Nagyon várja a Jurassic Park-széria negyedik részét, de nincs ideje bepótolni az előző hármat? Összefoglaljuk az első filmet, később pedig sorban a többit is!

Egészen mostanáig sikeresen titkoltam, hogy egyszer sem láttam Spielberg filmtörténeti jelentőségű blockbusterét, az 1993-as Jurassic Parkot. Oké, a sztorit ismerem, a címbéli helyen elszabadult őshüllők kezdenek kocsikat borogatni és gyerekeket terrorizálni, a budin ülő gonoszt megeszi egy T-rex, az Indiana Jones-kalapos Sam Neill pedig gyaníthatóan mindenkit megment a végén - rémlik is, hogy láttam néha ilyen jeleneteket, amikor valamelyik tévéadó sokadszorra is Spielberg dinóival akarta megnyerni a nézettségi versenyt az esti sávban.

1993-ban viszont még csak 11 éves voltam. Nem tudtam elmenni a haverokkal a szeptember végi Jurassic Park-premier idején a moziba, mivel addigra már az összes zsebpénzemet elköltöttem a korszak fapados MMORPG-jére, a Túlélők Földje nevezetű levelezős játékra. A Spielberg-filmmel elszabadult dinóláz miatt persze én is megkaptam karácsonyra a hivatalos Jurassic Park filmkönyvet, de elcseréltem az Elátkozott házra, mivel a zombikat és a lapozgatós könyveket a mai napig jobban szeretem az őshüllőknél. A '97-es Jurassic Park 2-t persze már én is moziban néztem (a premiernap estéjén már csak az első sor szélén volt hely). A harmadik rész viszont már nem érdekelt, mivel nem Spielberg rendezte, és valahogy egyszer sem tört rám a késztetés  az elmúlt 22 évben, hogy márpedig most beizzítom a dvd-lejátszót, és bepótolom a legelső Jurassic Parkot.

Ha 11 évesen látam volna, most valószínűleg nem is ezt a cikket írnám, hanem Patagóniában vezetnék ásatást paleontológusként. Vagy legalábbis a Dunántúlon keresném a Bakonydraco és a Hungarosaurus csontvázát.

Sejtelmes dzsungelzenével és ciripeléssel nyit a film, majd egy rakás betojt fegyverest látunk, akik iszonyúan paráznak a lombok között drimboló valamitől. Amiről persze mi is csak sejtjük, hogy egy ládában szállított őshüllő az, mert a rém- és kalandfilmeken felnőtt Spielberg csak annyit mutat, hogy egy munkást Alien módjára beránt magához valami hüllőszemű szörnyeteg, hogy lakmározhasson belőle.

Nublar szigetéről Costa Ricára váltunk: az Indiana Jones-filmek dzsungeljelenetét idéző képsorokon egy ellenszenves öltönyös figura majdnem seggre esik a számára ismeretlen terepen, ám amikor a latino ásatásvezető megmutat neki egy borostyánkőbe dermedt gigaszúnyogot (ez még fontos lesz!), már egyből nem aggódik annyira befektetők haragja, és az előző jelenetben meghalt melós miatt nyakukba varrt szakértői vizsgálatnak.

Mr. Hammond a szűk határidővel megszabott vizsgálatot a dinó téma legelismertebb professzorára, a mindenért zsörtölődő Dr. Grantra akarja bízni, aki a Sziklás-hegységben kutat Velociraptorok után. Épp talált is egyet: hogy hogy nem, pont olyan épek a csontok, hogy kirajzolnak egy teljes dinoszauruszkoponyát, ami majdnem úgy néz ki, mint a film kultikus logója (ami valójában egy T. rex koponya)!

Kiderül, hogy a dinóőrült Dr. Alan Grant (Sam Neill) a '90-es évek szupermodern kütyüinél csak a gyerekeket gyűlöli jobban, és egy vicces jelenetsorban hangot is ad ennek: a szerencsetalizmánként magánál hordott raptorkarommal jól befosat egy kölyköt, aki előtte kiröhögte a madarakat és hüllőket összekötő közös ős, a tollas dinók elméletét. A kedélyes szívatásnak egy helikopter érkezése vet véget: az ásatásokat anyagilag támogató Mr. Hammond akkora összeget ajánl Grantnek a további kutatásaira egy mindössze pár napos szakértői munkáért cserébe, hogy hősünk azonnal elvállalja a melót. Sőt, bájos kolléganőjét a paleobotanikus Dr. Ellie Sattlert (Laura Dern) is magával viszi. 

