A DreamWorks animációs részlege idén már összeszedett 600 millió dollárt az Így neveld a sárkányodat 2-vel, de novemberre tartogatták az igazi adu ászt: a Madagaszkár-rajzfilmek közönségkedvenc szereplőit, a Bond-imitátor pingvineket. Akik másfél órán keresztül úszkálnak, repkednek és futkároznak a nagyvilágban, hogy két nagy zabálás és pukizás között megmentsék a világot egy tipikus B-filmes főgonosz ármánykodásától. Pontosan úgy, mint az előzetesben:

amiben a szexista vicceket a klasszikus, palacsintasütővel fejbe vágós, szakadékon majdnem átrohanós Gyalogkakukk-poénokra cserélték. Létezik ennél viccesebb szórakozás így év végén? Ugye, hogy nem.

Rá is fért már a DreamWorksre (meg a mozinézőkre) ez a fajta harsány, a szó szoros értelmében rajzfilmszerű stílus. Az utóbbi években ugyanis szinte mindegyik stúdió nagy filmvégi mondanivalóval megfűszerezett, brutálisan látványos tanmeséket nyomott le a kis felnőttekként kezelt gyerekek torkán (lásd: Jégvarázs, Így neveld a sárkányodat és társai), vagy pedig biztosra mentek, és a 10 évvel ezelőtti kasszasikereikhez ontottak egyre laposabb folytatásokat (lásd: Shrek 4, Jégkorszak 4, Verdák 2, Szörny Rt. 2, Madagaszkár 3).

A Madagaszkár pingvinjeiben viszont pont az a jó, hogy a nagy tanulságot, miszerint a belső értékek fontosabbak a szép külsőnél, csak mellesleg említi meg a négy jómadár, a véget nem érő szájkarate- és lövöldözésmaraton közepe felé.

Az apukák imádni fogják, mert a Roger Moore-korszak James Bond-filmjeinek legszebb hagyományaiból építkezik. Ugyanakkor a kicsik számára is érthető minden, mert az alkotók a színekkel, a hangokkal és a párbeszédekkel is kezdettől fogva világosan kijelölik a nézőknek, hogy kik a jók, miért kell nekik szurkolni, és hogy kik az utálatos rosszak.

Van ugye a négy zsivány pingvin, akik annyi Madagaszkár-rajzfilmben parodizálták már ki a Mission: Impossible-filmeket meg a titkos ügynökös tévésorozatokat, hogy be sem kell őket külön mutatni. Most legfeljebb annyi változott, hogy nagyobb és látványosabb ámokfutásba kezdenek, mint az eddigi filmjeikben együttvéve.

A fő ellenfelük ezúttal egy csúnya, gonosz, lila óriáspolip, aki a cuppogó lábasfejű-hadseregével és sötét szupertengeralattjárója mélyén szövögeti a világuralmi terveit: a titkos laboratóriumában kotyvasztott, ronda, zöld lötty segítségével minden cukimuki pingvint denevérszárnyas-vámpírfogas szörnnyé akar változtatni, hogy az emberek örökre megutálják a kis frakkos vakarcsokat. Mert szegény óriáspolip valójában csak azért gonoszkodik, mert a pingvinek népszerűsége miatt őt minden állatkertből kidobták.

De hogy ne legyen olyan egyszerű a pingvinkommandó dolga, felbukkan a színen egy rivális szuperkém-csapat, a csupa fehérbundájú, beképzelt állatból álló, high tech kütyükkel felszerelt Északi Szél. A néző pedig kiköpi a kólát a röhögéstől, ahogy a két rivális ügynökcsapat egymást szívatva romba dönti a fél világot, a gonosz polip legnagyobb örömére.

A Madagaszkár pingvinjeinek néha már annyira színes és pörgős a rohangáló cukros fánkokat idéző képi világa, hogy az ember pszichedelikus sokkot kap tőle. 6 év alatti gyerekek esetén viszont vigyázni kell, mert a sötét, már-már Lovecraft-novellákat idézően nyomasztó, csápos-nyálkás szörnybúvóhelyek miatt garantált az ágyba vizelés.

Ez persze semmit sem változtat a lényegen: utoljára a Hihetetlen család volt ennyire szórakoztató zsánerparódia. Amit ráadásul azok is nyugodtan végigröhöghetnek, akik korábban nem láttak egyetlen James Bondot és őrült tudósos B-filmet sem.