Kígyózó sorok, dupla jubileum, születésnap, színpadi beszélgetések, írók könyvekről, könyvek a világról mesélnek – jó hangulatban a Margitszigeten. Ez a jelenleg is tartó Tavaszi Margó Irodalmi Fesztivál, amely megkerülhetetlenné vált a magyar irodalom szerelmeseinek, még úgy is, hogy az előző évekhez képest egy hónappal korábban rendezték meg a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretein belül.
Jól indult az idei első Margó Irodalmi Fesztivál, hiszen napsütéses időben érkeztünk meg a Kristály Színtérhez, ahol párhuzamosan több színpadon zajlottak a programok. Hatalmas taps fogadta a kék zakóban és élénk rózsaszínű ingben színpadra érkező Nádasdy Ádámot, akinek Londoni levelek címmel jelent meg legújabb kötete a Magvető Kiadó gondozásában. A szerzővel Lengyel László beszélgetett telt ház előtt.
Nádasdy évek óta él kétlaki életet London és Budapest között, így londoni levelei bennfentes, de mindig csodálkozni képes tudósítások. Nemcsak az angolokról tudhatunk meg belőlük sokat, de – a különbségek és a hasonlóságok miatt – a magyarokról is. A szövegek külön-külön korábban a Népszabadság és a Népszava hasábjain jelentek meg. Hol van a tér, amelyben a leveleidet elhelyezted, és te ki vagy ebben a térben? – így szólt az első kérdés Nádasdy felé, aki elmondta, ő csak egy turista Londonban, miért is lenne más, hiszen ott jövedelme nincs, nyugdíjat nem kap, vele ellentétben azonban a férje ott dolgozik, magyar emberként, már brit állampolgárként.
Így ha letartóztatnának, és megkérdezné a rendőr, mi járatban, azt mondanám, hogy családegyesítésben vagyok.
A közönség dőlt a nevetéstől, a professzor komolyan gondolta. Lengyel László felvetette, manapság valódi kérdés a vörös vonal miatt, amikor betiltások vannak, mint a Pride, és a jogok rendszere egyre távolodóban van Nyugat felé, ahogy mi kelet irányába tartunk. Nádasdy erre elmesélte, nemrégiben öröm érte, mégpedig amikor a férjével Bécsben voltak, majd vonattal jöttek haza Magyarországra, és a vonat nem állt meg Hegyeshalomnál, hanem először csak Mosonmagyaróvárnál. Fiatal korában ez elképzelhetetlen volt, gondolt bele.
Ez azért valami, ez a mi szabadságunk, nem nagy, de a miénk
– monda Nádasdy Ádám.
Nádasdy az írásokkal kapcsolatban azt mondta, ő nem tudósítóként, hanem esszéistaként dolgozott, végigpergette az ország témáit, beleértve a napiakat is, egyebek mellett a kisebbség helyzetét: a színes bőrűekét, a melegekét, megnézte, mit csinál a hadsereg, a királyság intézménye, és nagy változást azóta sem tapasztal. Az újságok felét a sporthírek teszik ki, amelyekben kimondhatatlan nevű fiatalok arról nyilatkoznak, hogy ők majd megmutatják. És persze Donald Trump amerikai elnök is állandó téma, akit egyszerűen nem lehet elkerülni, akkora arzenállal bír.
2005-ben jelent meg Spiró György grandiózus műve, a Fogság. A Kossuth-díjas szerző húsz évvel fiatalabb volt akkor, és nagyon örült neki. Azt mondja, jókor jelent meg, tavasszal, nem sokkal az Ünnepi Könyvhét előtt. Szerencsésnek tartja magát, hogy Nádas Péter Párhuzamos történetek regénye később, csupán ősszel jött ki, fordított esetben az övét szinte senki nem olvasta volna, mert az évi nagyregény megvan, vélekedett.
Spiró György elmondta, nem vallásos, vallásos élménye sincs, jó elvan anélkül, és még ateistának sem tartja magát, így meg kellett ismernie a zsidó vallást. Felidézte gyermekkori emlékét, amikor az édesanyja azt mondta neki hatéves korában:
»György« – mondta szigorúan, így becézett. »Tudd meg, mi zsidók vagyunk. Ugyanolyan magyarok vagyunk, mint a többi, de ha lezsidóznak, üssél.« Ez jó tanács volt, mert nem voltak olyan komplexusaim, mint Nádas Péternek.
Az író helyénvaló dolognak tartja a vallást, ha segít élni. Úgy véli, az irodalomban is vannak ilyen szituációk, mint például a német koncentrációs táborokban vagy a Gulagon is így volt. De amikor életellenes, akkor nem helyénvaló, mert sokszor kizsákmányol, öl, butít, és nyomorba taszít, de összességében úgy látja, hogy az emberek alapvetően vallásos természetűek. Ez valamiképp rögzült valahol mélyen. „Az egyetlen igazi humán tudomány az összehasonlító vallástudomány lehetne, ha működne. Érdekes lenne összevetni.”
Valuska László megkérdezte, hogyan működnek a birodalmak, amire Spiró György elmondta, hogy a Római Birodalom egységes birodalom volt, 800 évig létezett, ami hosszú idő, és nem volt olyan régen. A birodalmi gondolkodás alapvetően abból indult ki, hogy hiába hódítottak meg egy népet, nem zsákmányolták ki, meghagyták a vallását és törvénykezését. Csak azt követelték meg, hogy szövetségesek legyenek, és az ott lévő császári hadsereget – amelyet a helyiek alkottak – tartsák el.
