Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Vajon ellőttek már mindent a gengszterfilmek műfaján belül? Vajon Johnny Deppnek tényleg befellegzett? Vagy pont egy ilyen szerepre vágyott évek óta? Ezek voltak a legfontosabb kérdések a Fekete mise előtt, ami Whitey Bulger legendás bostoni maffiafőnök és FBI-informátor pályafutását dolgozza fel. Feltűnik benne Benedict Cumberbatch is, de hiába próbálták a készítők azzal eladni a filmet, hogy ez bizony Johnny Deppről szól, a Fekete mise alapvetően nem róla, hanem mindenki másról szól a Bulger környezetében.
A Fekete mise azért is rizikós vállalkozás, mert Whitey Bulger története alapvetően semmi olyat nem tartalmaz, amit ne lőttek volna már el korábban. Scorsese például konkrétan Bulgerről mintázta a Téglában Jack Costello ír maffiafőnök karakterét, de a Boston Magazine is elég szépen összeszedte, hogy milyen hatással volt a bűnöző különböző könyvekre és filmekre.
Johnny Deppnek viszont már nagyon kellett valami erős szerep, mert az utóbbi jó pár évben annyi érthetetlen baromsághoz adta a nevét (Transzcendens, Mortdecai, Rumnapló, bár utóbbit én kifejezetten szerettem), hogy az már kezdte aggasztani az embereket. A Fekete mise ebből a szempontból tökéletes választás:
Nem fog, de erről nem Depp tehet.
A Bulger-sztori annyiban tér el a klasszikus maffiatörténetektől, hogy alapvetően más irányból közelíti meg a témát. Bulger egy rettegett bűnöző, aki együtt dolgozik az FBI-jal. Ez az FBI-nak jó, mert segít nekik lemeszelni a környékbeli olasz maffiát. Így a film nagyon tudatosan arra épít, hogy ezt a csak kevés esetben kidolgozott alaphelyzetet a lehető legtöbb szemszögből bemutassa. Itt van ugye Bulger, az erőszakos pszichopata, aki az emberei szemében példakép, a civileknek szörnyeteg, a rendőrségnek pedig csak egy nagyra nőtt patkány.
A forgatókönyv ezért - nagyon okosan - direkt váltogatja a szemszögeket, plusz hozzáad még egyet. A filmben szereplő karakterek vallanak és visszaemlékeznek néha, de annyira nem sikerült egyértelműen, mondjuk színezéssel vagy jobb vágással leválasztani ezt a részt a visszaemlékezésektől, hogy a legtöbbször eszembe sem jutott, hogy ezek a beszélgetések jóval a fő cselekmény után történnek.
Miközben tényleg érdekes, ahogy a korrupt zsaruk, beépített ügynökök, spicli gengszterek és tartózkodó politikusok egymásnak dobálják a labdát, valahogy még is csak azon tudtam végig gondolkodni, hogy
apám, de nézném még kicsit Johnny Deppet csúnya, kopaszodó, erőszakos állatként.
Index: 7/10
Metacritic: 68/100
IMDb: 7,2/10
Rotten Tomatoes: 76/100
Port.hu: 6,9/10
De Depp filmvásznon töltött ideje megdöbbentően kevés, és azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez szándékos vagy sem. Bulger érezhetően nem túl szociális figura és történik valami olyan az életében, amitől ez még rosszabb lesz. Ezért sokkal indokoltabb lenne a John Connollyt alakító Joel Edgertont rárakni a filmplakátra, mert alapvetően az ő karaktere testesíti meg a filmben bemutatott erőviszonyok közti átkötést. Bulger egy gyilkos szarláda, de Connolly az igazi főgonosz abban a történetben, amiben lehet bármennyire is kemény Whitey Bulger, a film végig azt sugallja, hogy csak egy túl nagyképű báb, akit valakik a háttérből mozgatnak.
Kár, mert Depp jéghideg tekintete, üveges szemei, a kissé féloldalasan felhúzott felső ajka, a csálé foga, illetve a hirtelenszőkéből őszbe forduló és kopaszodni kezdő frizurája mind olyan kis apró részletek, amitől ez is csak egy kötelező habókos Depp-karakter lehetne, de itt most a színész egy ellentmondást nem tűrő, kőkemény gengsztert alakít, méghozzá kiválóan.
