Az ajándék az a film, aminek elméletileg manapság nem is szabadba léteznie. Nincs benne egy szuperhős sem, nem egy ismert franchise vadhajtása/folyatása/előzménye, és egy nyamvadt autó sem robban fel benne. Ezzel szemben mindössze ötmillió dollárból forgatták, a marketingjére jó, ha 200 000-ret költöttek, és már az első hétvégén bőven hasznot termelt, hiszen 11,8 millió dollárt hozott, most pedig 27 milliónál tart, azaz a producerek is elégedettek lehetnek vele, mert ugyan nem ebből a pénzből fognak majd szigetet venni maguknak David Beckhamé mellett a dubaji öbölben, de elég tisztességesen kerestek vele. És ami a legfontosabb: a film jobb, mint az idén eddig bemutatott kb 300 film 99 százaléka.

Egy kamaradrámáról van szó, amiben van egy faszi (Jason Bateman), egy nő (Rebecca Hall) és egy harmadik (Joel Edgerton), a történet pedig az ő hármuk kapcsolatá boncolgatja, néhol egészen hátborzongatóan Hitchcock-i módszerekkel és eleganciával. Az ajándék ugyanis nem egy dán dogmafilm az emberi lélek mélységeiről, hanem egy pszichothriller, a szó szoros értelmében. Bateman és Hall kettőse egy Los Angelesbe költöző párt alakít, a férfi sikeres és ennek megfelelően kissé öntelt, és zsarnok, a feleség pedig egy múltbeli traumából igyekszik kikászálódni, emiatt kissé magába forduló és bizonytalan. Ebbe tenyerel bele egy Gordon nevű pasi, amikor egy bevásárlóközpontban ráköszön a férjre, hogy helló, nem ismersz meg?

Mindenkivel volt már ilyen, odalép egy első látásra tök ismeretlen pali, és nekünk jó pofát kell vágni a dologhoz, miközben fogalmunk sincs ki az. Nem csoda, Gordon elég furán viselkedik, pont úgy, ahogy az iskolában is, mint kiderül ahol ő és Simon, a férj osztálytársak voltak. Gordon aztán szépen meghívatja magát vacsorára, ajándékokat hagy az ajtó előtt, és tök úgy viselkedik, mint a kilencvenes-kétezres években futószalagról legördülő pszichopatás filmek gonoszai, akik később elkábítják a férjet és megerőszakolják a feleséget, majd a végén rájuk gyújtják a pajtát. Ez az a pont, ahol Az ajándék egy teljesen más irányba indul el, és valódi pszichothrillerként azt vizsgálja meg, hogy Gordon jelenléte hogy borítja fel a családon belüli, egyébként is is csak látszólagos status quót.

Simon nem nagyon szerette ugyanis Gordont, és most sem től szimpatikus neki a nyomulása, Robyn, a feleség pedig nem nagyon érti, hogy Simon miért viselkedik ilyen ellenségesen a házuk előtti kis tóba koi pontyokat telepítő és a tévét is pikkpakk beállító Gordonnal, aki olyan rendes, ugye. Aztán elkezdi egy kicsit megkapargatni a Gordon-Simon kapcsolat múltját, és azt mindenki sejti, hogy ennek túl jó vége nem lehet. Spoiler nélkül ennél többet a tartalomról elárulni nem lehet, de nem is kell, tessék megnézni a moziban, mert érdekes és egyáltalán nem sablonos filmről van szó.

Az ajándék az év egyik legnagyobb meglepetése, kiválóan rendezett, végig feszült és kicsit idegesítő film, nagyszerű forgatókönyvvel és pompás színészekkel, akik közül a rendező Edgerton és Rebecca Hall emelkedik ki leginkább - Jason Bateman csak a film második felében tér magához, igaz, akkor viszont van két olyan jelenete, hogy tátott szájjal nézzük, és irigykedünk Hollywoodra, hogy tele vannak ilyen színészekkel. Joel Edgerton eddig csak színészként vitézkedett (Exodus, A nagy Gatsby, Zero Dark Thirty, Star Wars II-III, stb.) most rendezett először, de van egy olyan érzésünk, hogy nem utoljára. Aki szereti a néhol ijesztő, végig feszült, az ösztönökre és érzelmekre kihegyezett drámákat, ki ne hagyja.