A Transszal most Danny Boyle bebizonyítja, hogy thrillert is tud csinálni. Készített már drogos kultfilmet (Trainspotting), sci-fi-t (Napfény), bollywoodi-hollywoodi drámát (Gettómilliomos), egyetlen szereplőre épülő szabadulástörténetet (127 óra) és zombifilmet (28 nappal később). Egyik sem lett rossz, sőt. Persze bukott ő is, nem is egyszer. Volt, amikor teljes joggal (Az élet sója című borzalom) de volt, hogy szigorúbban ítélték meg a kelleténél (A part). De még egy olyan törvényszerűen unalmas, dagályos és patetikus eseményből, mint egy olimpiai nyitóünnepség is tudott valami szórakoztatót csinálni. Nem lehet azzal vádolni, hogy csak úgy ontja a filmeket, de ha nekiáll, nem szúrja ki a szemünket valami silánysággal. Itt az öt legjobbja.

5. 28 nappal később (2002)

A zombifilmet csinálni sokaknak derogál, és még többen vannak, akik azt hiszik, hogy elég pár véres zombipofa, egy-két menekülő hős és kész is film. Pedig ennél azért több kell. Jim, a biciklisfutár (Cillian Murphy) 28 napig volt kómában és mire felébred, Anglia már nem a régi. Üres a kórterem, a kórház, az egész utca. Ennyi idő alatt elterjedt a zombivírus, alig vannak túlélők, a fiúnak is menekülnie kell. Aztán persze kiderül, hogy nem a zombik a legborzalmasabbak. Jimnek nem velük, hanem magukból (másképp) kivetkőzött embertársaival kell megküzdenie. A 28 nappal később simán felveszi a versenyt bármelyik zombifilmmel, ijesztő és az átlagosnál sokkal nyomasztóbb.

4. Gettómilliomos (2008)

Ezért a filmért kapta meg jól megérdemelt rendezői Oscarját Boyle (és hozzá még négy Golden Globe- és hét BAFTA-díjat). A Gettómilliomosban van minden: nyálas szerelmi szál, szociodráma, krimi és mindez a világ minden pontján sugárzott Legyen Ön is Milliomos! vetélkedő keretei közé illesztve. De ha ez nem lenne elég, aranyos gyerekszereplők is vannak meg poénok. Ettől még sokaknaknál kiveri a biztosítékot, ha máshol nem, akkor a végső táncjelenetnél. Pedig Boyle még a legnagyobb giccstengerbe is tud valami keresűt csempészni, a Gettómilliomos (viszonylagos) happy and-je után sem áll fel senki teli szájjal vigyorogva a székből.

3. Napfény (2007)

A Napfény nem lett kultikus sci-fi, holott megérdemelné. Már az alaptörténet is remek: 2057-ben a Földre már nem süt úgy a nap, ahogy régen. Újra be kell robbantani, ezért egy csapat indul az Ikarosz II nevű űrhajón egy bazi nagy atomtöltettel. Nem ez az első ilyen út: az Ikarosz I valahol eltűnt, senki nem tudja, hogy mi lett vele. A küldetés egy ideig a tervek szerint halad, aztán történik egy kis baleset és az Ikarosz II legénysége jeleket fog a hét éve eltűnt Ikarosz I-ről. Ahogy az Boyle-nál lenni szokott, itt is kiderül, hogy nem is a kihűlő nap, hanem az emberi gyengeség, önzés és őrület a legnagyobb gond.

2. Sekély sírhant (1994)

Boyle első mozifilmje még a nagy áttörés, a Trainspotting előtt. Már itt látszott, hogy nincsenek nagy illúziói sem a barátsággal, sem a szerelemmel kapcsolatban. Van három barát, akik együtt is laknak. Negyedik lakótársat keresnek, de senki nem elég jó fej és elég érdekes nekik. Végül a titokzatos Hugó mellett döntenek, aki pár nap múlva még rejtélyesebb lesz, ugyanis meghal. Hagy az ágy alatt egy bőrönd pénzt, hőseink meg már a hulla eltüntetése előtt egymásnak esnek. (A fúró még a legenyhébb eszköz, ami előkerül a küzdelemben.) A végtelenül primitív reakciókat egy orvostól, egy könyvelőtől és egy újságírótól kapjuk, fiatal, szép emberektől, akik sikeresek, szép lakásban laknak, jó cuccaik vannak. De állat lesz belőlük is egy pillanat alatt.

1. Trainspotting (1996)

Ha valami biztosan tiszteletre méltó Danny Boyle-ban, akkor az az, hogy következetesen ellenállt annak, hogy csináljon még egy menő, drogos filmet. A Trainspotting tipikus kilencvenes évek, de ma megnézve is szórakoztató, meglepő, érdekes. Nem bagatellizálja a heroinozást, de nem is veszi magát olyan komolyan, mint a későbbi drogfilmek, például a Requiem egy álomért. A vécés jelenet, a lepedős jelenet, a babás jelenet mind felejthetetlenek, ahogy a karakterek, Renton, Sick Boy, Begbie és Spud is azok. Renton monológja még akkor is ütni fog, amikor már elmagyarázni sem lehet, hogy mitől tartották az akkori kamaszok olyan iszonyatosan ütősnek a film zenéit. Állítólag jön a folytatás.