A másik erőssége a filmnek, hogy a bűnözők végre nem jóképű 30-asok, hanem némileg megfelelnek azoknak a sztereotípiáknak, amik az olasz és ír gengszterekre jellemzőek az előző évszázadból. Az utóbbi pár évben valamiért divat lett minden maffiafilmbe Bradley Cooper-típusú sármőröket választani még a legkisebb szerepekre is, de a Fekete mise esetében Adam Scottra is raktak teniszbajuszt, nehogy egy pillanatig is jóképűnek tűnjön. Az egyedüli kivétel talán Benedict Cumberbatch, de sajnos az ő történetét szinte teljesen elhanyagolták.
Bulger első generációs ír-amerikai szülők gyermekeként nőtt fel Boston szegényebb, déli részén, és már tinédzserként rengeteg balhéba keveredett. Ekkor kapta a Whitey (fehérke) gúnynevet a rendőröktől a hirtelenszőke hajszíne miatt. Már 14 évesen letartóztatták és lopás, fegyveres rablás, illetve okirat-hamisítás miatt több évet töltött javítóintézetben. Börtönbe először 1956-ban került autólopás és fegyveres rablás miatt, ahol részt vett azon az MK-Ultra kutatói programban, amivel azt tesztelték a rabokon, hogy lehet-e pszichedelikus drogokat (pl. LSD-t) vallatáshoz használni. Bulgert és 18 másik rabtársát csökkentett büntetésért 18 hónapig tömték drogokkal és kísérletezett rajtuk a CIA. Bulger később rémálomként jellemezte az időszakot és saját bevallása szerint a komplett megőrülés szélére került a végén. Kilenc évet ült börtönben, majd utána hamar ismét a bostoni alvilágban találta magát. Bukmékerként és uzsorásként szép lassan bedolgozta magát az egyik helyi ír bűnbandában, akik később háborút robbantott ki egy rivális ír csoporttal. Bulger ekkor ölt először és itt mutatkozott meg, hogy a saját céljai érdekében bármire képes. Amikor érezte, hogy a Killeenek elvesztik a háborút a Mullensekkel, egyszerűen fogta magát, és átállt a másik oldalra. A háború után, a '70-es évek végére a Mullens banda irányította Bostont és egy nagyon letartóztatási hullám után Bulger került vezetői pozícióba. Ekkor már évek óta titokban az FBI informátoraként is dolgozott. Az FBI Bulger befolyását és kontaktjait kihasználva akarta lekapcsolni a Patriarca famíliát, az egyre erősödő olasz maffiát Bostonban. Ez végül neki köszönhetően sikerült is 1986-ban. Bulger és az FBI együttműködése a '80-as évekre Bulgert és a White Hill Ganget tette meg a bostoni alvilág királyának. Uzsorázás, védelmi pénzek, drog- és fegyverszállítás, Bulgeréké volt minden. A rendőrség pedig tehetetlen volt, mivel az FBI-kapcsolat miatt Bulger ezer helyről be volt biztosítva, mindenhol voltak emberei és kínosan ügyelt rá nehogy lehallgassák. Sokan rettegtek az erőszakot gyakran alkalmazó Bulgertől, aki hiába volt egy agresszív gyilkos, még neki is akadtak fontos kikötései: külső embereket, rendőröket, civileket nem öltek gyerekeknek tilos volt drogot eladni a PCP nevű nagyon erős kábítószer pedig be volt tiltva a területén. A '80-as években Bulger már az észak-ír IRA terrorszervezettel is kokettált, egymillió dollár adományt gyűjtött össze, fegyvereket szállíttatott Belfastba, de a saját készletéből is segítette az ügyüket. Az utolsó igazán nagy dobása 1991-ben volt, amikor három másik cimborájával megnyerték a massachusettsi lottót és ezzel 14 millió dollárt. Persze mindenkinek gyanús volt, hogy a nyertes szelvényt abban a boltban vásárolták, ami Bulgerhez tartozott, de soha nem tudták rábizonyítani a csalást. Ebben az időszakban Bulger már készült a maffia utáni életre és Európában utazgatott, hogy kialakítsa a saját alteregóját Thomas Baxter néven. Utazásai alatt több európai és észak-amerikai városban is széfeket bérelt, ahol útlevelet, pénzt és drága ékszereket helyezett el a legrosszabbra készülve. Végül 1995-ben, a korrupt FBI teljes kihagyásával tervezett rajtaütést Bulgeren a hatóság, de ő még idő előtt értesült és elmenekült. Hiába folytattak több mint egy évtizeden át hajtóvadászatot ellene, végül csak 2011-ben sikerült lekapcsolni. Bulger olyan mesterien cselezte ki a rendőröket az évek folyamán, hogy még azt is megengedhette magának, hogy turistaként ellátogatott az Alcatraz börtönhöz, majd még fotózkodott is a látogatóknak kihelyezett álbörtönrácsokkal. Végül kétszeres életfogytiglant plusz öt évet kapott, amiért bűnösnek találták 11 ember meggyilkolásában és szervezett bűnözésben. Bulger testvére, Billy Bulger is belekeveredett az ügybe, ami azért is volt kínos, mert Billy közben Massachusetts állam szenátora is volt a demokraták színeiben, majd később megtették az állami egyetem elnökének. A tárgyalásokon bevallotta, hogy egy utcai telefonon beszélt az akkor már 8 éve bujkáló testvérével, de nem tájékoztatta erről a hatóságokat. Emiatt a 2012-es választásokon már elnökjelöltként induló Mitt Romney lemondatta a pozíciójáról.
