Versenyen kívül mutatták be a Cannes-i Filmfesztiválon az új Pixar-animációt, az Agymanókat - a film óriási sikert aratott és hatalmas tapsot kapott. A hagyomány szerint ilyenkor a premierre elkísérték a filmet azok a sztárok is, akik a hangjukat kölcsönözték a figuráknak, ami csak azért nagyon szomorú, mert mi magyarok ebből semmit sem fogunk érzékelni, hiszen nálunk szinkronos verzióban mutatják be a filmet. Pedig az eredetiben olyan híres komikusok szerepelnek mint Amy Poehler, Mindy Kaling és Phyllis Smith, akik a Cannes-ban is parádéztak a film kapcsán.

Az Agymanók a Toy Story, Wall-e, Fel! vonalra áll be a stúdió életében: ahogyan azt sem tudom megítélni, hogy egy gyerek mennyit érthetett meg a Fel! elején látható szívfacsaró montázsból, úgy azt sem tudom, hogy ebből a lélektani mesefilmből mennyi megy majd át a gyerekeknek. Persze az animáció lenyűgőző, a figurák aranyosak és színesek, a kislány fejében kavargó emlékek pedig színes üveggolyók formájában jelennek meg, sőt van egy vattacukorból készült elefánt-delfin is, szóval ezt a részét kajálni fogják majd a gyerekek is, de nem fog megszakadni a szívük azon, hogyan veszíti el egy kislány a világba vetett bizalmát, és építi újra a kis világképét immár új alapokon, amiből nagyon sok gyerekkori emlék és majomkodás már hiányozni fog.

A Toy Story is hasonlóan szívhezszóló volt, itt most egy 11 éves kislány fejében kavargó érzelmek kalandjait követjük, ők:

• Öröm
• Szomorúság
• Félelem
• Düh
• Undor

És nyilván az elején úgy tűnik, hogy az öröm a legeslegeslegfontosabb a világon, de anélkül, hogy lelőném a filmet, csak annyit mondok, hogy minden érzelemre egyformán szükség van bizonyos élethelyzetekben. Ideje van a boldogságnak és a szomorkodásnak is : és ez az Agymanókra is igaz, pont megfelelő arányban vicces és szomorkás a film. A Pixar és a filmet rendező Peter Docter a tőlük megszokott színvonalon és átgondoltsággal csinálták meg ezt a filmet, amire nekünk egészen június 11-ig kell várni, de akkor senkinek sem szabad kihagyni. Gyerekkel is érdemes próbálkozni, de egykori gyerekeknek kötelező darab.