Amikor újranéztem a felújított 2001: Űrodüsszeiát, akkor mocorgott bennem egy gondolat, ami addig nem volt teljesen tiszta, amíg utána nem néztem, hogy a hatvanas évek miket írtak Stanley Kubrick korszakalkotó, zseniális sci-fijéről. Az Űrodüsszeia ugyanis nem az űrutazásról szól, hanem az űrutazás maga. Hosszú, repetitív, néha baromi unalmas, egyes részei teljes csöndben zajlanak, monoton, fárasztó, embertelen, és borzalmasan technikai. Kapcsolók, kijelzők, monitorok, szelepek, áramkörök. Mintha nem is egy forgatókönyv, hanem egy használati utasítás alapján készült volna. Ami csak azért furcsa, mert három millió évnyi emberiségről szól, a hajnaltól a következő evolúciós lépcsőig.

A 2001 kikezdhetetlen filmtörténeti remekmű, egy olyan film, amin legalább annyira nehéz fogást találni, mint a benne szereplő szénfekete monolitokon. Mint egy évtizedek óta létező népszerű műtárgy, tele van legendákkal: mindenki hallott már az utolsó, pszichedelikus harminc percre belógó hippikről, arról az elméletről, hogy ezzel a filmmel tesztelte magát Kubrick, hogy alkalmas-e megrendezni egy kamu holdraszállást, hogy a legtöbb, logóval szereplő cég tönkrement. A mítosz körülötte addig ér, hogy még most is születnek új értelmezések róla, például most futja körét egy olyan blog, ami azt állítja, a film valójában az evésről szól. Arról, hogy a film végére egy ember eljut odáig, hogy egyen egy rendes tál ételt. Oké, azon kívül, hogy totális sültbolondságnak hangzik az egész, elég jól megmutatja, hogy a 2001 még mindig, 14 évvel a címben szereplő évnél később is képes emberek fantáziáját megmozgatni.

De érdemes eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy mi nem lett a 2001-ből. Stanley Kubrick eredetileg Alex Northot bérelte fel a filmzene megírására, a rendező által válogatott referenciák alapján, de Kubrick szerint North teljesen másfajta, leginkább egy Ben Hurra vagy valami westernre emlékeztető zenét írt hozzá, úgyhogy maradt a referenciául használt Strauss. HAL 9000, a mesterséges intelligencia karaktere több változaton esett át, volt szó arról, hogy női hangja lesz, vagy hogy egy mozgó robot. A korábbi forgatókönyvekben sokkal kevesebb volt a szerepe, mint az elkészült filmben. Sőt, a korai forgatókönyvekben még szerepeltek földönkívüliek és a történetet elmagyarázó narráció is. Arról nem is beszélve, hogy Kubrick, látva, hogyan fogadja az első közönség a filmjét, a premier előtt egy héttel kivágott belőle 19 percet. Rengeteg különböző változata létezhetett a 2001-nek, mielőtt mozikba került volna. Amióta bemutatták, azóta csak egy van.

Amit mindenképpen érdemes moziban megnézni. Otthon le lehet kapcsolni, fel lehet állni a fotelról, lehet nyomkodni a telefont, lehet felszedni a leesett ropit és kiönteni a kólát. A moziban viszont hirtelen közösségi élmény lesz az, hogy irtó nagy csend van az űrben és úgy általában nem történik semmi. Az űr végtelen, nyomasztó, félelmetes, egyelőre még nem a galaktikus kalandok helyszíne, hanem az utolsó határ, aminek a peremén dolgozni legalább annyira unalmas, mint fúrótornyon vagy egy kihelyezett sarkköri bázison. Az űrnek nincsen romantikája, akkor sem, ha Strauss szól alatta. A régóta a szörnyű mindennapos rutinban élő űrhajósok élete pedig nem egy thriller, csak akkor, amikor a hajó mesterséges intelligenciája beindítja a saját fantáziáját és megpróbálja eltenni őket láb alól. Végignézve a stáblistát, szinte minden szereplőnek doktor a titulusa. Itt nincsen helye cowboyoknak. Amikor dr. Dave Bowman egyedül marad HAL-lal szemben, akkor sem ragad fegyvert, mert nincsen neki. A 2001 legjobb akciójelenete, sőt, talán a legjobb jelenet az, amikor csak memóriakártyákat csavaroznak ki és húznak ki egy memóriabankból.