Cumberbatch egy szenátort játszik, aki nem mellesleg Whitey testvére. Kettőjük érzékeny kapcsolata akár egy külön filmet is eladhatott volna, helyette alig maradt 2-3 alkalom, amikor Depp és Cumberbatch közösen szerepel. Akkor sincs igazán kidomborítva az a kettősség, hogy egy családon belül az egyik gyerek szenátor, a másik maffiafőnök. És ezért haragszom nagyon a Fekete misére, mert az egy dolog, hogy a zseniális Deppnek pont most nem jut elég hely a képernyőn, de Cumberbatchet elpazarolni mindössze 10-20 sor dialógusra állati nagy baklövés.
Egy-két karaktertől eltekintve a Fekete mise nagyon komolyan veszi az alapjául szolgáló könyv történetét. Ezt általában szokták szeretni, de nem mindig kifizetődő. Például a film közepén én tényleg azt éreztem, hogy na, ennyi volt a sztori, nem is rossz. Aztán rájöttem, hogy még legalább egy óra hátra van, és innentől kezdődött a lejtmenet. Kevés Depp, még kevesebb Cumberbatch és a film közepénél található potenciális lezárás után még a leghülyébb nézőnek is egyértelművé vált, mi lesz a vége az egész mizériának.
Ezért nincs is igazán katarzis a lezárásnál, nincs elégtétel és kicsit érdektelenné válik a hangulat pont akkor, ahol elvileg a csúcspontnak kéne lennie. Ezt némileg kompenzálja a kötelező lezárás utáni karakterepilógus, amiben elmondják mi történt Bulger és Connolly embereivel a valós életben. Jó kérdés, hogy megtörtént esetek mennyire számítanak spoilernek, de az mindenképpen tanulságos, ahogyan a fontos szereplők végül megkapták a maguk büntetését, vagy éppen enyhítését.
A kétórás játékidő egyébként még azért is kicsit indokolatlan, mert tényleg csak említés szinten maradt benne az a rész, hogy egyébként Bulger 16 évig bujkált a hatóságok elől úgy, hogy az FBI Most Wanted-lista második helyén volt Osama Bin Laden mögött, és végül csak 2011-ben sikerült elkapni.
Mennyivel izgalmasabb lett volna ezt az időszakot feldolgozni filmben, mint legyártani az ezredik valós történeten alapuló maffiafilmet?!
Pedig nincs, vagy csak alig akad olyan film, ami pont egy ilyen másfél évtizedig tartó menekülési időszakot dolgozna fel. Hogyan kerülte ki a zsarukat? Miből élt? Kikkel beszélt? Mennyivel jobb kérdések ezek, mint bemutatni sokadjára a korrupt kopók+spicli bűnözők+gyilkos maffiafőnökök háromszöget? Még ha az olyan komplexen is csinálják, mint a Fekete mise.
Mindettől függetlenül a film egyáltalán nem rossz. Depp parádézik, a mellékszereplők között akad pár egészen szép teljesítmény (Jesse Plemons és Joel Edgerton) és a dialógusok is úgy ülnek, ahogy kell. Különösen a film eleji jelenet Bulger és a rendőr között. De a túl sok szálat és az ügyeskedő áskálódást nem sikerült rendesen összekötni, sokszor szétesik a film és amikor már 20-25 perce nem látom a főszereplőt, akkor nagyon kéne valami, ami ott tartja a figyelmemet. Erre sajnos egy-egy színész alakítása alkalmas csak, a történet az első óra után már magát, és az egész zsánert ismétli. Sebaj, a Fekete mise is mehet a "100 gengszterfilm, amit nézz meg mielőtt meghalsz"-típusú listákba, hiszen egy fokkal sem jobb, vagy rosszabb, mint az összes többi hasonló.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
