Liam Neeson a 2008-as Elrabolva után azonnal közönségkedvenc akciósztárrá vált, és azóta is folyamatosan ontja az ugyanolyan filmjeit, amikben

• mindig egy deres halántékú, morcos fickót alakít, aki 
• vagy egy nyugdíjazott CIA-ügynök, vagy egy alkoholista exzsaru, vagy egy megfáradt légimarsall, vagy egy kiöregedett bérgyilkos,
• aki mindig telefonál,
• mindig meg kell védenie egy számára nagyon fontos női családtagot,
• de senki sem tud vagy akar neki segíteni, teljesen magára maradt,
• ezért mindig egymaga kaszálja le rezzenéstelen arccal a rosszfiúkat.

Ez a recept bravúrosan házasította össze a régi Stallone- és Schwarzenegger-filmek faék egyszerűségű sztoriját Liam Neeson karizmájával (gondoljunk csak az Elrabolva "Nem tudom, ki vagy"-kezdetű, ma már kultikus telefononmonológjára, ahol a főhős megfenyegeti a lánya elrablóit). Nem csoda, hogy Neesonnak egyre több követője akad, és sorban készülnek a takenesque filmek. Sean Penn Gunmanje is egy ilyen.

Csakhogy az 54 éves Penn hiába gyúrta ki magát, és hiába néz majdnem két órán keresztül szomorú arccal meg egy pisztollyal a kamerába, nem mindig tudott átlényegülni Liam Neeson kultikus vén, de kemény akcióhősévé.

Holottmég a rendező is ugyanaz a Pierre Morel volt, aki Luc Besson legjobb tanítványaként a Taxi- és A szállító-filmek operatőréből lett a 2008-as Elrabolva direktora. Sajnos maga a történet ezúttal elég harmatos lett, pedig az alapja egy francia besteselleríró regénye (Jean-Patrick Manchette: The Prone Gunman), amit ráadásul a zseniális Dredd-remake rendezője, Pete Travis gyúrt át forgatókönyvvé.

Van egy szomorú tekintetű mesterlövészünk, aki valaha a brit különleges erőknél szolgált, de elszegődött inkább egy Afrika zavarosában halászó, nemzetközi mamutvállalathoz, hogy jó pénzért kiiktasson egy-két politikust. Természetesen őt alakítja Sean Penn. A lelkiismeret-furdalástól gyötört, szomorú mesterlövész aztán egyszer csak szerelmes lesz, de egy újabb rutinmerénylet után örökre ott kell hagynia a nőjét (Jasmine Trinca), és nem mellesleg a kontinenst is. Évekkel később már ivóvízkutakat fúró mérnökként tér vissza Afrikába (írtam már, hogy lelkiismeret-furdalása van a sok gyilkosság miatt, és bánkódik az elhagyott nője miatt?), ahol persze a halálát akarják.

A nyomok természetesen a zavarosban halászó nemzetközi mamutvállalathoz vezetnek, de az ellenük vívott harcban a Rambóként kaszaboló hősünk senkire sem számíthat a régis szerelmén és egy régi zsoldoshaveron (Ray Winstone) kívül. És ez mind benne volt már a trailerben is, úgyhogy tényleg semmi meglepő csavar nincs a sztoriban.

Elvileg én kifejezetten a film célközönsége lennék, hiszen imádom az egy kaptafára készülő Golan-Globus-filmeket meg az olyan régi Cannon-klasszikusokat, mint az Ütközetben eltűnt, a Saigon kommandó, az Amerikai nindzsa és a folytatásai.

Hiszen pont erre a receptre épült a '80-as években a Rambo (David Morell Első vér című regénye alapján) és a Die Hard (lásd: Roderick Thorp Nothing Lasts Foreverjét). A Gunman viszont ezer sebből vérzik, és tele van olyan felesleges jelenetekkel, amik miatt az akciófilmek szerelmesei csak a hajukat tépik kínjukban:

• Sean Penn kizárólag azért lóg ki reggelente szörfözni a szigorúan őrzött afrikai táborból, hogy megvillanthassa a női nézőknek a kidolgozott izmait,
• ugyanígy a funkciótlan zuhanyjelenete is csak azért van a filmben, hogy az oldszkúl akciófilmekért rajongó harmincasok barátnői ne unatkozzanak,
• a játékidő egynegyede azzal telik el, hogy Sean Penn magányosan szomorkodik egy szobában, szájbarágósan érzékeltetve, milyen rossz dolog bérgyilkosnak lenni, 
• a játékidő másik egynegyedében  Jasmine Trinca sír egy szobában, szájbarágósan érzékeltetve, milyen rossz dolog egy bérgyilkos csajának lenni,
• a film összes "profi bérgyilkosok szűk lépcsőházban verekszenek, miközben ide-oda rángatózik a kamera"-típusú akciójelenetét láttuk már a 11 éve A Bourne-csapdában,
• ráadásul a Gunman egy olyan akciófilm, amiben egyetlen emlékezetes akciójelenet sincs (kivéve azt, amikor Sean Penn kikerüli az átmeneti lakásába telepített bombát, hogy aztán jól rárobbantsa az ajtót az ellenfeleire - ez nagyon pazar 10 perc lett).

Sean Penn persze igyekszik végig látványosan odatenni magát minden jelenetben, de még így is csak az erőtlen klónja Liam Neesonnak. Az ő érző szívű akcióhőse sajnos ugyanúgy nem működik, ahogy Timothy Dalton sem volt jó érzelmes Bondnak, és két film után kihajították a 007-es franchise-ból. Reméljük, a Gunman bukik annyi pénzt, hogy egyetlen producer sem fogja erőltetni a trilógiává bővítést.