Egy elegáns nyugat-londoni klubhotelben, a High Road House-ban tartotta Bear Grylls a Discovery Channelen debütáló új kalandsorozatának sajtópremierjét. A Bear Grylls: Töréspont című új sorozatban átlagemberek próbálják Bear segítségével a vadonban leküzdeni fóbiáikat: van, aki a víztől fél, van, aki tériszonyos, mások a pókoktól vagy éppen a patkányoktól tartanak. De voltak furcsább félelmek is: egy nő rettegett a fáktól, egy férfi pedig évek óta kizárólag sajtos szendvicset mert csak enni. A nekünk levetített első epizódban két férfi igyekezte leküzdeni víziszonyát, mely traumatikus körülmények között alakult ki náluk. Egyikük a felnőtt fia vízbefúlása óta fél a nyílt víztől, legyen az tenger vagy úszómedence, másikuk pedig egy thaiföldi nyaralás során szerezte fóbiáját: ő is egyike volt azoknak, akiket elsodort a cunami 2004-ben.

Bear nem sokat teketóriázik, rögtön beküldi őket egy sebesen áramló trópusi patakba, miután pedig ezt a küldetést sikeresen teljesítették, további próbatételeknek teszi ki őket: vízesés, föld alatti folyó és más izgalmak is várnak rájuk a fantasztikus mexikói dzsungelben. Vannak egészen megható jelenetek is, a gyászoló apa egy kék pillangóban elhunyt fia jelenlétét érzi. Tehát a szokásos “hogyan szívnak a celebek a dzsungelben” műfajnál sokkal emberibb lesz a műsor, hiszen együtt izgulunk a résztvevőkkel, hogy sikerüljön nekik szembenézni a múlttal és elfogadni azt. Még Bear is elérzékenyül egy ponton, és annak ellenére nincs hiányérzetünk, hogy nincs helikopterből kiugrás vagy gleccsermászás, és senkit kényszerítenek önnön vizeletének megkóstolására sem (mint az az ITV Bear Grylls: Mission Survive című műsorában nemrég előfordult).

Az első epizódban két férfi néz szembe félelmeivel, a további részekben nők és férfiak vegyesen szerepelnek majd. Éppen azért arra voltam a leginkább kíváncsi, vajon mennyire másként próbáltak megküzdeni a félelmeikkel a nők és a férfiak.

“Szinte karikatúraszerű volt” — mondta Bear — “egyértelműen látszott, mennyire másként kezelik félelmeiket a nők és a férfiak. A férfiak igyekeznek macho választ adni, erősnek látszani, míg a nők őszintébbnek tűntek. Mindkét esetben a dolgok gyökeréig kellett leásnunk, hiszen könnyű erősnek lenni egy fotelben terpeszkedve, jóval nehezebb annak mutatkozni egy sziklafalon csimpaszkodva. De nem ez számít: az a lényeg, hogy szembenéznek félelmeikkel.”

Erre nekünk is lehetőségünk nyílt a helyszínen: nemcsak Bear Grylls volt jelen a stábból, de a producerek és a pszichológus mellett az egyik résztvevő, Claire is, aki megküzdött tériszonyával, valamint a műsor állatspecialistája, aki egy gigantikus szőrös tarantulát hozott magával. Miután az én félelmeim főleg a nyilvános szereplésre és a bezártságra korlátozódnak, kíváncsian kipróbáltam, milyen az, ha az ember tenyerén ül egy ekkora pók. Meglepően könnyű állat, és szinte selymesen puha a szőre. Az mondjuk kevésbé cuki, hogy míg kezemben tartottam, a bőröm izzadságát szívogatta, de hát kinek mi jön be.

Beart arról is megkérdezték, milyen furcsa ételeket ajánl a túléléshez. “Ne egyél tevebél-folyadékot, medveürüléket vagy patkányagyvelőt” — vágta rá kifejezetten lelkesen —“A sült skorpiót ajánlom, feltéve, hogy egészen szenesre süti őket az ember. Azt mondják, olyan íze van, mint a csirkének — hát kíváncsi vagyok, honnét van az a csirke, amihez hasonlítják! De igazán nincs olyan túlélőkaja, aminek jó íze lenne. ”

A főcserkész és túlélőmentor az elmúlt évek során több projekttel is igyekezett megváltoztatni az emberek róla alkotott képét, miszerint ő “tevetetemben alszik, kecskeherét ebédel és saját vizeletét issza”, de úgy tűnik, ezt lassan kezdi feladni. “Nagyon boldog vagyok, ha olyasmivel foglalkozhatok, amivel erőt adhatok másoknak, ilyen a cserkészet is. Nagyon szeretem ezt csinálni, például most ebben a műsorban segíteni az embereket a félelmeik leküzdésében. De azt hiszem, ha hetven éves leszek, az emberek akkor is úgy fognak rám emlékezni, mint az a fickó, aki a saját pisáját issza, és ez cseppet sem zavar — nem vagyok egoista ebből a szempontból.”

Azt is megtudtuk, hogy hajmeresztő kalandjai ellenére Bear nem egy bulizós típus. “A feleségem mindig lelkes, hogy menjünk, bulizzunk hajnali négyig egy klubban. Ez nekem olyan, mint Supermannek a kryptonite. Én szeretek korán kelni és tolni a dolgokat, aztán estére kidőlök.” És mint kiderült, Bearnek is vannak félelmei: például retteg a sajtóeseményektől, bár ez nem látszott rajta a High Road House-ban.

“A repülőgépből kiugrástól is félek, mióta a hadseregben balesetet szenvedtem és eltörtem a gerincemet. De attól még megcsinálom, csak nem könnyű” — mondta. — “De azoknak, akiknek krónikus félelmei, fóbiái vannak, azok életén eluralkodik ez az érzés, és sokszor teljesen tönkreteszi őket. Látszik, hogy az apró mozdulataikban, az egész lényükben megjelenik. És imádtam ebben a műsorban, hogy láthattam, ahogy ezek az emberek megszabadulnak a kötelékeiktől és újra mosolyognak és büszkék magukra.” Ezt azonban nem Bearnek köszönhetik: “Nincs mágikus tabletta, ezt mindenki csak magának tudja megoldani” — mondta. — “Én csak pásztor, túravezető lehetek, aki azt mondja, csináljuk együtt! Nem lesz könnyű, számíts fájdalomra, könnyekre és hisztire, de ha folyamatosan szembenézel a félelmeiddel ahelyett, hogy megpróbálnád megkerülni őket, akkor jó esélyünk van megcsinálni.” Hogy ez kinek mennyire sikerült, az kiderül a sorozatból — az első epizódot hétfő este tízkor láthatják a Discovery Channelen.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!