Volt már a mostanihoz kísértetiesen hasonló repülőgép-szerencsétlenség
További Cinematrix cikkek
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
A mostani repülőgép-szerencsétlenséghez kísértetiesen hasonló tragédia történt 18 évvel ezelőtt Indonéziában, a balesetről filmet is készített a National Geographic.
1997. december 19-én a SilkAir 185-ös járata fedélzetén 104 emberrel egy folyóba csapódott a szumátrai Palembang közelében. A gép Dzsakartából repült Szingapúrba. A légköri viszonyok nyugodtak voltak, magas hegyek, egyéb terepakadályok nem nehezítették a pilóta dolgát, és vészjelzések sem érkeztek a repülőgépről. És ami még rejtélyesebbé teszi a dolgot: a baleset idején a fekete dobozok adatrögzítői ki voltak kapcsolva.
Mindenki értetlenül állt a repülőgép-katasztrófa fölött. Az amerikai nyomozók végül arra a következtetésre jutottak, hogy a súlyos adósságba keveredett pilóta szándékosan vezette neki a földnek a gépet. Az indonéz hatóságok azonban ezt végig tagadták, és kitartottak azon állítás mellett, hogy műszaki hiba okozta a tragédiát. Hosszas jogi huzavona után egy amerikai bíróság végül kimondta az ítéletet: nem a pilóta, hanem a kormányrendszer meghibásodása áll a Boeing 737-es tragédiája mögött.
A két eset között bőven akadnak különbségek is. Egyrészt nem egy Airbusról van szó, hanem egy Boiengről, másrészt a gép nem fokozatosan süllyedt, mint a Germanwings gép esetében, ami nyolc percen keresztül zuhant, hanem kb. egy perc alatt zuhant utazási magasságról a folyóba. Szakértők szerint a gép annyira gyorsan ment, hogy már a levegőben elkezdett szétesni. Egy holttest sem maradt egyben, a 104 utasból mindössze hatot sikerült azonosítani. A repülőgép a SilkAir légitársaság legújabb gépe volt, alig tíz hónappal a baleset előtt állították szolgálatba. A két eset tehát ebben is különbözik, hiszen a most szerencsétlenséget szenvedett gép a Germanwings egyik legöregebb gépe volt.
A nyomozás szerint a pilóta ok nélkül hagyta el a pilótafülkét, majd szándékosan kikapcsolta a fekete dobozok hangrögzítő egységét, előbb az egyiket, majd a másikat. A nyomozás végül azt mondta ki, hogy a pilótának nem volt egyértelmű oka az öngyilkosságra, ennek ellenére hangsúlyozták, hogy a baleset előtti időben nagyon eladósodott, sok pénzt veszített, és állandó konfliktusai voltak a pilótatársaival, akik közül néhány úgy vélte, nem volt alkalmas parancsnoknak. A végső jelentés szerint a gép zuhanását műszaki hiba okozta, de a pontos okot nem tudták megállapítani.
Szinte teljes bizonyossággal öngyilkosságot követett el viszont a pilóta a Mozambique Airlines TM470-es járatán, 2013 novemberében, Délnyugat-Afrika egy elhagyott vidékén. A gép új volt, a térségben erős eső esett, de az időjárási körülmények nem voltak veszélyesek. Az eset pontosan ugyanúgy történt, mint most: a másodpilóta kiment vécére, de amikor szeretett volna visszajutni a pilótafülkébe, már nem tudott, mert az ajtó zárva volt. A pilóta szándékosan változtatta meg a robotpilótán beállított repülési magasságot földi szintre, a sebességet pedig maximumra állította. A hangfelvételek szerint valaki dörömbölt az ajtón a becsapódás előtt, a gépről nem érkezett vészjelzés. A pilóta nem sokkal a baleset előtt átment az orvosi vizsgálaton, de a közelében úgy tudták, probléma volt a házasságával, és az egyik fia meghalt. A balesetben 33 ember vesztette életét.
A legsúlyosabb ilyen jellegű baleset az EgyptAir gépével történt 1999-ben, akkor 217 ember halt meg. A helyzet ugyanaz volt, mint az indonéz esetnél: az amerikai nyomozás azt állította, hogy a pilóta öngyilkos merényletéről van szó, az EgyptAir azonban ezt végig tagadta.
A teletankolt EgyptAir-gép nonstop járata New Yorkból tartott Kairóba, amikor a felszállás után fél órával hirtelen, fél perc alatt az utazómagasságának a felére zuhant – azaz tízezerről nagyjából ötezer méterre. A gép ekkor eltűnt a radarról, darabjaira hullott, és az óceánba esett. A vizsgálatok szerint eközben Gamal al-Batouti pilóta egy arab imát mormolt többször, amit a halál előtt szoktak mondani, szövege nagyjából annyi, hogy bízom Istenben.
A gép roncsai között megtalált farokszárny állásából arra következtettek, hogy a pilótafülke bal oldalán, ahol Gamal al-Batouti ült, valaki zuhanórepülésbe állította a gépet, míg a másik oldalon valaki folyamatosan próbálta visszahúzni a repülőt. Az esetről a Discovery készített dokumentumfilmet.