Élt egyszer valahol egy titokzatos és celebszámba menő aukcióvezető, nevezett Virgil Oldman, (Geoffrey Rush) mert az aukciósok között is vannak ám sztárok, ezt csak azok kedvéért mondjuk, akik nem járnak ilyen eseményekre. Oldman a legnagyobbak egyike, szépen meg is él hivatásából, amihez kétségkívül remekül ért. Szórakoztatóan és zseniálisan vezet aukciókat és egy apró részletből is kiszúrja az értékes műtárgyakat.

Mint minden zseninek, neki is vannak azonban furcsa tulajdonságai, például semmihez sem hajlandó hozzáérni, ezért mindig kesztyűt visel, mogorva a modora és nem nagyon tud bánni az emberekkel. Különösen a nőkkel nem, akikhez sosem sikerült közel kerülnie. Pedig imádja őket, egy-egy különleges és értékes női porté megszerzésének érdekében még csalástól sem riad vissza a saját maga vezette aukciókon. A csalásokban hű társa Billy (Donald Sutherland), aki amellett hogy pénzért mindent megtesz neki, néha még velős tanácsokkal is ellátja.

Aztán egyszercsak porszem csúszik Oldman szépen kidolgozott, precíz világába: egy fiatal és titokzatos örökösnő, Claire (Sylvia Hoeks) el szeretné árvereztetni szüleitől örökölt hatalmas műkincsgyűjteményét és értékes bútorait. Oldman először természetesen hallani sem akar a dologról, aztán szépen lassan érdekelni kezdi a titokzatos lány, aki soha nem jön ki a szobájából, mivel történetesen agórafóbiás, szegény utoljára Prága főterén tudott önfeledten sétálgatni, egyedül ott nem jön rá a pánik. Oldman elhatározza, hogy megszabadítja a gazdag lányt furcsa betegségétől és természetesen szépen lassan reménytelenül beleszeret. Úgy tűnik, hogy a lány is viszonozza az érzelmeit.

Oldman érdeklődését még egy dolog felkelti azonban, mégpedig a házban mindenhol szétszórt fogaskerekek, amikről az aukciós fiatal barátja Robert (Jim Sturgess) kideríti, hogy egy igen értékes, XVIII századi robot alkatrészei, ami a műkincsérő szerint kimondhatatlan vagyont ér. Oldman innentől a lány és a robot megszállotja lesz, eleinte úgy tűnik, az öregember szakmája iránti szenvedélyét nem győzheti le senki, amíg ugye rátört a még soha nem tapasztalt szerelem. A film természetesen több mint egy love story, legalábbis több akar lenni, és legnagyobb hibája pont az, hogy ez nem sikerül. Hiába az összevissza utalgatás misztikus dolgokra, évszázados, rozsdás fogaskerekek és zseni törpék, a néző a végén mégis csak néz, mint az a bizonyos borjú, bár tény, hogy nézés közben legalább jól  érzi magát.

Furcsa film a Senki többet. Az ember először nem győz ámuldozni a szerencséjén, hogy a pocsék tartalom és trailer ellenére mégis beült a filmre, majd kezdi elhinni, hogy valami fantasztikusat lát, főleg miután végre túlteszi magát azon, hogy festett és lenyalt hajú Geoffrey Rush egy kiköpött Kádár János. Aztán egyszer csak jön a nagy seggre ülés, mert a fordulat pontosan az lesz, amit végig vártunk. Ráadásul magyarázatot sem kapunk, számos láncszem egyszerűen kimarad.

Amit a vásznon látunk, az nyilván egy szándékos rendezői túlzás, amire sok-sok lapáttal tesz rá Ennio Moricone zenéje is, aki Tornatorénak állandó partnere. A Senki többet egyszerre krimi és szerelmi történet, erős jellemfejlődéssel, de az egész film csak és kizárólag Geoffrey Rush miatt kel életre, lesz nézhető és szerethető. És a Senki többet még így is csak egy nyálas film, egy csodálatos színésszel és szép bécsi helyszínekkel. Ha az ember elég átverős filmet látott már, - márpedig ez mostanában még a ritkábban moziba járókról is elmondható, - akkor nem fog hanyatt esni attól, ami a végén itt kiderül, illetve nagyrészt ki sem derül ugye. Emellett az is idegesítő kicsit, hogy hiába reménykedtünk, hogy ez a Prága kultusz némileg alábbhagy, úgy tűnik, hogy a nyugati értelmiség még mindig itt szeretne rálelni az élet értelmére. Jelen főhősük esetében mondjuk kevés sikerrel.

IMDb: 7,7

Index: 10/7