A ledér gyönyörűség engedett a kéjenc érsek csábításánakEz az a film, amiben Oliver Stone később legendássá váló szociális érzékenysége és minden bokorban összeesküvést sejtő paranoiája először találkozott, és egy tanmesében csúcsosodott ki a szarkáról, aki sokat akar, a beképzelt brókerről, aki sokat is markolt, és a kisemberről, aki mindezt megszívta. Stone az apjának állított emléket a filmmel, amiben Michael Douglas alakítja a Gordon Gekko nevű mágnást, akinek az a hitvallása, hogy a kapzsiság az jó dolog, Charlie Sheen meg Budot, a nagyravágyó brókert, aki belsős infókat felhasználva jut egyre magasabbra, aztán csalódik a példaképben, amikor az az apja cégét is pont olyan gátlástalanul tönkretenné, mint a többit, amihez köze volt. A végén Gekko megszívja, mert Bud bemószerolja.
Egy valós történeten alapuló tévéfilm volt, amiben a rémesen ellenszenves Judd Nelson alakította a még ellenszenvesebb Joe Huntot, egy okos, de a társai által lenézett, semmibe vett zsenit, aki ösztöndíjjal került be a milliomos hülye gyerekek közé. Az egyetem után meggyőzi a korábbi iskolatársakat, hogy szálljanak be BBC nevű vállalkozásába, ami tulajdonképpen egy piramisjáték volt, és amikor elfogyott a pénz, emberrablással és gyilkossággal próbálkoztak (az egyik tag apjának volt 35 millió dollárja, és azt akarták, hogy átírja a fiára), de nem sok sikerrel. Hunt a egyik gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönbüntetését tölti, a másik alól azonban felmentették - saját magát védte az ügyben, és a mai napig az egyetlen ember Kalifornia történetében, aki a saját érdekeit képviselve és nem ügyvédek segítségévek úszott meg egy gyilkosságot a bíróság előtt.
Eredetileg Dealers címen futott a film ami egy képzeletbeli, nemzetközi bank londoni fiókjában játszódik, a főszereplője Paul McGann és Rebecca De Mornay, és arról szól, hogyan menti meg egy bank seggét a két főhős akkor, amikor egy valutával kereskedő brókerük 100 millió dollárt bukik egy kockázatosabb üzleten. A filmben van egy olyan jelenet is, amiből kiderül: az egyik karakter repülővel jár be dolgozni, viszont olyan nincs amiben de Mornay meztelen - az internetes vélemények szerint sajnos.
Az egyik leghíresebb bankbotrány, az 1762-ban alapított brit Barings Bank bukásáról szóló film, amiből kiderült, hogyan döntött be egy 233 éven át sikeresen működő intézményt egy ember gondatlansága és kapzsisága. Ewan McGregor alakítja benne Nick Leesont, a Barings Bank szingapúri tőzsdén dolgozó ügynökét, aki 800 millió fontot szórakozik el egyre kockázatosabb üzleteken, a megérzéseire hivatkozva és a főnökei beleegyezésével. Hogy pontosan hogy nyúlta le ezt az embertelen mennyiségű pénzt (320 000 000 000 forint), azt itt elmagyarázzák. Leeson meglógott Szingapúrból, és Malajziába megy vissza, ahol megtudja, hogy mekkora kárt okozott. Londonba menet, Frankfurtban kapcsolják le.
13 évve a Wall Street farkasa előtt Ben Younger megfilmesítette a Jordan Belfort-ügyet, bár a rendező szerint a brókereket több létező brókerből gyúrták össze. A film egyébként kifejezetten jó, és olyan színészek pályájának az elejébe nézhetünk bele, mint Giovanni Ribisi, Vin Diesel, Nia Long, Ben Affleck, Scott Caan, Tom Everett Scott, vagy Jamie Kennedy. A lényeg ugyanaz, mint a Wall Street farkasában: kisemberek kis pénzét kicsalni nem létező, vagy értéktelen cégek részvényeinek eladásával - telefonon. Mindez az internet előtt persze.
Egy zseniális ausztrál matematikus meggyőz egy kapzsi bankárt, arról, hogy van egy olyan képlete, ami előre megjósolja a pénzpiac változásait, így nagyokat lehet vele szakítani. Egy teszt során félóra alatt 900 000 dollárt keresnek, és ez megnyitja a lóvés mennyország kapuját a matekzseni előtt, aki megkezdi a világ pénzpiacainak bedöntését. A másik szálon a keményen dolgozó kisember külföldi valuta alapú hitelt vesz fel a családi cégére, és menetrendszerűen bebukja még a házát is, mert a szemét bank szórakozik a tőzsdén. Aztán a végén kiderül, hogy pont fordítva van minden, illetve akiről azt hittük, hogy egy szemétláda, csak bosszút áll egy gyermek haláláért, amiért a bankrendszert teszi felelősség, és ezért a bankot teljesen tönkreteszi.
Oliver Stone 23 évvel az első Gordon Gekko-kör után visszatért egyik ikonikus karakteréhez, Michael Douglas mellé Shia LaBeouf, Josh Brolin, Carey Mulligan, Frank Langella és Eli Wallach került oda, de a film nem tudott felnőni a nagy előd mellé, és tulajdonképpen semmi olyasmi nincs benne, amit eddig nem láttunk vagy nem tudtunk volna, mindenesetre a kapzsi bankár/bróker képet tovább erősíti a nézőben, aki nagyjából a 40. percben rájön arra, hogy Gekko továbbra is egy mocsok.
Pompás szereposztással készült független dráma (Kevin Spacey, Paul Bettany, Jeremy Irons, Zachary Quinto, Penn Badgley, Simon Baker, Mary McDonnell, Demi Moore és Stanley Tucci), ami pont úgy a 2008-2009-es gazdasági világválság idején játszódik, mint a Wall Street: A pénz nem alszik, csak sokkal jobb, és azt mutatja be, hogyan menekültek a felelősségre vonás elől és hárították át a balhét a beosztottakra a nagy befektetési bankok vezetői, amikor már biztos volt hogy nagy bajban vannak, és mennyire gerinctelen volt az, hogy akkor is piacra dobták azokat a "rossz" paketteket, amikről pontosan tudták, hogy a dominóeffektus miatt mindenkit bedöntenek majd.
Míg a Brókerarcok csak érintőlegesen alapult Jordan Belfort történetén, Martin Scorsese filmet forgatott a saját magát a Wall Street farkasénak tituláló erkölcstelen férfiról, akinek mindegy volt, hogy egy nagyvállalkozót vesz-e le tízmillióval, vagy egy nyugdíjas tanárházaspárt húszezerrel. Leonardo DiCaprio élete egyik legjobb alakítását nyújtja a filmben, ami egy bukott Wall Street-i bróker csúcsra jutását és újabb bukását mutatja be. A módszere a lehető legprimitívebb volt: mesterségesen felverik egy nem létező, bevezetés alatt álló, vagy értéktelen cég részvényeinek árát, majd amikor a kuncsaftokból már nem tudnak több pénzt kiszedni, a túlértékelt, de valós értéket nem képviselő papíroktól megszabadulnak, ezzel az árukat leszorítják a minimumra, és a befektetők elvesztik a pénzüket.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
