Pár perccel az interjú kezdete után egyszer csak eltűnik Peter Bogdanovich hangja, a telefonban papírduruzsolást hallok és egy nagy nyelést:

Elnézést, be kellett vennem a gyógyszerem!

Peter Bogdanovich, az amerikai filmtörténelem egyik legismertebb újhullámos rendezője, az ember, aki elindította a sajátja mellett Cybill Shepherd és Jeff Bridges karrierjét a fekete-fehér, végtelenül lehangoló és megható Az utolsó mozielőadással, Oscart szerzett a 11 éves Tatum O'Nealnek a Papírholddal, szerepelt a Maffiózók 14 részében a főszereplőt kezelő orvos pszichológusaként, tizenöt év kihagyás – és egy négyórás Tom Petty-dokumentumfilm rendezése - után újra játékfilmet készített. 

A Megőrjít a csaj egyáltalán nem olyan, mintha 2015-ben készült volna, már ha nem számítjuk a kelléknek használt temérdek Iphone-t: a neurotikus, nagyvárosi szereplőik folyton-folyvást egymásba botlanak és mindenféle furcsa félreértésbe keverednek, de az embernek inkább van olyan érzése tőle, hogy egy színpadi darabot filmesítettek meg, mint egy forgatókönyvet írtak volna hozzá. A főszereplő egy színházi rendező (Owen Wilson), akinek van egy nagyon vicces emberbarát tulajdonsága, akárhányszor távol van a családjától, escortokat hív magához a hotelbe, majd a dolog végeztével 30 ezer dollárt ajánl nekik, hogy segítsen rendbehozni az életüket. A legújabb ilyen lány Isabella (Imogen Poots), akit ugyancsak elküld a pénz ígéretével, de nem sejti, hogy nemsokára találkozni fog vele, amikor az új darabjának a női szereplőjét keresik. A helyzetet nehezíti a darab írója (Will Forte), a pszichológusként dolgozó, morcos felesége (Jennifer Aniston), a darab angol partiállat angol főszereplője (Rhys Ifans) és a saját családja, élén a feleségével (Kathryn Hahn).

A Megőrjít a csaj egyáltalán nem hasonlít a mai, improvizációkon vagy undorító poénokon alapuló  vígjátékokra, hanem inkább a harmincas-negyvenes évek úgynevezett screwball komédiáira, amikben dilis történések a még dilisebb szereplők villámgyorsan elhadart, mai szemmel is nagyon vicces dialógusaira építettek. Az egykor filmkritikusként dolgozó és egyébként fiatalkorában szinte mániákus mozibajáró Bodganovichot meg is kérdeztem, hogy mik a kedvenc filmjei ebből a korszakból, és egy szuszra elkezdi sorolni a következő címeket:

Lady Eve, Kár volt hazudni, Huszadik század, Nősténytigris, A Palm Beach történet, Csoda a Morgan-pataknál, A hímnemű hadimenyasszony, A pénteki barátnő.

Bogdanovich a színházban kezdte a karrierjét, 15 éves korában már hivatásos színész volt, imádta a műfajt és még mindig nosztalgiát érez iránta, ezért választotta a filmjének a milliőjét is. A Megőrjít a csaj rengeteg különböző élettapasztalatát gyúrja össze, például az is inspirálta, amikor a striciről szóló 1979-es Saint Jack  forgatásán escortokkal kellett dolgoznia. Nagyjából 2000 környékén kezdte el írni a volt feleségével, akkor még John Ritternek szánt a főszerepet, de Ritter 2003-as halálával füstbe ment a terve. De nemsokára megismerte Owen Wilsont, és megtalálta az ember a filmjébe:

Owen vonzó, elbűvölő, kedvelhető, nagyon ért a komédiához. Szexi, de nem fenyegetően szexi.

Bogdanovich eredetileg a feleség szerepére volt élettársát, Cybill Shepherdet nézte ki magának 2000 környékén, de 2014-re már túl öreg volt a szerepre. Felkérte Jennifer Anistont, akinek inkább a pszichológus sokkal harsányabb figurája tetszett. Aniston pedig beajánlotta a modern tévés és filmes vígjátékok egyik ismert színésznőjét, Kathryn Hahnt, illetve a szintén inkább tévéből, a saját Last Man On Earth című sorozatából ismerős Will Fortét (Bogdanovichot a Nebraskában nyújtott alakítása győzte meg) és így meg is volt szinte az egész szereplőgárda.

Jó a hírnevem a színészek között. Tudom, hogy kell bánni velük és a problémáikkal. Sok rendező fél a színészektől. Én nem.

- mondja, amikor arról kérdezem, hogy mennyire kellett meggyőzni ezt a sok ismert embert, hogy egy ilyen, viszonylag kicsi filmben részt vegyen. Bogdanovich négy évig színésznek is tanult Stella Adler színiiskolájában, onnan is jön a nagy tapasztalata.

A Megőrjít a csaj két producere Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel) és Noah Baumbach (Frances Ha) voltak. Mindketten mentoruknak tartják Bogdanovichot, Andersont 1995-ben ismerte meg, Baumbach-t 1997-ben, a viszonyuk pedig elég bensőséges, ők Apunak szólítják, ő pedig őket a fiainak. Néha ők is kérnek segítséget Aputól, mindkettőjük filmjeihez adott már tanácsot, de azt nem mondta meg, hogy pontosan mihez és mit.

Bogdanovich a húszas-harmincas éveiben rengeteget járt moziba, a szóbeszéd szerint több ezer darab kártyája van otthon, amin a megtekintett filmjek kritikáit őrzi. Saját bevallása szerint már nem néz annyi filmet, mint régen, azt a tempót már nem tudja tartani. Az Akadémia tagjaként muszáj megnéznie azokat a filmeket, amiket felkap a szakma, de a kortárs filmek nem nagyon maradnak meg az emlékezetében.

Azért jártam annyit moziba a hatvanas-hetvenes években, hogy megtanuljak filmeket készíteni. Tizenkét és harmincegy éves korom között nagyjából 4000 filmet láttam.

Hozzáteszi, hogy miután már készített egy néhány filmet, már annyira nem érdekelt a mozi, mint régen.

Bogdanovich 1997-ben kiadott egy könyves Who The Devil Made It címmel (Ki az ördög csinálta?), amiben legendás filmrendezőket készített interjúit gyűjtötte össze, Alfred Hitchcocktól Fritz Langon át Sidney Lumetig. Amikor rákérdezek arra, hogy manapság tud-e olyan rendezőt, akit lehetne velük egy kalap alá venni, nem tud válaszolni.

Wes és Noah a barátaim. Szeretem a filmjüket. Quentin Tarantino is a barátom, az ő filmjeit is szeretem. De ez már egy más generáció.

Habár két játékfilmje között 13 év telt el, nem ült a babérjain: rendezett tévéfilmeket, dokumentumfilmeket, szerepelt filmekben, és a Maffiózókban ő játszotta Elliot Kupferberget is. Amikor a műsor ment, folyamatosan megismerték az utcán. Aztán amikor a Maffiózók eltűnt a képernyőről, most már a rendezőként ismerik meg.