Mit lehet írni egy filmről akkor, ha a végtelenül szimpatikus rendező kiáll a sajtóvetítés előtt és elmondja, hogy mennyire izgul, és milyen nehéz volt elengednie ezt a filmet? Ha hozzáteszi, hogy nem örül annak, hogy az indexesek éppen most próbálnak leszokni a cigiről, mert feszültebb újságírótól esetleg rosszabb kritika várható? Márpedig Fazekas Csaba, a Swing rendezője ezt mondta, és nyilván nem könnyebbül meg attól, hogy már évekkel ezelőtt leszoktam a cigiről, és egy cseppet sem voltam befeszülve, amikor megnéztem a filmjét.

Az aggodalma ugyanis érthető, mert a film ugyan nem lett rossz, de messze nem olyan klassz, mint amilyen lehetett volna. Ahhoz el kellett volna kerülni néhány ordas nagy közhelyet, és

De miről is szól a Swing, ami már jóval a premier előtt felrobbantotta a netet, amikor Lakatos Márk, a film jelmeztervezője posztolt egy képet a transzvesztitát alakító Kulka Jánosról? Van három különböző korú nő, mindhárman életük (egy újabb) mélypontján. A legidősebb, Rita (Csákányi Eszter) eredetileg énektanárnő, aki régen feladata összes szakmai ambícióját, hogy főállásban feleség lehessen, aki 24 órában gazdag férje óhajait lesi. Aztán ott van Kati (Ónodi Eszter) a fiát egyedül nevelő anya, akinek se munkája, se pasija, se lakása. Egyszer, nagyon régen tizedik lett egy tévés tehetségkutatóban, azóta meggyőződése, hogy a színpadra termett. És a legfiatalabb nő, Angéla (Törőcsik Franciska), a pomázi óvónő, akinek tehetsége, szép arca van, de önbizalma, kiállása semmi. Szeretne énekesnő lenni, de ahhoz is gyáva, hogy bemenjen egy meghallgatásra.

Ők hárman egy esős éjszakán találkoznak, és egy idős díva (Törőcsik Mari), egy transzvesztita előadó és bártulajdonos (Kulka János) és egy menedzser segítségével elhatározzák, hogy együttest alapítanak. A Swing tele van teljesen életidegen elemekkel, így azon ne akadjunk fenn, hogy ugyan miért látna fantáziát bárki is három ismeretlen nőben, akik közül kettőnek évtizedei voltak arra, hogy befussanak, és miért költene arra, hogy ruhákat vegyen nekik, meg elvigye őket Lakatos Márk szalonjába átalakulni. (A Swingben sokkal, de sokkal ügyesebb a termékelhelyezés, mint mondjuk Sas Tamás filmjeiben, de azért néha így is megakasztott az arcomba tolt portéka.)

Szóval a három nő swingegyüttese balatoni turnéra indul, hogy álmaikat követve esküvőkön és céges bulikon lépjenek fel. A film egyik legnagyobb baja, hogy ezt két órán keresztül kell néznünk, főleg azért, mert

és nem ám csak a főszereplőktől, jut fellépési lehetőség Kulkának és Törőcsik Marinak is. És persze ott vannak a lányok közös számai is, amik egy idő után elég unalmassá válnak. A Swing másfél órában sokkal jobban tudott volna működni, két órához egyszerűen nincs elég a sztoriban. Még úgy sem, hogy mindegyik nőnek jut szerelmi szál is, egyik közhelyesebb, mint a másik. A legrosszabbul talán Angéla járt, az ő első találkozása Gáborral, a bűvésszel (Szatory Dávid) a film mélypontja.

Akadnak azonban pozitívumok is szerencsére. Az egyik ilyen, hogy bár a történet nem túl eredeti, a párbeszédek működőképesek. Ez általában gond szokott lenni a magyar filmeknél, de a Swingben sok az ügyesen elhelyezett, finom poén, az életképes dialógus. A legjobb mondatok érdekes módon nem a három nőnek, hanem Törőcsik Marinak és Kulkának jutnak, a közös kórházi jelenetük pedig imádnivaló. Az énekesnők (szándékosan?) ízléstelen fellépőruhái után

Egyet biztosan kijelenthetünk: övé a legjobb magyar transzvesztitaalakítás, és nem csak azért, mert a mezőny a soványnál is soványabb.

Nem lehet panasz Csákányi Eszterre és Ónodi Eszterre sem, akik vérprofik, hatalmas rutinnal hozzák a figuráikat, Csákányi néha úgy tud odavetni egy-egy félmondatot, hogy az embernek borsózik a háta. Sajnos hozzájuk képest a harmadik énekesnő, Törőcsik Franciska nagyon halvány. Ez a történet elején még nem is lenne baj, hiszen elve az a figura baja, hogy nincs önbizalma, emiatt aztán színpadi jelenléte sem. De később, amikor ki kéne derülnie, hogy micsoda csillogó tehetség is ő, ugyanolyan halvány marad a két másik színésznő mellett.

Fazekas Csaba több mint tíz évvel első filmje, a Boldog születésnapot után készíthetett újra nagyjátékfilmet. A Swingben is megcsillan az, amit a Boldog születésnapotban annyira szerettünk: a finom humor, a jó alakítások, a szellemes párbeszédek. De kevesebb több lett volna, ha nincs ennyi szál, ennyi zene, ennyi dal beszuszakolva, jobb film lehetett volna.