A 2001 tökéletesen néz ki, és ezalatt azt értem, hogy egyszerűen nem nézhetne ki jobban. Ez most egy kis személyes kanyar, de amikor a családomba először került blu-ray lejátszó, az Én, a robottal teszteltük. Szörnyen nézett ki a tökéletes felbontásban, a CGI hátterek homályosak voltak, egységesen rajzoltak, nem volt bennük mélység, személyiség, csak egy szépen megfestett Windows-háttér. Aztán beraktuk a 2001-et és leesett az állunk: minden egyes épített díszlet fantasztikusan hiteles, látszik minden csavar, szelep és illesztés. Ha valaki ujjal mutogatni valamire, hogy egészen pontosan mi volt régen sokkal jobb a filmekben, akkor nézze meg a 2001 felújított változatát, és rögtön megérteti mindenkivel.

A története viszont már más. A már említett monotonitáson kívül a 2001 rettenetesen unalmasnak tűnhet 2015-ben az ambiciózus megvalósítása és története ellenére. A jelenetek hosszúak, kimértek, a beállítások sterilek, még az ember hajnalánál játszódó prológusban is. A cselekményt nem rágja szájba dialógusokkal (a film 140 percéből nagyjából csak 88-ban van beszéd), vagy ha mégis így próbál információt átadni, akkor a beszélgetések elvesznek a részletekben. Ilyen az, amikor dr. Floyd az űrállomáson összetalálkozik az orosz kollégáival, vagy ahogy azután eligazítást tart az amerikai bázis vezetőségének. Manapság egy hasonló film ledaráltatná a szereplőivel a legfontosabb részleteket, lehetőleg egy perc alatt.

A 2001 egyik legnagyobb teljesítménye – a technikai és filmkészítési mellett – az, hogy nevetségesen könnyű összefoglalni a történetét: a Föld egy űrhajót küld a Jupiter egyik holdjára, hogy kivizsgáljon egy rádiójelet. Aztán ha kicsit bonyolultabban szeretnénk összefoglalni, akkor bele lehet venni a küldetés kimenetelét, hogy Bowman űrhajós eléri a célját, és belép egy csillagkapuba, ami feltehetőleg egy másik galaxisba repíti. Ha belevesszük a prológust is, akkor viszont már nem csak egy egyszerű sci-fi történetről van szó, hanem egy emberiség történetén átívelő cselekményről, amiben egy feltehetőleg földönkívüli erő monolitokhoz hasonlító jeladókat helyezett el a Földön és a Holdon, hogy ezzel új lökéseket adjon az emberi fajnak. Az első az eszközhasználat, a második pedig a bolygók közötti űrutazás serkentése volt. És hogyha belevesszük az epilógust is, akkor valóban a teljes emberiségről szól, vagyis az előember és az utóember közötti stációról. A majomembert és a csillaggyermeket három millió év választja el egymástól, a 2001 viszont ezt megoldja 160 percben. Vagy ha a legendás vágását számítjuk, amikor az első eszközként használt csontból egy Föld körül keringő műhold lesz, akkor egyetlen pillanatban.

Ezért is olyan fantasztikus film a 2001, mert hiába olyan, mint a legkőkeményebb tudományos-fantasztikus film, amit készítettek - és a kőkeménység alatt a tudományos megalapozottságot és a részletekhez való elhivatottságot értem –, mégis úgy beszél univerzális, emberi gondolatokról, reményekről, álmokról, hogy közben gyönyörű. Gyönyörű az, ahogyan kinéz és gyönyörű az, ahogy megragadja a kezünket és visz magával egy teljesen más világba, majd ott teljesen magunkra hagy minket. A 2001 nem engedelmeskedik bármelyik évtized filmtermésének a konvencióihoz, a legtöbb kérdését megválaszolását a nézőre hagyja, de olyan erős, zsigeri hatást képes kiváltani, mint kevés másik. Ezért mestermű a mai napig, és lesz még legalább három millió évig.

A 2001: Űrodüsszeia digitálisan felújított változatát a következő mozikban lehet megnézni Magyarországon:

• Budapest Puskin Mozi - Március 12-től
• Szeged Belvárosi Mozi - Március 12-től
• Szombathely Agora-Savaria Filmszínház - Március 12-től
• Kecskemét Malom Mozi - Március 12-18-ig
• Kecskemét Otthon Mozi - Március 13-án
• Szolnok TiszaPART Mozi - Március 19-25-ig
• Jászberény Lehel Filmszínház - Március 19-25-ig
• Pécs Uránia Mozi - Március 27-én
• Debrecen Apolló Mozi - Március 12-25-ig
• Celldömölk KMKK Art Mozi - Március 26–27–28-án
• Szentgotthárd Csákányi László Filmszínház - Március 13-án
• Miskolc Művészetek Háza - Március 19-25-ig
• Nyíregyháza Krúdy Gyula Art Mozi - Március 12-18-ig
• Székesfehérvár Barátság Mozi
• Kaposvár Szivárvány Mozi - április eleje
• Kiskunhalas Halas Mozi - Március 27-én