Mi hiányzott eddig legjobban az idei nyárból? Hát persze, hogy a minden évben kötelező fingós-hányós-csajozós prolivígjáték a műfaj császárától, Adam Sandlertől. Aki természetesen a Kavarásban is az arcunkba tolja a 10 éve is ciki vicceit, meg persze a sok ordító termékelhelyezést:

• kizárólag kinyúlt szponzormelegítőket hord
• kitérdelt, buggyos mackóalsóval (ami persze szigorúan Adidas és Nike)
• kedvenc éttermében, a Hootersben ücsörögve büfög és lesi a csajokat (lásd az Apafejet, ahol szintén itt bulizott)
• megint egy olyan álomnővel jön össze, aki a 13 éves, pattanásos kamasz szintjén megrekedt, pocakos lúzereket a való életben messzire elkerülné
• ez a nő most Salma Hayek és Kate Beckinsale helyett Drew Barrymore, akivel megismétli a Nászok ásza és az 50 első randi összes poénját
• most sem hiányozhat a gigamellű, biodíszlet nő
• és a gyúrós muszklimikulás sem, aki csöcscsárdást járva ugráltatja az izmait
• természetesen Adam Sandler megint egy apát alakít, csak hogy elsüthesse a szokásos „Kislányom, megtiltom, hogy felnőj, mert a fiúk ugyanazt akarják majd tőled, amit én akartam anyádtól"-monológját
• naná, hogy most is lehánynak valakit
• a film felénél Sandler megereszt egy pisálós-prosztatás poént
• később pedig bedobja a jól ismert „Úgy megijedtem, hogy féknyomos lett a gatyám!"-viccet is

Ezek után én voltam a legjobban meglepve, hogy

Aztán persze gyorsan elszégyelltem magam. A Kavarás ugyanis annyiból jobb és eredetibb, vagy legalábbis kevésbé szánalmas a fingókirály korábbi filmjeinél, hogy a sok önismétlés mellé behozta Afrikát, mint bulihelyszínt.

Abba most ne menjünk bele, hogy egy elnyűtt melegítős, sportboltban eladóskodó balféknek mennyi esélye lenne elmenni egy olyan ötcsillagos szállodás luxusútra, amit eredetileg egy hősszerelmes milliárdos szervezett a leendő feleségének. Örüljünk inkább együtt a szokásos kaki-pisi vicceket felváltó Ace Ventura-humornak, azaz: a leglehetetlenebb dramaturgiai pontokon váratlanul felbukkanó

• zenélő kismajmoknak,
• kufircoló orrszarvúknak,
• embereket lesmároló zsiráfoknak.

Sajnos az Afrika-feelingbe bele kell érteni a film legidegesítőbb, visszatérő humorforrását is: az afrofrizurás izomkolosszust, Terry Crewst, aki egy a capella kórus élén, sztriptíztánccal és hülye dalokkal énekli meg a főhős aktuális szerencsétlenkedését. Ráadásul ha ez nem lenne elég, Adam Sandler még egy kis szalonrasszizmussal ki is kacsint a nézőknek, hogy 

Nézzétek már ezeket a hülyéket, tegnap este a kádamból ugrottak elő, és ott kezdtek el énekelgetni, ilyen baromságok is csak ezen az Afrika nevű, furcsa helyen történnek az emberrel!

De sajnos hiába a sok hányós-fosós poén mellé berakott állatos marhulás és politikailag totálisan inkorrekt poén, a Kavarás sem tud felülemelkedni az ezerszer eldurrogtatott Adam Sandler-viccek kliséin. Mert a trehány, bunkó, zsebhokizó, de azért valahol jószívű főhős természetesen most is összejön a történet végén az álomnővel. Most mindössze annyi a különbség, hogy a film elején Drew Barrymore még a Playboy-poszterekre recskázó fiaival, Adam Sandler pedig a rendszeresen fiúnak nézett lányaival vív napi szinten harcot, hogy aztán jó sokáig utálhassa egymást a két társaság, és csak a legvégén legyenek boldog nagycsalád.

Csakhogy pont ugyanerről szólt az Egyről a kettőre tévésorozat hét évada is, kivéve, hogy ott Patrick Duffy prosztóhumor nélkül is vicces tudott lenni. Adam Sandler viszont úgy tűnik, örökre összenőtt a pörkölt- és spermafoltos szponzormelegítőjével.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!