Tegyük gyorsan tisztába az elején: kivágták ugyan a filmből a kőbányai konzervgyárban felvett jeleneteket, de ettől még tele van a film magyar zombikkal, igaz?

Karikás István: Igen. A 2011-es budapesti forgatáson, a konzervgyárban felépített díszletben 43-an voltunk zombik és négyen kaszkadőr zombik, nagyjából ezer statiszta pedig orosz katonát és gyári munkást alakított. A magyar zombikból végül tizenkettőnket Nagy-Britanniába is kivittek a tavalyi pótforgatásra. Októbertől decemberig vettük fel azokat a jeleneteket, amik a film második felében láthatóak, és ahol közelről is megmutatnak egy-egy zombit. Úgyhogy nem háttérszereplők voltunk a tömegben, hanem kiemelt statiszták, kaszkadőrök és színészek egy személyben.

Konkrétan melyik jelenetekben lehet titeket látni?

István: Látszódunk például a Jeruzsálemből felszálló repülőgépen. A felszállás előtt még mint pánikoló emberek, a repülőn meg már mint zombik. Például amikor ledöntjük a kofferekből emelt barikádot.

Enikő: Ez eredetileg egy jóval hosszabb jelenet volt, kaszkadőrökkel gyakoroltuk be, kinek hogyan kell támadnia és elesnie. Minden zombinak megvolt a saját prédája, akiket angol statiszták játszottak. De ez a jelenet pont azért lett nagyon élethű, mert ott tényleg elszabadult a pokol, a zombik valóban ráugrottak az áldozataikra. Ezeknél a jeleneteknél sosem volt röhögés, hogy hopp, elrontottam, haha, mert itt tényleg megijedtek a statiszták. Volt, hogy reflexből pofon vágtak minket. Máskor meg pont mi kértünk elnézést, hogy "Bocs, amiért mellen haraptalak".

István: A jeruzsálemi falas jelenetben is benne vagyunk. A fal stúdióban lett felépítve díszletként, 45 fokos szögben megdöntve, a kamera pedig oldalról vette, ahogy a kaszkadőrök hátán őrjöngő hordaként felkapaszkodunk. Talán csak itt voltak egyedül számítógéppel rajzolt zombik, de még ezekhez is beszkennelték az arcunkat és a testünket, hogy azokat sokszorozzák meg. A fertőzött WHO laboratóriumban szintén magyar volt mindegyik zombi. Kivéve az orvost, akit egy angol színész alakított, és az elkülönítőben megfigyelés alatt tartott fekete lányt, Sarah Amankwah-t, aki egy híres brit előadóművész.

Enikő: Ez a laborépület egy valódi, de használaton kívüli angliai gyógyszergyár. Iszonyatosan para helyszín volt, még nekünk, zombiknak is. És akkor most képzeld el, hogy érezhette magát egy olyan szereplő, akinek ugyanitt a félhomályban kellett menekülnie a vírusfertőzöttek elől. Két jelenet felvétele között sok stábtag, sőt, néha még a rendező, Marc Forster és Brad Pitt is odajött hozzánk, hogy srácok, elképesztően ijesztőek vagytok, mindenki összecsinálta magát tőletek.

Miért pont titeket vittek ki a pótforgatásra?

István: A stáb ragaszkodott hozzánk, pesti zombikhoz a magyarországi forgatás után. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyire elismerik azt, amit csinálunk, és örültünk, hogy a magyar táncosokban megtalálták azt a pluszt, ami a pótforgatáshoz kellett. Talán pont amiatt, mert gyorsan meg tudtuk tanulni azt a speciális mozgást, amit a zombiknak találtak ki. Itt persze nem a rohangálásra gondolok, hanem a kúszós-nyakmeresztős produkciókra, amiket a kutatólabor folyosóin csináltunk.

De hogyan kerültetek be egyáltalán a filmbe?

