Elfedheti-e a bilincs, az ostor és a fenekelés, hogy ez a világ a férfiuralomról, a férifvágyról és a férfiörömről szól? Miért imádják a nők A szürke ötven árnyalatát, amiben a nőnek egy feladata van, hogy alávesse magát a férfinak? A világ legnépszerűbb és egyben legbanálisabb erotikus regényét  olvasva azt lehetett sejteni, hogy filmre adaptálni hálás feladat lesz, az író E.L. James a történetvezetésre és a felszíni karakterjegyekre koncentrált csupán, mélységet semminek sem adott. Ennek megfelelően a rendező, Sam Taylor-Johnson sem vesződött azzal, hogy megértse és megmutassa, a naiv, irodalmat tanuló, szűz Anastasia Steele miért habarodik bele a hatalom- és irányításmániás milliárdosba, Christian Greybe, aki még mosolyogni is képtelen a steril életében. Kemény szexet ne várjanak a filmtől, de legalább elmond valamit arról, hogyan gondolkodunk a női és férfi szerepekről. A film előzetesét 50 milliószor nézték meg, rekordbevételt várnak tőle, nyilván óriási siker lesz, miközben egy olyan párkapcsolatot ábrázol, ami az elnyomásra épül.    

A szürke ötven árnyalata című regényből kinőtt trilógia az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere volt a maga 100 milliós példányszámával, ami eleinte egy Twilightért rajongó szerző, E.L. James fanfictionje volt csupán (a film két főszereplőjéről, Edwardról és Belláról írta, Masters of Universe címmel). A fanfiction lényege, hogy egy ismert regényvilágban a rajongók saját kedvükre történeteket írnak, de nem használhatják kereskedelmi célra. E.L. James a sok erotikusnak mondott rész miatt kénytelen volt levenni a rajongói oldalról a szövegét, pedig rengetegen olvasták és kommentelték az írásait. A történet önálló életet kezdett élni, végül előbb a weboldalán, majd saját kiadásban, e-könyvként is megjelentette (ez persze sok érdekes kérdést felvet, a DearAuthor blog például összevetette a fanfictiont A szürke ötven árnyalatával és 89 százalékos egyezést talált).

Tisztán leosztott férfi és női szerepek, nulla humor és önreflexió, végtelenül egyszerű történetvezetés, béna szexjelenetek - ez A szürke ötven árnyalata, amit úgy vittek filmre, mintha a Playboy exkluzív különkiadása lenne: remek kocsik, őrületes lakások, felhőkarcolók, márkás órák, rengeteg pénz és hatalom, valamint egy uralkodóra vágyó nő. A regény a női nézőpontot állította a középpontba, a film ezzel szemben sokkal semlegesebb, férfiközpontúbb lett. A felszínen romantikus történetnek látszó film valójában arról mesél, hogy a férfiak uralkodni akarnak a nőkön, akik ezt szeretik is. Az meg csak egy apró nüansz, hogy a férfi szereti elfenekelni a csajait.

- mondja Grey a lánynak, és bár a film tömve van ilyen nevetséges mondatokkal, ez bizonyos szempontból mégis egy kulcsmondat. Az Amerikai pszicho Patrick Batemanjének sótlan, humortalan rokona lehet Christian Grey, aki annyira tipikus férfinak van beállítva, hogy az már talán szexizmus is: kinézi magának az ártatlan lányt, levadássza, megmondja, mit egyen, igyon, később ruhát, laptopot, autót vesz neki, sőt saját szobát is kap, hogy mindig kéznél legyen, ráadásul a saját orvosával is kivizsgáltatja. Ebben szerintem semmi romantikus vagy érdekes nincs, ez a test feletti uralkodásról szól csupán, ami inkább szomorú, mint érdekes vagy szórakoztató.

Grey egyenesen elmondja, hogy ő domináns, ami mit sem ér egy alávetett nélkül. Egy szerződésben ki is kötik, hogy az anal fistingbe (anális ökölszex, bizony) nem megy bele a lány, de a kikötözésbe igen. A szürke ötven árnyalatát sokan a szadomazóval azonosítják, és lászólag tényleg egy szexuális szerepjátékról beszélünk, ami nemcsak a titokzatos vörös szobára korlátozódik, hanem Grey egész életére. A férfi mindenhol elvárja, hogy a nő alávesse magát akaratának. A határok elmosódnak, a szexuális szerepjáték és a hétköznapok nem válnak el egymástól, ezért roppant problémás, hogy a nőnek mindig alárendelt szerepet kell játszania. A trilógia persze arról szól, hogy a nő képes lesz-e megszelidíteni a férfit, hogy a szerelem győzedelmeskedik-e a végén.

