Amikor valaki kitalálta, hogy legyen egy magyar Veszedelmes viszonyok, ami szinte teljes egészében egy online videorandi-oldalon játszódik, ott kellett volna elporszívózni a kokaint az ember elől, beültetni egy kád hideg vízbe, aztán hagyni, hogy kicsit megnyugodjon. Nem azzal van a baj, hogy a mai magyar viszonyokra akarják átültetni Choderlos de Laclos rengetegszer feldolgozott levélregényét, vagy az, hogy egy sztori teljes egészében egy számítógép képernyőjén pörög (volt már ez thrillerben és horrorban is, lásd Open Windows és Unfriended), hanem azzal, hogy az ötlet annyiban ki is merült, hogy nyolcvanplusz percen keresztül nézzük, ahogy színészek az arcunkba bámulva, közelikben adnak elő színpadias mondatokat. És ezt nagyon, nagyon nehéz elviselni.

Nem a forgatókönyv, a sztori, a díszletek, és főleg nem a színészek miatt, hanem egyszerűen azért, mert a koncepció miatt abszolút nem filmszerű a LogIn. Alegtöbb, úgynevezett found footage, azaz „talált felvételeket” használó film általában próbál valamit kezdeni azzal, hogy mi a formátuma, Barnóczky Ákos (Szőke kóla) drámája viszont semmit nem csinál vele, egyszerűen végignézünk egy csomó videóüzenetet és videocsetelést, elválasztva őket olyan feliratokkal, mint a „harmadnap reggel”, a „6 órával korábban” vagy „egy perccel később”. Még azt a kis csalást sem sikerült, hogy valaki beszél, és a hallgató felet látjuk. Amikor vágás van, akkor az beszél, akit hallunk. Ez most röhejes kritikának hangzik, de a néző simán észre tud venni ilyeneket közben.

Mert a sztori annyira nem lesz ismeretlen: a Veszedelmes viszonyok története 2010-es évek Magyarországára ültetve, csak itt Valmont (Pál András) pornós, Merteuil (Gáspár Kata) pedig rádiós életből celeblétre vágyó számító dög. Ez az alaphelyzet van összekutyulva azzal, hogy mindketten felelősek két ember öngyilkosságért, így egy özvegyül maradt nő (Parti Nóra) és egy lányát vesztett apa (Tálos József) szövetkeznek össze, hogy leleplezzék őket. Ismétlem, az egész egy videorandi-oldalon keresztül történik.

A LogInnek az is lehetett a célja, hogy bemutassa, mekkora fertő is online társkeresni, és ugyan tényleg vannak veszélyei, abból egyet sem sikerült megmutatnia. Főleg azért, mert nehéz anonimnak maradni egy videós oldalon, ahol kötelezi megmutatnia az ember arcát – ahogy ezt meg is teszi mindenki a filmben. Netfüggőségről, személyiségi adatok elrablásáról nincsen szó, még zsarolni sem lehet senkit a filmben, ami azért lássuk be, adná magát. Az emberek egyszerűen elcsábultak a két belpesti gazdag ember közelében, nekik adták minden pénzüket, aztán végük lett, amikor azok elhagyták őket. Ehhez nem kell a Skype. Ráadásul valami miatt több csetelő is nyilvános, forgalmas helyekről jelentkezik be, ami nem egészen fér bele a privátszférás beszélgetésekbe.

Az egészben az a kár, hogy a Veszedelmes viszonyok adná magát, hogy a jelenkor Magyarországára adaptálják, ahogy évszázadokkal ezelőtt, nálunk is vannak még tehetős görények, akik szeretnek szórakozni a gyengébbekkel. Ráadásul Bánkóczy képes volt tisztességes színészeket találni ezekre a szerepekre. Pál András és Gáspár Kata is tökéletes genyó, én nem is értem, hogy nem kerültek a vászonra a Vajna-rendszerben. Az viszont kifejezettem kár, hogy az utóbbi szájába néha végeláthatalan okoskodásokat erőltettek, mintha az emberek még mindig úgy kommunikálnának, mintha pulpituson állnának, és nem egy haverukkal csetelnének. A filmben nagyjából 1 percre felbukkanó Árpa Attilától pedig ne várjunk csodákat, bár legalább az ő jelenetei végre megtörik a LogIn fárasztó formáját, sajnos túl későn.

Azt nehéz mondani, hogy nagy csalódás lett a LogIn, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy sokan várták volna. De mindenképpen egy elpocsékolt lehetőség volt: ha ugyanezekkel a színészekkel, ugyanezt a sztorit, a fárasztó videorandis formátum nélkül készítették volna el, meg lehetett volna az esélye, hogy jó legyen. Legalább nekünk is meglenne a magyar Kegyetlen játékok.