Autó- és filmrajongók milliói emlékeznek ismét könnyes szemmel világszerte a 2013-ban elhunyt Paul Walkerre. A színész iránti elképesztő rajongás a jegyeladásokon is meglátszik: a Halálos iramban 7 három nap alatt csak Amerikában 147 millió dollárt kaszált, és ez már önmagában több, mint amit a 2001-es rész összesen összeszedett az ottani piacon.

A film utolsó jelenetében ráadásul Vin Diesel, aki a való életben is jóban volt Walkerrel, egy szép jelenetben búcsúzott el barátjától. A korábbi részekből összevágott montázs után egy ideig a digitálisan megrajzolt Paul Walkerrel együtt kanyarog a hegyi utakon, majd ahogy az aszfaltcsík ketté válik, ők is külön-külön folytatják az útjukat. A jelenetsort a film zenéjében közreműködő Wiz Khalifa is bemutatta a See You Again című klipjében: a videó két nap alatt hárommilliós látogatottságot generált a Youtube-on.

Valószínűleg pont emiatt szerették a nézők. Maguk közül valónak tartották a 40 évesen is kölyökképű Walkert, mert a sztárallűrjeiről, drogbotrányairól és nőügyeiről sosem lehetett olvasni a bulvárlapokban, annál többet arról, hogy a filmjeiért kapott többmilliós sztárgázsijából megint a rászorulóknak adományozott egy jókora összeget. Paul Walker volt a mozinézők számára a jóképű szomszéd srác, aki imádta a kutyáit, önzetlenül segítette az embereket, és megvalósította az álmait, mert soha fel nem növő gyerekként pont olyan sportkocsikat vezetett, amilyenekkel a korábban csak a szőnyegen játszhatott.

Bár a népszerűsége csúcsán elszenvedett, végzetes autóbalesete miatt sokan James Deanhez hasonlítják, valójában nem is ő ült akkor a kormánynál. A Reach out Worldwide nevű alapítványával  a Fülöp-szigeteket sújtó tájfun károsultjainak megsegítésére gyűjtött pénzt a kaliforniai Valenciában, ám a jótékonysági est végén nem tudott ellenállni a csábításnak, és beült a haverja, Roger Rodas mellé egy próbakörre egy Porsche Carrera GT-be. A történet folytatását sajnos ismerjük.

• Jó ötletnek bizonyult, hogy a lényegében önmagát alakító Paul Walker mellett a másik főszereplő a Pitch Black című sci-fivel egycsapásra sztárrá váló, morgós izomhegy, Vin Diesel lett.
• Abszolút magáénak érezhette a Halálos iramban-szériát a 2000-es évektől az a lázadó generáció is, amelyik nappal a garázsban bütykölgette a kocsiját hiphop zenét bömböltetve, éjjel pedig illegális gyorsulási versenyeken vett részt, és végre olyan filmet láthatott a moziban, ami tényleg neki szólt.
• A Halálos iramban-szériával ráadásul pont jókor lett megszólítva a Need for Speed-imádó, konzollal és billentyűzettel a kezében felnövő Playstation-generáció is, akiknek ugyan lehet, hogy még jogsijuk sem volt, de a jó kocsik és jó nők látványáért hajlandóak voltak torrentezés helyett moziban megnézni a kedvencüket.
• A széria később sem fulladt ki, mert az illegális gyorsulási versenyek világát sikeresen összeházasították '90-es évek klasszikus, tesztoszteronszagú akciófilmjeivel.
• Ráadásul ebből a ma újra virágkorát élő zsánerből sikeresen átigazolták Dwayne Johnson mellett Jason Stathamet és Tony Jaa-t is.

A Paul Walkernek emléket állító Halálos iramban 7 diadalútját most sokan ahhoz a jelenséghez hasonlítják, amikor a 2008 nyarára elkészülő A sötét lovag Heath Ledger utolsó filmjeként került be a köztudatba. Ledger valóban zseniálisan alakította a hibbant Jokert, Denevérember klasszikus ősellenségét, és én képregényrajongóként az ezért posztumusz megkapott 52 díjat sem érzem túlzásnak.

A sötét lovag sokak szerint túlértékelt film, akárcsak Ledger, holott szerintem egyik sem igaz:

• Ledger már a 2005-ös Túl a barátságonban is jól játszotta a meleg cowboyt, és már ezért a filmért is elhalmozta a szakma 25 különböző díjjal,
• A sötét lovag ugyan egymilliárd felett kaszált a mozikban, de  a 2012-es A sötét lovag felemelkedése még ezt is túlszárnyalta. Ha létezik túlértékelt Batman-film, akkor inkább ez a nappali világosságban játszódó, kiszámítható nagy fordulattal és nyálasan sejtelmes befejezéssel túltolt trilógialezárás volt az, semmint a háromszereplős shakespeare-i királydrámaként és noir maffiafilmként is értelmezhető második rész.