Ezután egy újabb fontos szereplőt mutat be Spielberg: egy hawaii inges, pufi geeket, Nedryt, akinek egy titkösügynök kinézetű fickó mesés összeget akar fizetni minden életképes embrióért. 11 évesként is kitaláltam volna: a parkbéli dinóembriók kellenek neki!

Hammond, Dr. Grant és Dr. Sattler helikopteren indulnak útnak a Jurassic Parkba. Velük tart Hammond ügyvédje, a befektetők haragja miatt aggódó, korábban látott öltönyös figura, és egy idegesítő, SZTK-szemüveges hipszter, Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum zseniális alakítása), aki foglalkozását tekintve káoszszakértő és szívtipró. Naná, hogy egyből elkezd nyomulni Dr. Sattlerre!

De nincs sok idő a romantikára, mert a kopter már meg is érkezik a festői Nublar szigetre Itt csendül fel először a jellegzetes John Williams-főcímzene, a néző pedig tényleg kisgyerekként izgul együtt a tudósokkal, hogy mikor láthatja végre az első élő dinoszauruszt! 

Spielberg persze jó Hitchcock-tanítványként itt még mindig nem mutat semmit, csak izgalmasan sejtet: a tudósokat a park központjába szállító terepjárók oldalán pont ugyanaz a koponya látható, ami az ásatáson, azaz kikacsint a nézőre, hogy

A terepjárók megállnak félúton, hogy a tudósok nyálcsorgatva ámulhassanak egy kicsit Mr. Hammond grandiózus vidámparkján. Dr. Grant és Dr. Sattler pedig majdnem összecsinálják magukat örömükben (a szájtátó nézővel együtt), amikor John Williams jól ismert Jurassic park-főtémájára egy többtonnás, hús-vér Brontosaurus Brachiosaurus kezdi el tőlük karnyújtásnyira legelészni a lombokat!

Sőt, amikor Dr. Grant megtudja, hogy a parknak még T. rexe is van, akkor majdnem vége a filmnek, mert szívrohamot kap. A grandiózus dinócsontvázakkal díszített főépületben gyorsan el is meséltetik Hammonddal, hogyan sikerült életre kelteni egy egész állatkertnyi őshüllőt. A komoly paleontológusok valószínűleg azóta is gyűlölik Spielberget az ezután következő, vicces rajzfilmben elmesélt áltudományos blabláért, mivel a több millió éves vérszívó rovarok kövületéből a mai napig nem tudta senki kivonni a dinók DNS-ét.

Spielberg a park bemutatásakor zseniálisan kacsint ki a Jurassic Parkhoz hasonlóan szintén Michael Chricton-regényből készült Feltámad a vadnyugatra, ahol a vidámpark meghibásodott robotcowboyai okoztak galibát, és a régi Bond-filmekre, ahol mindig pont akkor folytak a leglázasabb kísérletezések, amikor a főgonosz bemutatta a főhősnek a titkos laboratóriumát.

Persze a bébiraptor születése is afféle családbarát Alien-utánzat, de legalább jó ürügy, hogy Hammondék elmesélhessék: biztonsági megfontolásból csak női egyedeket hoznak létre. Káoszszakértőnk persze gúnyosan rávágja, hogy aki Istent játszva bele akar avatkozni a természet rendjébe, abba a természet előbb-vagy utóbb beleharap. Spielberg ezt ügyesen szemlélteti is a következő raptoretetős jelenetben.

Jeff Goldblum a közös ebédnél is tovább vészmadárkodik, és azzal próbálja észhez téríteni a nagyranőtt gyerekként viselkedő Hammondot, hogy a dinók nem véletlenül haltak ki, nem kéne birizgálni ezt az egész feltámasztósdit, mert baj lesz. A másik két tudós is egyetért vele, de befutnak Hammond tinédzser unokái, Lex és Tim, akik azonnal el akarnak indulni a csúcstechnikával ellátott sínterepjárókkal felfedezni a parkot. Ma már persze röhejesen hangzik az örömük:

Interaktív CD-rom! Látod? Megérinted a képernyőt, és elmondja, amit akarsz!

