Ned Benson rendezőnek volt egy jó ötlete, amivel valószínűleg egy csomó embert behúzott, és be fog húzni a csőbe. Ők azok, akik hozzám hasonlóan nagy várakozásokkal ülnek majd be a filmjére, hogy aztán a sokat ígérő ötlet gyatra megvalósítása miatt csalódjanak. Benson

Miután meghallgattuk őket, sehogy se értjük, hogy lehet ugyanazt a történetet ennyire másképp látni.

Benson rögtön három filmet is készített ezen felbuzdulva. Az elsőt mutatják be most a magyar mozik, ez az Egy szerelem története: a nő, amit majd az Egy szerelem története: a férfi követ, végül pedig jön az egyelőre magyar cím nélküli harmadik rész (The Disappearance of Eleanor Rigby: Them). Ahogy a címekből kiderül, először a nő szemszögéből, aztán a férfiéből látjuk ugyanazt, végül pedig kettejük közös története is elkészül.

A nő története elég hatásosan indul: Eleanor Rigby (Jessica Chastain) öngyilkos akar lenni, úgyhogy leugrik egy hídról. Megmentik, a húga hazaviszi a szülői házba, ahol pszichiáter apja (William Hurt) és alkoholproblémákkal küzdő anyja (Isabelle Huppert) lesik minden mozdulatát, nehogy újra valami baj történjen. Erre látszólag nincs sok esély: Eleanor próbálja összeszedni magát, még egy egyetemi kurzusra is elkezd járni tessék-lássék, bulizik a tesójával, majdnem összejön neki egy egyéjszakás kaland is.

Szép lassan azonban kiderül, hogy Elanor nincs jól, nagyon nincs. Eljátssza, hogy jobban van, háta így megnyugszik mindenki, de ha a férje, akitől külön él, beül a kurzusára, és csak néhány mondatot kell vele váltania, máris teljesen kiborul.

Eleanor története ugyanis csigalassúsággal bomlik ki. Majdnem két órát kell várnunk arra, hogy kiderüljön, egyáltalán nem egy hisztis hülyéről van szó, sőt, igazából ahhoz képest, ami történt vele, egészen dicséretesen tartja magát.  (Ezen a ponton arra is rájövünk, hogy a film magyar címe totális hülyeség, ez nem egy szerelem története, nagyon nem az. Persze lehet, hogy az volt a cél, hogy nagyobb legyen a meglepetésünk, de ez is érthetetlen, mert aki figyel, az már a film elején rájön, hogy mi a nő baja.) 

Csak az a probléma, hogy mire idáig eljutunk, a film elvesztette a nézők kilencven százalékát. Eleanor és a többiek nyűglődése ugyanis fárasztó, nehéz figyelni a sokadik ugyanolyan beszélgetésre, a visszaemlékezők jelenetek pedig, amik a férjével való kapcsolata elejét idézik fel, iszonyúan közhelyesek. (Őrület, de heverésztek éjjel a Central Parkban és dugtak a kocsijukban.) Ezek után én döbbentem meg a legjobban, hogy a film csúcsjelenetének szánt nagy beszélgetés minden giccse és közhelye ellenére igenis hat.

ami nagy doog, mert addigra alaposan próbára tette a türtememet és a kitartásomat. Már csak becsületből is meg fogom nézni az Egy szerelem története: a férfit. Szinte kizártnak tartom, hogy abban is ennyire minimális történés legyen. De ha az is ilyen lesz, akkor csak magamra vethetek.