Heath Ledger utolsó filmje ráadásul nem is A sötét lovag, hanem a 2009-ben bemutatott Dr. Parnasszus és a képzelet birodalma volt. Erre a filmre pedig végképp nem lehet rásütni, hogy kasszasiker lett a Ledger a halála körüli hype miatt: bár nekem kifejezetten tetszett Terry Gilliam bizarr fantáziavilága és a vándorcirkuszos kerettörténet, a mozikban csak egy nagyon szerény, 61 milliós bevételt tudott összehozni.

de itt sem lehet kijelenteni, hogy a színész tavalyi halála miatt robbantott kasszát a ketté bontott A kiválasztott első része. A poszt-apokaliptikus tiniregények fanatikus rajongói valószínűleg tényleg ugyanúgy sírtak a moziban, mint most a Walker-fanok, hiszen a mindig zseniális Hoffman itt pont egy pozitív karaktert alakít, akinek nagyon fontos szerepe van Katniss szabadságharcának végkimenetelében.

Viszont egy Az éhezők viadala-film a saját jogán is lazán összeszed 7-800 millió dollárt, és ez teljesen független attól, hogy szegény Philip Seymour Hoffman mikor halt meg.

Mindenkinek van egy kedvenc Robin Williams-filmje, hiszen a Jó reggelt, Vietnam!-tól és a Holt költők társaságától kezdve a Jumanjin és a Hookon át a Mrs. Doubtfire-ig a teljes életművét kéthetente levetítik a tévécsatornák. A tavaly 63 évesen elhunyt, depresszióval küzdő sztár ráadásul a drámai szerepeiben is nagyon jó volt, emlékezzünk csak a Sötétkamra mániákus fotósára, vagy az Álmatlanságban alakított gyilkosra. Talán pont az fájt neki a legjobban, hogy szinte mindig idétlen vígjátékokban kapott csak főszerepet, komolyabb alkotásokhoz csak elvétve hívták. Tipikusan ilyenek voltak az utolsó filmjei is, de a Brooklyn legmérgesebb emberét és a Merry Friggin' Christmast is iszonyatosan lehúzták a kritikusok.

Az életre kelt dinócsontvázakat, Ben Stiller bamba fejét és Owen Wilson altesti poénjait újra megismétlő Éjszaka a múzeumban 3-ban pedig hiába játszotta el harmadszorra a joviális háborús hőst és elnököt, Teddy Rooseveltet, egykori rajongói már nem voltak kíváncsiak az utolsó filmjére: a 358 milliós bevételével ez az epizód teljesített legrosszabbul a kasszáknál.

A 2013-as év legfájóbb vesztesége volt, hogy 51 évesen, egy római vakáció kellős közepén szívrohamot kapott és meghalt a tévétörténelem legnépszerűbb maffiózóját, Tony Sopranót alakító James Gandolfini. A saját magát Woody Allen 130 kilós kiadásaként jellemző színész az HBO díjesővel elhalmozott sorozata előtt egy borzasztó tehetséges, de nem igazán ismert, néha Hollywoodban is mellékszerepekhez jutó színpadi színész volt. De pont emiatt szerződtették le a Maffiózókba, ahol a többi gengsztert is a Coppola-filmekben feltűnő, olasz gyökerű színészek alakították, így az HBO viszonylag olcsón egy olyan jelentős maffiaeposzt tudott létrehozni, mint a filmtörténeti mérföldkőnek számító Keresztapa.

Érdekesség, hogy Gandolfinit is pont amiatt imádták a rajongói, amiért Paul Walkert: ő is sztárallűröktől mentes, kifejezetten szerény életet élt, sosem került be a botrányaival a bulvárlapokba, és annak ellenére, hogy majdnem mindig verőlegényeket és gonosz maffiafejedelmeket alakított, a való életben kimondottan kedves és vidám fickó volt. Ezt az oldalát egyébként idővel Hollywood is felfedezte: az Exek és szeretőkben például egy teljesen átlagos férfit alakított, akinek az alvilági bandaháborúk helyett ezúttal a szerelemben kellett helytállnia. A hasonló alkatú, örökké susogós melegítős, bunkókat játszó Szabó Simonnak egyenesen ő a példaképe:

Talán majd az utolsó filmemben én is egy romantikus mackó leszek, mint James Gandolfini.

De a szintén Gandolfini halála után mozikba került Piszkos pénzért is mindenki lelkesedett tavaly. Mi is:

Gandolfini mesés benne, lejátssza a vászonról az egyébként szuper Tom Hardy-t és a belga Matthias Schoenaertsot is.