István: Ugyanúgy elmentünk a budapesti castingra, mint minden táncos, aki jelentkezett a filmbe. Én például 16 éve breaktáncolok, de a többi magyar zombi is hip hop táncos, kortárs táncos vagy színházi színész, komoly szakmai múlttal.

Enikő: De azért minket is lefényképeztek táblával a kezünkben, mint a statisztákat. Csak nekünk az angol koreográfus egyik asszisztense, aki maga is zombiszereplő volt, szituációs feladatokat adott. Az egészet videóra vették, elküldték az illetékeseknek, és ez alapján dőlt el, kikből lesz zombi a budapesti forgatáson.

Amikor megtudtátok, hogy tiétek a szerep, hogyan készültetek rá? Megnéztétek az összes klasszikust a Holtak hajnalától a Walking Deadig?

Enikő: Nem, mert a koreográfus, Alex Reynolds külön kihangsúlyozta, hogy felejtsünk el minden eddigi zombifilmet. Rengeteget tréningeztünk a kaszkadőrökkel, a koreográfusokkal, lényegében együtt találtuk ki a Z világháborús zombikat. Végig arra kellett törekednünk, hogy még a filmben se legyen két egyforma zombi, úgyhogy azt kérték, mindenki vigye bele a saját egyéniségét.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen zombiteremtést?

Enikő: Mint egy táncpróbát, ahol napokon át csak olyanokat mond a koreográfus, hogy "Most harapj, most legyél idegesebb, most csak szuszogj, de inkább így tartsd a csuklód, most meg fordulj amarra!" Volt egy hét az elején, ahol például kizárólag olyan gyakorlatokat csináltunk órákon át, hogy egy zárt helyen meredten bámultunk egy pontra. Aztán az egyik kezünket kezdtük mozgatni, aztán a nyakunkat, aztán már haraptunk, támadtunk és utána elölről kezdtük az egészet. Itt még nem is volt rajtunk zombismink, de a gyakorlatok alatt annyira bele tudtuk élni magunkat, hogy még egymástól is megijedtünk.

István: A tréningekre néha beugrott Andrew R. Jones, aki az Avatar vizuális effektjeiért Oscart kapott, hogy egy-két hasznos instrukcióval segítse a felkészülésünket. Ezek a tréningek azért is nagyon fontosak voltak, hogy tényleg magunkénak érezzük a zombilétet, és a forgatáson bármikor egy csettintésre változzunk át veszélyes, vírusfertőzött ragadozókká. Mert ott teljesen mindennapos, hogy az egyik pillanatban még együtt dumálgatunk a díszlet mögött a szereplőkkel, a másikban meg már a torkuknak ugrunk a kamerák előtt.

Enikő: Aztán amikor a zombimozdulatok már megvoltak, meg kellett tanulnunk, hogyan kell elesni, ha fejlövést kapunk vagy hogyan reagáljunk, ha levágják a karunkat vagy a lábunkat. Ez pont olyan volt, mint egy kaszkadőrsuli. Betanultunk egy csomó koreográfiát arra, hogyan harcolnak a zombik a rájuk támadó emberekkel. A próbákon hosszú órák teltek el azzal, hogy egy kaszkadőrrel párba állítottak minket, és ő mindig mondott egy szituációt, amit le kellett reagálnunk. "Most akkora ütést fogsz kapni, hogy leszakad a fejed", meg ilyesmi. Eljátszottuk, ő pedig mindenkiről egyenként véleményt mondott: "Ez így jó lesz, ez nem, ezt majd hamarabb csináld, ezt meg később."

Brad Pitt-tel is harcoltatok?

István: Igen, bár ő a repülőn és laborépületben főleg a zombikaszkadőrökkel harcolt. De egy-egy jelenetnél minket is bevontak a harcba, hiszen épp ezért tréningeztünk velük annyit. Brad Pitt-tes budapesti forgatási sztorija mindkettőnknek van. Nekem egy olyan jelenetem volt vele, amikor közelről mutatják, hogy a mellkasomba vágja azt a brutális kaszát. De annyira lelkes volt, és annyira beleélte magát a harcba, hogy tényleg keményen mellbe vágott. Aztán amikor újravettük a jelenetet, tök normális volt és bocsánatot kért. Hátba veregetett és mosolyogva azt ismételgette, hogy "Sorry, man, sorry".

