Egyik kedves munkatársunk szerint nincs annál prosztóbb dolog, mint hangeffektekkel ijesztgetni a mozinézőket. A sötétben ülve nyilván megijedünk, ha a néma csendbe egyszer csak beleüvött valaki, de egy tehetséges filmes ennél azért kretívabb módon is ijesztgethet. Aki egyetért vele, az semmiképpen ne nézze meg Az elnémultakat, mert ez a film előszeretettel operál a hangeffektes ijesztgetés módszerével.

De nem csak ebben ragaszkodik John Pogue rendező a jól bevált filmes klisékhez. Egyszerűbb lenne felsorolni, hogy milyen filmekből ne m loptak Az elnémultakhoz, mint azt, hogy miből vettek ötleteket. Az alap egyértelműen Az ördögűző, erre a filmre konkrétan többször utalnak is. De van itt minden a Démonok között- től az Ideglelésen át a Poltergeist - Kopogó szellemig, régi és új horrorok garmada.

A film az alkotók állítása szerint megtörtént esetet dolgoz fel. A hetvenes években járunk Oxfordban, ahol egy professzor (Jared Harris) ráveszi pár tanítványát, hogy csatlakozzanak hozzá egy szerinte szigorúan tudományos kísérlethez. Az egyetemen amúgy nem sokan szívlelik a professzort, mert elég furcsa, és nem szórakoztató-aranyos, hanem ijesztően kretén módon. Ez abból is látszik, hogy a házában bezárva tart egy fiatal lányt (Olivia Harper), akit eddig minden nevelőszülője elküldött, mert rémisztő dolgok történnek körülötte.

A professzor úgy gondolja, hogy a lány negatív energiából létre tudnak hozni egy kopogtatószellemet, aztán jól elpusztítják, és a beteg újra jól lesz. Így aztán kísérletezgetnek szépen szerencsétlen lányon, és a néző egyre kevésbé tudja eldönteni, hogy kitől kell jobban félni, a démontól, akit néhány nagyon béna trükkel próbálnak érzékeltetni, vagy az egyre jobban bepörgő tanárembertől. Ez egyben Az elnémultak legnagyobb erénye is: horrorként egyáltalán nem eredeti, de a szereplők érdekesek, a filmben senki nem fekete vagy fehér, mindenki tud emberséges és kedves lenni, hogy aztán a következő percben meg jó nagy paraszt legyen.

Továbbá, bár ezt a néző érti a legkevésbé, minden közhely ellenére a film tud ijesztő lenni. Hiába láttuk ezerszer ezeket a horrorkliséket, meg tudunk rémülni, és a történet végig érdekes tud maradni (még a stáblista alatt is). "Jobb lett volna, ha mégis inkább a Rio 2-t nézzük!" összegezte az előttem ülő fiú a látottakat, amikor kissé megviselt idegrendszerrel felállt a székből.

Szóval, akit nem idegesítenek az ezerszer látott

• klisék
• a béna trükkök
•  és a hangeffektek,

az tud parázni Az elnémultakon, a többiek meg inkább várják meg, amíg kijön az évi egy igazán jó horror.