"Hihetetlenül beindult, mire azt mondtam neki, hogy ez nem egy nagy produkció, ez egy kis film beavatottaknak, közelítsük meg így, egy kis, törékeny filmecske".  

David Fincher rendező így emlékezett Brad Pitt lelkesedésére a Hetedikkel kapcsolatban. A törékeny kis filmecskével, ami mindössze 33 millió dollárból készült, végül több mint 300 milliót kerestek. Bár fontos díjakat nem nyertek vele, a Hetedik olyan alapmű lett, amiből szinte minden 1995 után készült thriller, horror merített, vagy egyenesen lopott. A Fűrész-filmektől kezdve a Homeland-sorozat főcíméig ezer helyen köszön vissza a Hetedik stílusa, hangulata.

Pedig a pont húsz éve bemutatott film (Magyarországra egy évvel később jutott el) forgatókönyvét rendezők és színészek egész sora utasította vissza, mielőtt kikötött a Fincher, Pitt párosnál. Többek között Sylvester Stallone, Nicolas Cage, Al Pacino, Kevin Costner, Michael Stipe és Denzel Washington gondolta úgy, hogy a színészként is dolgozó Andrew Kevin Walker forgatókönyve nem nekik való. Denzel Washington például azért, mert túl sötétnek és ördöginek találta. Brad Pitt viszont a Szenvedélyek viharában és az Interjú a vámpírral után éppen egy ilyen lehetőségre várt. Meg akart szabadulni a hosszú hajú, romantikus szépfiú imázsától, amihez a homofób, műveletlen Mills nyomozó szerepe éppen jól jött. Morgan Freeman és Pitt mellé szó szerint az utolsó pillanatban találták meg Kevin Spaceyt, akivel két nappal a forgatás megkezdése előtt állapodtak meg. Spacey ötlete volt, hogy a gyilkos legyen kopasz, Fincher pedig szolidaritásból szintén kopaszra borotválta a fejét.

A Hetedik úgy tudott mellbevágó és eredeti, 10/10-es mestermű lenni, hogy egy rakás közhelyből építkezik. Adott egy öreg, kiégett nyomozó, Somerset (Morgan Freeman), akinek már csak egy hete van a nyugdíjig. A szabadság előtt mindannyiunknak ismerős érzéssel jár dolgozni: csak ne történjen semmi, most már ne kelljen semmivel foglalkozni ebben a pár napban. Utódja a fiatal, lelkes, vidékről a csúnya nagyvárosba került Mills (Pitt). Szinte mindenben ellentétei egymásnak, úgyhogy evidens, hogy a kezdeti ellenszenv után elkezdenek jóban lenni. Somerset bánatára újabb gyilkosságok történnek, így a páros kénytelen a hét főbűn alapján gyilkoló elmebeteg nyomába szegődni. Idáig semmi különös, egy fiatal és egy öreg zsaru egy sorozatgyilkos nyomában.

Utazás a poklon keresztül

Amiben a Hetedik mégis más tudott lenni, az a már a főcímben meglévő különleges, sötét, nyomasztó hangulat, és a filmtörténet egyik legkeserűbb befejezése. Az Empire magazin kritikusa szerint a Hetedik nem egyszerűen egy film, hanem egy pszichológiai utazás a poklon keresztül. Az ördögűző óta nem készült ennyire sötét, intenzív és rémisztő nagy hollywoodi film. A Hetedik a zsigerekig hatol és ott is marad - írták róla. Már rögtön az első gyilkosság helyszíne, ahol a mohósága miatt meggyilkolt, halálra etetett áldozatot (a forgatókönyvíró értő alakításában) megtalálják, egyszerre undorító, nyomasztó, fojtogató. És innen csak egyre mélyebbre visz az út: a kapzsiság, a lustaság, a kevélység, a bujaság, az irigység és a harag bűnösei mind meglakolnak. (Innentől a cikk spoileres, az olvassa tovább, aki már látta a filmet.)   

 A Hetedikben a film végéig nem látunk egyetlen gyilkosságot sem. Kevin Spacey névtelen John Doe-ja úgy lett a filmtörténet egyik legfélelmetesebb sorozatgyilkosa, hogy egyszer sem látjuk ölni. Csak a brutálisan megkínzott áldozatok holttesteit látjuk, a gyilkosságok gyomorforgató helyszíneit, a gyilkos által hátrahagyott jeleket. De gyilkosság ugyanúgy nincs, ahogy happy end sem.

Ellentétes a nézők igényeivel 

A befejezésért kellett a legtöbbet küzdeni a készítőknek. Ebből ugyanis több volt, és mivel az eredeti verziót a dobozban Mills nyomozó feleségének legvágott fejével a stúdió túl sötétnek tartotta, készült egy happy endes változat is. Ebben Somerset rájön John Doe tervére, és megakadályozza a feleség, az egyetlen ártatlan ember megölését. Aztán volt egy olyan változat is, hogy a végén Mills helyett Somerset öli meg a gyilkost, így bár a tragédia megtörtént, mégsem egy az egyben az valósul meg, amit Doe akart. Csakhogy Pitt szerint egy olyan pasas, mint Mills, kizárt, hogy ne lőné le a gyilkost azok után, ami történt. Végül Fincher és Pitt csak azzal a feltétellel vállalták a munkát, ha az eredeti befejezés marad. 

Fincher elmondta, hogy tisztában van vele, hogy a film befejezése ellentétes a nézők igényeivel, de vagy ez lesz, vagy semmi. Egy kompromisszumot azért így is kötöttek: a film végén elhangzó idézet sem szerepelt az eredeti változatban, de végül abba belementek, hogy Somerset szavaival záruljon a sztori ("Ernest Hemingway írta egyszer, hogy "Szép hely a világ, érdemes harcolni érte". A második felével egyetértek").

A film végi csavar okozta döbbenet, az a szorító érzés gyomortájon, amikor a nyomozók hajtanak ki a városból a már elfogott, fegyvertelen, megbilincselt gyilkossal, és érezzük, hogy itt valami nagyon rossz fog történni, csak egyszer élhető át. A Hetedik mégis bármikor is újranézhető, nem igazán fogott rajta az idő. Hiába van benne vezetékes telefon, hiába kutatnak internet helyett a könyvtárban, nem érezzük, hogy már 20 éves. Ez részben annak köszönhető, hogy a sok borzalom mellett nagyon vicces is. 

A seggünkön jön ki a kultúra

"Piece of shit, motherfucker!" - Mills nyomozó Dantéra haragudott ennyire, de legaláb ennyire utálta Acquinói Szent Tamást, Chaucert, De Sade márkit, akikről sosem hallott, de akikre a gyilkos utalt. A két nyomozó közötti kulturális szakadék egy csomó vicces jelenetet eredményez, Mills szerint például azért, mert John Doe könyvtárba jár, "még nem zseni, nem Yoda".  

A Hetedik, amellett, hogy egy kegyetlen thriller, egyben hatalmas főhajtás a kultúra előtt is. Az egyik, vagy talán az egyetlen békés jelenete egy könyvtárban játszódik, a filmtörténet legszebben fényképezett fénymásolásával. Bár a kártyázó teremőrök elküldik az olvasás mellett pampogó Somerset nyomozót ("mi már így is rém kulturáltak vagyunk, a seggünkön jön ki a kultúra"), itt és csak itt találhat nyugalomra a néző is.