Enikő: Nekem is volt vele közös jelenetem. Egy csatajelenetben, amiben levágják a fejem, rá kellett dőlnöm Brad Pitt combjára és addig ott kellett maradnom, amíg ő észre nem vesz és meg nem öl. Nagyon irigykedett emiatt a többi lány.

Brad Pitt idén lesz 50 éves. Ennyi idősen is bejön?

Enikő: Egyértelműen tök vonzó pali, és jó kondiban is van, nem látszik meg rajta a kor. De én egy másik pályán játszom.

Tudtatok azért beszélgetni Bard Pitt-tel két jelenet között?

István: Igen, a díszletben tudtunk vele pár szót váltani. Nagyon lelkiismeretesen dolgozik, és a felvételek között mindig megjegyezte ránk, zombikra, hogy "Nice job, amazing", bár ezt minden stábtag ugyanígy gondolta. A kutatólaboros forgatásra a felesége, Angelina Jolie is kilátogatott a gyerekekkel. Mint régi ismerős, kedvesen üdvözölt minket, nagyon tetszett neki és a gyereknek is, hogy teljes zombisminkben voltunk. Korábban is volt már alkalmunk találkozni velük, mert a 2011-es pesti forgatás épp Halloweenra esett, és ott mi, zombik megleptük a gyerekeiket egy táncos produkcióval, Michael Jackson Thrillerére.

Enikő: De ez a fajta közvetlenség az egész stábra jellemző volt. Nagyon kedvesek voltak velünk, zombikkal. Mindenki tudta, hogy hajnalban 4-6 órát töltünk a sminkszékben, mire ránk ragasztják a teljes maszkot, ami alatt egy idő után iszonyúan meleg van, és a napi forgatás után még legalább másfél óra leszedni.

Voltak a forgatás alatt is vicces sztorik?

Enikő: A zombimaszkokat maga az Oscar-díjas Mark Coulier maszkmester és a csapata készítette. Ő elképesztően profi a szakmájában, ugyanakkor hihetetlenül laza is. Az ő ötlete volt például az angliai forgatáson, hogy bújjunk be teljes sminkben a zombibábuk közé, amik egy óriási kupacba voltak oldalra dobálva. A játék lényege az volt, hogy egy beavatott, aki általában a maga az ötletgazda, Mark volt, elcsalt valamilyen ürüggyel egy stábtagot a zombihalomhoz. Aztán felvette a telefonjával, ahogy halálra ijesztjük. De az is vicces volt, amikor egyszer kimentem a díszletből, és láttam egy arra mászkáló lányt, aki nagyon ismerősnek tűnt. Nem nagyon tudtam hova tenni, és csak később esett le, hogy "Basszus, Natalie Portman volt az!"

István: Sőt, Anthony Hopkinsszal is találkoztunk, mert a Thor 2 forgatása is ugyanabban a stúdióban zajlott. A Thor 2 főgonosza is ott volt, de annyira titkolták a kilétét, nehogy idő előtt kiszivárogjon, hogy még a stúdióban is csak lepedővel letakarva mászkálhatott, mint egy szellem. Ugyanebben a stúdióban szerelték össze amúgy a Halálos iramban 6 végén látható repülőgép díszletét is. Naná, hogy oda is bementem és pózoltam a verdákkal pár fotó kedvéért!

Benne lesztek a World War Z 2-ben is?

István: Nagyon jó volt egy ennyire profi filmes csapattal dolgozni. És bár még nincsenek konkrét információink, nagyon szeretnénk, ha a folytatásban is velünk dolgoznának.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!