A lány az első pillanattól kezdve sodródik, amikor egy borzasztó béna jelenetben interjút próbál készíteni Greyjel. Az nem derül ki, hogy a lánynak miért ennyire vonzó a férfi, ahogy az sem, hogy miért nem dugott soha, miért él viktoriánus elvek mentén, és miért tök természetes, hogy aláír egy titoktartási szerződést, ami után megkérdezi, hogy akkor szeretkezni fogunk? "Én nem szeretkezem, én kúrok. Durván" - válaszolja komolyan erre Grey, aki leginkább az ismert pornófilmes Kovi kottájából játszik.

A Greyt alakító Jamie Dornannek elég volt néha szigorúan vagy szomorúan néznie, a lényeg úgyis az volt, hogy jóképű, gazdag, helikopterrel megy randira, a garázsában legalább tíz autó áll, dugás után pedig tök természetesen ül le valami klasszikust zongorázni. A rendezőt nem érdekelte, hogy valójában ki ez a férfi, milyen sérülései, motivációi vannak, ezért meghagyta olyan titokzatosnak, amennyire csak tudta, bár nem hiszem, hogy ez kifejezett szándéka lett volna.

Az Anastasiát alakító Dakota Johnson a film első felében üveges tekintettel nézi a férfit, majd belesodródik egy beteg kapcsolatba úgy, hogy végig azt hiszi, képes lesz megváltoztatni a férfit. A színésznő arcáról többször beugrott Charlotte Gainsburg, aki legutóbb A nimfomániásban mutatta meg, hogy a meztelenkedés lehet színészi eszköz, sőt a szexualitás feltárásával magáról a nőről is sokat lehet mesélni.

A szürke ötven árnyalatában van sok közeli a mellbimbóról, sokszor levetkőztetik teljesen meztelenre Dakota Johnsont, de nem derül ki, hogyan ismeri meg saját testét, hogyan fedezi fel saját szexualitását. A legdurvább jelenetben egy bőrövvel elfenekelik Anastasiát, de egy pillanatig sem éreztem annyira kellemetlenül magam, mint egy ennél sokkal bátrabb, realistább és erőszakosabb jelenet esetében Lars von Triernél, és nem is jöttem zavarba, mint mondjuk a francia Adéle élete 1-2. fejezet című filmjében a két lány tízperces szexjeleneténél. A szürke ötven árnyalatában nincs tétje, célja és értelme ezeknek a gondosan felvezetett szexjeleneteknek, és ha ezek tényleg nem többek a puszta meztelenkedésnél, akkor azt inkább szoftpornónak hívjuk, amiben kihasználják, hogy egy meztelen nőt lehet mutogatni.  

Sam-Taylor Johnson nevét sem ezért a rendezéséért emlegetjük majd. Sajnos egyáltalán nem érdekelte két főszereplőjének motivációja, előtörténete, így egy sor kérdés megválaszolatlan maradt: megemlítenek egy Mrs. Robinsont, aki bevezette a 15 éves Greyt ebbe a szexuális játékba, majd 6 évig uralkodott is rajta, és soha többé nem beszélünk róla. Tisztázatlan az anya szerepe, aki egyszer felbukkan a lakásban, majd kitessékelik, miközben utalnak arra, hogy Grey kiskorában drogozott. Ez utóbbi azért érdekes, mert a regényből kiderül, hogy Grey igazi anyja drogfüggő prostituált volt, akit fiával együtt rendszeresen abuzált a stricije, majd öngyilkosságot követett el. A kis Christian négy napot töltött anyja holtteste mellett, mielőtt a kórházban a filmben is feltűnő doktornő maga mellé vette és felnevelte volna. Hogy lehet megérteni Christian Grey sebezhető, hatalommániás karakterét enélkül?  A vizuális koncepció reklámfilmesen látványos, de egyáltalán nem érdekes, ezt a csillogó autós-csajos-pénzes világot a kilencvenes évek óta bármelyik jobb rapelőadó hozza a videóiban.

Ha meg kellene magyarázni valakinek, hogy miért várják annyira A szürke ötven árnyalatát a nézők, hogy egyes városokban már a premier előtt minden jegy elkelt jó előre, akkor bajban lennék. Nem pornófilm, bár ennyi meztelenkedést ritkán látni blockbusterekben. Nem romantikus film, mert ahhoz hiányzik a szerelem, a sebezhetőség és az önfeladás, ráadásul Grey nagyon büszke, hogy ő nem romantikus alkat. Nem fejlődéstörténet, pedig bizonyos szempontból Anastasia önmagát és testét ismeri meg. Lehetne beavatástörténet a lány szempontjából, ha egy picit is érteni lehetne, miért sodródik bele minden szexuális tapasztalat nélkül előbb egy ilyen kapcsolatba, majd a szadomazo világba.  

A szürke ötven árnyalata egy sterilizált álomvilágot mutat meg, egy olyan tündérmesét, amiben a szépség nemcsak beleszerethet az egyébként jó képű szörnyetegbe, de meg is változtathatja őt. Kiszámítható és unalmas mozi, amiben semmi érdekes vagy váratlan nem történik.