Mike Howell (Jesse Eisenberg) egy szerencsétlen, teszetosza, folyamatosan tépő csávó egy isten háta mögötti amerikai kisvárosban. Azok kívül, hogy folyamatosan szmokizik, csak egy dolog tartja szinten, az pedig a gyanúsan jófej és türelmes barátnője, Phoebe (Kristen Stewart), akit nagyon szeretne elvinni egy hawaii nyaralásra, csak pánikrohamot kap a reptéri vécében. Mike életét nézni nem túl izgalmas, a munkája abból áll, hogy egy éjjel-nappali bolt pultja mögött képregényeket firkálgat és egyáltalán nem várja, hogy bárki is megzavarja. Tényleg nem lenne túl izgalmas film így a Beszervezve, de amikor a bolt parkolójában álldogál, a kamera egyszer csak felszáll az égbe és meglátjuk egy műhold képét, ahogy mindenféle adatot kiírnak szegény Mikeról. Aztán a kamera marad az égben és átszáguld a CIA-központhoz, ahol mindenféle kódnyelvből kihámozhatjuk, hogy a srác igazából nem egy lúzer, hanem egy szinte szuperképességű harci gépezet, aki kikapcsolva várta a sorsát. És a képességeit nemsokára be is bizonyítja, amikor jönnek a marcona zsoldosok, hogy a CIA-programot egyszer és mindenkorra lezárják.

És ennyi. Ennyi a Beszervezve lényege. Van egy mindenféle kémképességre teljesen alkalmatlan srác, aki annyira készen van általában, hogy az omlettet is odaégeti, a helyi rendőrörsre meg már visszajáró vendégként jár, mert annyiszor kapták el fűvel és gombával, és most hirtelen neki kell rendet vágnia egy csomó gonosz között. A Beszervezve előnye, hogy Jesse Eisenberg általában úgy néz ki, mint aki bármire alkalmatlan, úgyhogy neki nem okoz nagy melót, hogy eljátsszon egy szerencsétlent, az akciójelenetekben meg úgyis a kaszkadőrök, dublőrök, meg a rángatózó kamera megteszi helyette, amit neki kellene. Amúgy sem az akciójelenetek a film erősségei, egy tényleg izgalmas szupermarketes leszámolást kivéve, amikor a főszereplő mindig a keze ügyébe kerülő élelmiszerrel vagy tárggyal verekszik, nincs is benne sok emlékezetes pillanat.

A filmnek inkább a két főszereplő az erőssége, Eisenberg és Stewart már a hat évvel ezelőtti Adventurelandben is kellemes jelenség volt együtt, az előbbi szerencsétlenkedését jól ellensúlyozta az utóbbi kicsit határozottabb, de azért néha kellemetlenkedő hangulata, és a Beszervezvében is hozzák ugyanazt a kémiát, amitől könnyebb hinni az olyan jeleneteknek, amikor egymás épségéért aggódnak. Mellettük olyan arcok tűnnek fel, mint a Pókember 3-ból vagy az Azok a 70-es évek showból ismert Topher Grace, mint a CIA ügyeletes genyója, Connie Britton (24, Amerikai Horror Story), mint a nemgenyó CIA-s, Walton Goggins (Kemény zsaruk, A törvény embere), mint egy különösen szadista zsoldos és Bill Pullman, mint az egész góréja. Én nem tudom, ki hogy van vele, de határozottan örülök bármilyen filmnek, amiben Bill Pullman feltűnik, itt sem okoz csalódást a szokásos szúrós nézésével.

A Beszervezvét Nima Nourizadeh (Project X) rendezte és Max Landis (Az erő krónikája) írta, és tényleg érződik rajta, hogy valami szupertrasht akartak tizenöt éves kölköknek vagy örökifjú szmókereknek, akik visszahőkölnek, amikor valakit lassított felvételben lőnek szitává, de azért röhögnek a kábszis poénokon. És a trash része egy ideig fárasztó is, de valahogy kevés: a Beszervezve jobban működne Funny or Die-videóként vagy egy minisorozatként. Ilyen hosszú viccbe bele lehet fáradni.

Arról nem is beszélve, hogy az egy, már említett remek jelenetet kivéve a Beszervezve akciófilmnek egy picit sovány, kémfilmnek meg tényleg ott van a már négy Bourne-film, ha meg szmókerek hülyülését akarjuk látni, arra ott az Ananász expressz vagy mondjuk az Itt a vége. Nourizadeh és Max Landis meg valahogy egy székkel teli teremben is sikerül leseggelni a földre. Nem baj, full készen van, röhög egyet és feláll.