Alex Garlandot egészen eddig A part, a 28 nappal később, a Ne engedj el! és a Napfény forgatókönyvírójaként ismertük, tehát könnyen gondolhatnánk rá úgy, mint egy kedves robotra, aki egy üvegfalú szobában gyártja a jobbnál jobb forgatókönyveket, aminek babérjait a rendezők, Danny Boyle meg Mark Romanek aratták le. 

Hát az van, hogy Alex Garland öntudatra ébredt, és az öntudatra ébredt robortól szóló forgatókönyvét már saját maga rendezte meg. És ennek megfelelően jó is lett, ami egészen meglepő annak fényében, hogy az Ex Machináról egy ideje már csak rosszakat lehet hallani, és végül a hazai forgalmazó is úgy döntött, hogy nekünk magyaroknak nincs szükségünk erre a filmre, és nem fogják bemutatni itthon. Ezen a héten a Titanic fesztiválon vetítik, ahol szerda este még lesz egy vetítés az Uránia mozi 450 fős termében. Ami vasárnap délután is csurig tele volt, hosszú sorok kígyóztak a kasszáknál.

Izgultam is, hogy biztos rossz lesz a film, vagy ha mégsem, akkor is el lesz rontva a vége, és végig rosszul játszanak majd a színészek, a sztori meg tele lesz értelmezhetetlen fordulattal. Ehhez képest a film tök oké: nyilván a mesterséges intelligenciáról és a Turing-tesztről már minden létező dolgot elmondtak a tudományos-fantasztikus filmek, és az Ex Machina is úgy áll be ebbe a sorba, hogy sok újat már nem tud hozzátenni, de mégis aktuális és elgondolkoztató marad. 

A történet szerint a végtelenül szimpatikus programozó srác (Domhnall Gleeson) megnyer valami versenyt és a díj értelmében egy hetet tölthet a Mark Zuckerbergről mintázott bogaras és gazdag cégtulajdonossal (Oscar Isaac), hogy segítsen neki az új fejlesztésében. Mielőtt bármi történne, alá kell írnia egy titoktartási nyilatkozatot (itt kicsit megijedtem, hogy most az egész átcsap egy Szürke50-paródiába, és két órán keresztül tipródunk majd azon, hogy belemegy-e a teljeskörű megfigyelésbe vagy sem, de szerencsére nem ez történt). A bogaras milliomos ugyanis egy mesterséges intelligenciával rendelkező robotot fejlesztett, aki annyira tökéletesen van programozva, hogy a Turing-teszten is átmenne. Avának hívják, és az az Alicia Vikander alakítja, aki az Egy veszedelmes viszonyban ült abban a kádban. 

A teszt során a gépet mindenféle olyan helyzetbe kell hozni, amiről feltételezzük, hogy csak egy ember tudná megoldani. (A gépek gondolkodásáról itt írtunk bővebben.) Ezért a filmben mindenféle emberi intelligenciát igénylő beszélgetésekbe kell behúzni a robotot, mint például:

- Meg kéne törnünk a jeget. Mire gondolok?

- Hogy kínos a szituáció, amiben vagyunk.

A robot ugyanis okos, nagyon-nagyon okos, a film pedig azt a hat ülést követi végig, aminek keretében a srác teszteli a nagyon szép, nagyon vonzó női robotot. Tehát igen, ez is egy olyan sci-fi, amiben csak ülnek egy szobában, és beszélgetnek, de ez egyáltalán nem zavaró, hiszen épp a beszélgetés a teszt lényege, oda kell rá figyelni rendesen. Zavarbaejtő, új kérdéseket is feszeget, hogy pl. mi szüksége van egy robotnak szexusra, és milyen fontos szerepet játszik az emberi intelligencia működésében a színlelés, a manipuláció és a szexualitás. 

Ember és gép szerelmes lesz egymásba? Volt már, hát erről szólt a nagyszerű Spike Jonze-film, A nő. Talán ezért is tartják bukásnak az Ex Machinát? Hogy nem tudta elérni A nő szintjét, hogy egy Oscar-versenyben is jól szereplő, sztárokkal megtámogatott, kasszáknál jól hozó film legyen belőle? Vagy azt gondolták, hogy amit a mesterséges intelligenciáról és a szerelemről el lehet mondani, azt A nő szebben és szívhez szólóbban mondta el? Az Ex Machina A nő alaphelyzetét, a vigyázat, szpoiler! A cukorfalat ravaszságával kombinálja, és teljesen oké a végeredmény: egy olyan alacsonyköltségvetésű, ám okos és szép sci-fi, ami abszolút meg fogja találni a közönségét. 

Oscar Isaacnek ismét egy új arcát ismerhetjük meg a folyton gyúró, iszákos, fura milliomos szerepében, Domhnaal Gleeson pedig egyértelműen az új rendes srác, az Időről időre és a Frank után jól látszik, hogy nagyon jól végig tud vezetni egy történeten, az a fajta szomszéd srác, akivel nagyon könnyen azonosul a néző.  

Persze, ebben is volt egy-két bénább pont, a programozós résznél még én is nevettem, hát még azok, akik esetleg tényleg értenek ahhoz, hogyan lehet beleírni egy oprendszer forráskódjába, illetve a történetben kulcsfontosságú szerepet játszó, a hozzáférést biztosító kulcskártya is olyan elemnek tűnik, amit még azelőtt írhattak bele a sztoriba, mielőtt megjelentek a mindennapjainkat jelentősen leegyszerűsítő, ujjlenyomattal azonosítható okostelefonok és tabletek. Minden nagy biztonsági rendszerben van hiba, amit ki lehet használni és amivel vissza lehet élni - így ebben a filmben is volt egy-két gyengébb pont, de a lényeg az, hogy van egy új, okos sci-fiket szállító rendezőnk, aki egyáltalán nem bőgött le első önálló munkájával. 

Az Ex Machinát még egyszer vetítik a Titanic Filmfesztiválon, szerdán hétkor az Uránia moziban.