Hurrá, idegesítő gyerekek, még idegesítőbb csúcstechnika, csapatban falatozó raptorok, és egy piperkőc matematikus, aki máris rányomult a kolléganőmre, hagyni kéne a fenébe ezt az egészet és visszamenni csontokat kapirgálni a hegyekbe - hümmög Dr. Grant, aki szegény még nem is tudja, hogy 

De már nincs visszaút: a Bond-filmekbe illő sínautók átgördülnek a Jurassic Parkgigantikus főkapuján. Ahol persze a kötelező mókamestert hozó jeff Goldblumon kersztül Spielberg megint kikacsinthat a nagy klasszikusokra:

Mit őriznek itt? King Kongot?"

Mialatt a tudósok és a gyerekek az állukat keresik az autó kárpitján, egy ismerős arc tűnik fel a vezérlőben, aki árgus szemekkel figyeli a vacakoló kompjúterek monitorain a park jövőjét meghatározó, létfontosságú próbautat: Samuel L. Jackson, aki itt még vígan bagózhatott a vásznon, hiszen 1993-at írunk!

De hoppá, más is itt ül a ám vezérlőben: az embriólopással megbízott, pufi geek. Ebből még baj lesz! És hát persze hogy hőseink pont ekkor érnek a T. rexekhez, ahol...

A T. rex nem jön elő a fák közül, így az unatkozó káoszprofesszor megint nyomulni kezd a doktornőre. A morcos Grant a tipitapinál unja meg a dolgot, és inkább kiszáll az automata járműből, hogy egyedül fedezze fel a parkot. Kolléganője és a gyerekek (meg persze az örökké aggodalmaskodó ügyvéd) végül követik. És milyen jól teszik, mert így rátalálnak Spielberg kedvencére, a beteg Triceratopsra, akit Dr. Sattler megmenthet, bár ehhez könyékig dinószarban kell turkálnia - a gyereknézők legnagyobb örömére.

A rendező ezután pofátlanul beveti az egyik legelcsépeltebb horrorfilmes klisét:

És hát persze, hogy a rafkós Nedry is pont ekkor iktatja ki a park néhány biztonsági alrendszerét, hogy elszaladhasson embriókat lopni. Na és hol áll le az eső elől az autókba visszamenekülő főhősök járgánya? Hát persze, hogy a T. rexeknél! Őrület! Spielberg viszont egy igazi szemétláda, még mindig nem mutat egy az egyben húsevő dinoszauruszt. Látjuk viszont a dübörgésétől remegő vizet a pohárban, az eleségnek kirakott kecskét hűlt helyét, meg az szétszaggatott kerítést.

A beszari ügyvéd egyből elrohan a vécére, otthagyva a terepjáróban gyerekeket, Dr. Grant és a káoszkutató pedig a másik kocsiból nézi rettegve végig a zsarnokgyík tombolását. Dr. Grantnek azonban nemhiába van Indy-kalapja: gyorsan előkotor pár vészhelyzet esetére tartogatott jelzőrakétát, és hangoskodva elcsalja a kölykök kocsijától a T. rexet. Aki inkább úgy dönt, megeszi a budin rettegő ügyvédet a film legviccesebb jelenetében:

Ezzel persze nem menekült meg senki, mert a zsarnokgyík még mindig éhes, és nagy igyekezetében  belöki a dzsipet egy szakadékba a fák közé, az utastérben kuporgó kisfiúval együtt.

Innentől kezdve iszonyúan felgyorsulnak az események!

• Dr. Sattler a park fővadászával együtt elindul kiszabadítani a dzsungelben rekedt Hammond-unokákat
• Samuel L. Jackson kiokoskodja, hogy a biztonsági rendszer és az áramellátás blokkolását egyedül csak a mindenkit átverő, dagi Nedry tudná visszaállítani,
• a dinóembriókkal menekülő kavarógép azonban egy trutyit köpködő, bőrgalléros Dilophosaurus vacsorájaként végzi (bár a tudósok szerint nem valójában nem volt se köpete, se gallérja)!

Mire Dr. Sattlerék odaérnek az elakadt terepjárókhoz, már csak a káoszmatematikust találják meg, Dr. Grantnek és a gyerekeknek nyoma veszett. Látszólag a T. rexnek is, de persze Spielberg nem hagyja ki a ziccert, és egy fergeteges üldözési jelenetben a B-csapatra is ráereszti a zsarnokgyíkot!

