyre könnyebben hozzáférhető közkinccsé.
(Borítókép: Skarbit Andrással és feleségével a családi ház előtt, 1982. Fotó: Korniss Péter)