Spiró arról is beszélt, hogy a Fogságról Komoróczy Gézától kapta a legjobb kritikát. Azt mondta neki, elolvasta, és nem talált benne hibát, úgyhogy nem írt róla. „Ez a legjobb kritika, amit életemben kaptam. A legnagyobb tudású kortudós nem talált benne hibát” – fogalmazott.
Egy nappal később a szombati nap fő attrakcióját Nádas Péter Párhuzamos történetek című műve szolgáltatta, amely a Fogsághoz hasonlóan szintén 2005-ben jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. A szerzővel és a kötet szerkesztőjével, Csordás Gáborral Gyárfás Dorka ült le beszélgetni a színpadon. Nádast is hatalmas ováció fogadta, látszott, jólesett neki, de annak is hangot adott, ha valami zavarta. Elsőként a kanapét kritizálta. „Extrémen kényelmetlen, nehezített beszélgetés” – jegyezte meg, majd arról beszélt, hogy ő nem a XX. századot akarta megírni a kötetben. Történelemtudományi szempontból talán megközelíthető, de szépirodalmilag egyáltalán nem. És ő egyébként is emberi viszonyokkal foglalkozik, és legyen az a XIX. vagy XX. század, bizonyára jelentős, de a századnak mint elnevezésnek önmagában semmiféle jelentőségét nem látja.
Az eseményeknek annál inkább, ahogy a pokol és a gonoszság szintje, valamint aránya is emelkedik. Hogy miért és hogyan, az már az én dolgom, az én témám, mert azokat az embereket és emberi viszonyokat érinti, amelyekről beszélek.
Csordás Gábor elmondta, első alkalommal dosszié formájában látta a Párhuzamos történeteket Gombosszegen, de csak kívülről, a teljes anyagot csak később olvashatta el egyben, amikor Nádas Péter odaadta számára.
– Fejezeteket kellett látnod – mondta Nádas.
– Nem láttam semmit – válaszolt Csordás.
– Szenilis vagyok, elfelejtettem – summázta az író.
Csordás Gábor elmondta, hatalmas élmény volt számára a könyv szerkesztése, és egyáltalán nem zavarta, hogy csak akkor kapta kézhez, amikor Nádas befejezte. „Épeszű szerkesztő írás közben nem ad tanácsokat. Mi alapon tehetek én ilyet? Majd utólag, vagy amikor a szerző azt mondja, hogy nagyjából megvan, akkor lehet. Különben nagy gubanc lehet.” Nádas úgy véli, a szerkesztő nagyon fontos, a külföldi is, tőlük is sokat tanul. „Gábor kíméletlen és kegyetlen szerkesztő, de 98 százalékban általában igaza van, két százaléknál meg azt mondom, hogy ha nem őrzöm meg az önállóságomat, akkor megbuktam. De igazából akkor is igaza van, csak nem akarom beismerni” – tette hozzá.
Nádas Péter elárulta, hogy a regényben szereplő Ágost és Gyöngyvér szeretkezését egy évig írta. És a Margitszigetre helyezte azt a cselekményfolyamot, amely a város kiválasztott pontján történik, ahol a férfiak éjszakánként találkoznak és szeretkeznek. Ilyen helyet minden nagyvárosban találni, New Yorkban és Berlinben is, tette hozzá Nádas, aki így helyezte egymással szembe a heteroszexualitást és a homoszexualitást, ami szerinte csupán rendőri fogalom.
„Ilyen felfogás nincs, mert szabad, felnőtt emberek azt csinálnak, amit gondolnak. férfiak vagy nők úgy választanak, ahogy gondolják.”
Az író szakmailag nehéz időszakon ment keresztül, amikor Ágost és Gyöngyvér szeretkezésén dolgozott, mert nem anonim közösülés volt, emberi vágyból. Mint amikor a kutyák csinálják, hogy nem tudják, kivel vannak együtt, csak elvégzik a dolgukat, és mindenki megy a saját dolgára. „Ágost és Gyöngyvér szeretkezése perszonális volt, és nem volt jó, inkább törekvő, amikor az egyik ember nem éri el a másikat, kölcsönösen.” A legnehezebb pedig az volt, mondta, amikor a férfiból nőbe kellett átmennie, és fordítva. Időnként a felesége is észrevette, hogy valami nagyon nem stimmel vele.
Gyárfás Dorka elmondta, időnként felvetődött a kérdés, hogy a háromkötetes regénynek érkezik-e a folytatása. Ment a lebegtetés, most pedig kiderült, igen, már a könyv borítója is elkészült, de Nádas Péter rájött, hogy önmagában a szerkezeti elképzelés nem alkalmas arra, hogy befejezze a regényt.
Mindenképpen nyitott szerkezet maradt volna, fölöslegesnek ítéltem, és úgy döntöttem, itt a vége, fuss el véle.
Tehát nincs negyedik kötet a Párhuzamos történetekből, de nem búsultunk, mert a Margón mások mellett Bánki Éva, Gyimesi Emese, Németh Gábor, Csabai László és Horváth Florencia új kötetét is bemutatták. És még ezzel sem ér véget a sor, hiszen az irodalmi fesztivál még ma is tart, így az irodalom szerelmesei vasárnap estig még fürdőzhetnek kicsit a jóban.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)