A lány a vonaton az új Holtodiglan, mondják Paula Hawkins regényéről sokan, pedig közel sem olyan jó az alapanyag, mint az előd, és ugye az sem volt egy instant klasszikus, inkább csak a krimi-thrillerirodalom Coelhója, könnyen befogadható, felszínes lektűr, amit jobb gyorsan elfelejteni. Az utód egyébként nem is egy, hanem egyenesen három nő története, az egyikük Rachel (a lány a vonaton) egy elvált, a csalódás elől alkoholizmusba menekülő nő, a második, Anna, az a nő, akivel Rachel férje összeszűrte a levet, a harmadik, Megan pedig egy nő, akit Rachel a vonatról kukkol London felé menet reggel és este, és nagyon irigyli az életét.

Aztán történik valami, amitől minden borul, mi meg a három nő beszámolójából rakjuk össze a meglepőnek szánt, de teljesen kiszámítható történetet, aminek Nagy Csavarjait a huszadik oldalon ki lehet találni. A könyv ettől még siker (január óta csak az USA-ban kétmillió eladott példány), és mint ilyen, film is készül belőle – Rachelt, a kissé elhízott, alkoholista irodistát pedig Emily Bluntra bíznák a producerek. Megan szerepére Rosamunde Pike tökéletes lenne mellesleg, de a Holtodiglan miatt úgysem kapja meg.

A filmet Tate Taylor rendezi és Erin Cressida írja.