Eközben az A-csapat, vagyis a gyerekgyűlölő tudós és a gyerekek a szabadban töltik az éjszakát, egy fa tetején. Ez jó ürügy arra, hogy Spielberg bemutathasson egy csapatnyi békésen tülkölő brachiosaurust, Dr. Grant pedig igen komoly jellemfejlődésen esik át: a nagy ijedség után már nemcsak pótapaképnt figyel a kölykökre, de megfogadja, hogy ha az egész kalamajkát túlélik, rendezi a Dr. Sattlerrel való kapcsolatát is, ami gyaníthatóan azért futott korábban zátonyra, mert a morcos dinókutató hallani sem akart a közös gyerekről.

Másnap rájönnek, hogy a béka DNS-ével kipótolt klóndinók mégiscsak képesek szaporodni, aztán egy csapatnyi Gallimimusszal bandáznak együtt, akiket természetesen régi ismerősünk, az örökké éhes T. rex kerget.

Eközben Samuel L. Jackson barátunk, miután nem tudja feltörni az áruló kollégája gépét, inkább újraindítaná a park teljes rendszerét a főkapcsolóval. Naná, hogy nem sikerül neki, ezért bejelenti, hogy elmegy a távoli gépházba, kézzel visszaállítani a rendszert. Természetesen sosem látjuk viszont élve, így a Ripley-üzemmódba kapcsolt  Dr. Sattler vállalja magára, hogy elkommandózik a gépházig.

Spielberg itt is zseniálisan játszik a két csoport közti jelenetváltásokkal, hogy maximumra túráztassa a feszültségfaktort: míg Dr. Sattlernek azért drukkolunk, hogy minél hamarabb beröffentse az áramellátást, Dr. Grantéknél azért kell izgulni, hogy még a rendszer újraindulása előtt átmásszanak az elektromos kerítésen.

A fővadász az első áldozatuk, de Dr. Sattler végül rátalál Dr. Grantre. A gyerekek azonban a konyhában ragadnak, ahol a film legizgalmasabb bujkálós jelenete után végül megússzák a raptorokkal való találkozást. Bár ezeken a dinókon ma már nagyon meglátszik az idő, Spielberg zseniálisan teremt feszültséget a csörömpölő edényekkel és a tükröződő felületekkel, mert amikor már azt hinnénk, a szekrénybe bújt tinilánynak is annyi, kiderül, hogy a raptor végig rossz helyen kereste:

Szükség is lesz Lex számítógépes ismereteire, mert az áruló Nedry gépét egyedül csak ő tudja meghekkelni a vezérlőteremben. Oké, ez a jelenet ma már tényleg nevetségesen gagyi, de így legalább a kis csapat újra tudja indítani a park teljes rendszerét: át tudnak szólni telefonon Hammondéknak, és riasztani tudnak egy mentőhelikoptert a szárazföldről. Hogy azért ne legyen olyan egyszerű a dolguk, egy Alien-filmek felé kikacsintó, izgalmas jelenetben a raptorok szellőzőjáratokba is követik őket.  A nagyterembe érve viszont a régi ismerősük végleg megszabadítja a csapatot az idegesítő kis vakarcsoktól:

A következő, szintén emlékezetes jelenetben a zsarnokgyík a díszterem romjai közt egy velőtrázó bömböléssel jelzi az Istent játszó emberpondróknak, hogy ki is a szörnysziget valódi ura.

A terepjáró biztonságában Dr. Grant sajnálattal közli Hammonddal, hogy a történtek után nem adhat pozitív szakvéleményt a Jurassic Parkra (újabb tipkus Spielberg-humor), így a pár nap múlva esedékes megnyitóról, és a mesés haszonról szőtt álmoknak is annyi. A bogaras milliomos viszont érthető okokból egyáltalán nem bánkódik emiatt, inkább örül, hogy a két legjobb dinószakértőnek hála, élve megúszta ezt az egészet, és a mentőhelikopteren az unokáival együtt repülhet el a naplementébe.

ahol a rendező bámulatos könnyedséggel ugrál a legkülönfélébb műfajok közt, a családi vígjátékoktól kezdve a hackeres-szuperszámítógépes-klónozós sci-fiken át gumiszörnyes B-mozikig és a teremtőik ellen fordulós, Frankenstein-szörnyes horrorklasszikusokig. Bármennyiszer újra tudnám nézni.