Michel Hazanavicius neve onnan lehet ismerős, hogy ő rendezte a hallatlan sikerű, ötszörös Oscar-díjjal elismert A némafilmest.  A fekete-fehér, hagyományos némafilmes eszközökkel készült film kifejezetten könnyed szórakozást nyújtott, éppen ezért eléggé meglepő, hogy a következő filmjében egy egészen más műfajhoz nyúlt. A magyar mozikban most mutatták be A keresést, de a premier még a tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon volt, itt volt lehetőségünk interjúzni a rendezővel egy nemzetközi kerekasztal keretében.

A keresés egyébként egy 1948-ban készült, azonos című film újraértelmezése, Fred Zinneman második világháborús filmje egy amerikai katona és egy zsidó menekült kapcsolatáról szól, Hazanavicius ugyanezt a történetet a közelmúltba helyezte át, és a csecsen–orosz konfliktusra húzta rá.  Az amerikai katona helyett ENSZ-hivatalnok lett a főszereplő, akit a rendező felesége, Bérénice Bejo alakít, ő volt A némafilmes női főszereplője is. Egy csecsen árva a partnere, a traumatikus események hatására némává vált kisfiú először hideg és bizonytalan, lassan nyit csak a nő felé.  ​A filmből a konfliktus másik oldalát is megismerhetjük: a fiatal orosz katona, Kolja története során pontosan nyomon követhető, hogy a háború borzalmaiban hogyan válik agresszív ölőgéppé egy átlagember.​ 

A ​filmet a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában mutatták be.​ A​z​ ENSZ-hivatalnok​ot nem más alakítja​, mint A némafilmes sztárja, a rendező felesége, Bérénice Bejo​, aki a premier után  elmondta, hogy férjével remek csapatot alkotva dolgoznak, és hogy a  korábbi vidám szerepei után fontos volt számára, hogy drámai színésznőként is kipróbálhassa magát. ​​Anyaként azonban nagyon megviselte ​a gyerekek szenvedését és a fegyveres konfliktusok poklát bemutató történet, és minden professzionalizmusára szükség volt, hogy érzelmei ne kerekedjenek felül a forgatás során. 

Bár sokan meglepődtek, hogy A némafilmes után Hazanavicius egy ilyen kemény témához nyúl, valójában őt az 1948-as film felépítése és elbeszélésmódja érdekelte igazán. "A történet nagyon erős, és annak ellenére hat, hogy maga a film az idők során kicsit elöregedett: megható és kedves módon, de mégis porossá vált.  A másik pedig az az érzelmekkel teli elbeszélésmód, ahogy egy nagyon erős és nagyon erőszakos témát dogozott fel egy olyan időszakban, amikor még senki sem beszélt a koncentrációs táborokról." A keresés eredeti verziója ugyanis 1948-as készült, akkoriban a lágerek még nem voltak a második világháborúról való közbeszéd fontos elemei. 

A rendező hasonlóan akart beszélni Csecsenföldről, de nem tudta, hogyan kezdjen hozzá a témához. "Ekkor bukkantam rá erre a filmre, és rögtön tudtam, hogy ez sztori, bár melodrámába hajlik, pont jó lesz nekem is. Erős, érzelmes fimet akartam forgatni." 

Noha a legtöbben A némafilmes rendezőjeként ismerik Hazanaviciust, és a munkásságát is azonosítják ezzel a könnyed, derűs, humoros alkotásokkal, de valójában a játékfilmek mellett korábban is voltak más jellegű munkái, koproducere és forgatókönyvírója volt egy dokumentumfilmnek, ami a ruandai tömeggyilkosságról szólt, de az ukrajnai forradalomról is készített filmet, szintén producerként. "Rendezőként ez tényleg új megközelítés, de nem tölthetem az egész életemet viccekkel. Igazán nehéz az a rész volt, hogy elfogadtassam ezt a munkámat is az emberekkel, hogy megmutassam nekik, hogy ilyet is tudok. Hogy képes vagyok tisztelettel kezelni a választott témámat, hogy pontos és hiteles tudok lenni."

Az eredeti filmbe egy zsidó menekült szerepelt, ezt a karaktert Hazanavicius egy csecsen árvára cserélte az új feldolgozásban, a kisfiút alakító Abdul-Khalim Mamatsuievvel egészen más kulturális közegből érkezett, eleinte még közös nyelvük sem volt. "Azt mondják, csak gyerekkel és állattal ne forgasson az ember. Az előző filmemben egy kutyával dolgoztam, és mindenki imádta!  A tízéves Abdul-Khalim Mamatsuievvel igazi megtiszteltetés volt együtt dolgozni. Ez a film arról szól, hogyan lehet egy hatalmas trauma után folytatni az életet. A gyerekek sokkal erősebbek az ilyen helyzetekben. Alkalmazkodnak, beilleszkednek, új nyelveket tanulnak meg. Volt egy kis játékunk. A szereplőválogatás során megmutatta, hogy nagyon jól tud kérésre sírni, de a forgatás alatt soha nem akart sírni. Szemcseppet használtunk, de hiába. Aztán kitaláltam, hogy pénzt ajánlok neki minden sírásért. Így már ment a dolog. A film végére több száz eurót keresett. A sírós jelenetek után mintha elvágták volna, rám nézett: „Hol van a pénz?” – és máris mosolygott." 

A rendező számára fontos szempont volt az, hogy kelet-eurólpai családjának sorsáról is beszéljen. Hazanavicius ugyanis kelet-európai családból származik, felmenői lengyel és litván zsidók voltak., emiatt mindig érdekelték a második világháborúnak azok a hősei, akiket „az igazak”-nak hívunk. "Ők nem voltak zsidók, de zsidókat mentettek. A némafilmes filmem sikere után úgy éreztem: eléggé elkényeztetett az élet ahhoz, hogy most végre azoknak szenteljek valamit, akik annyi áldozatot hoztak. Nem vagyok sem politikus, sem geopolitikai szakértő – filmes vagyok, ezért ezt tudom adni: mozit készíteni, emberi lényekről. Meg akartam mutatni, hogyan vall kudarcot egy szervezet, amelynek az lenne a szerepe, hogy garantálja a békét a világban. Ez nem sikerül túl jól az ENSZ-nek! Ezért egy olyan történetet akartam elmesélni, amelyben a főszereplő ennek az elhibázott politikai nézőpontnak a képviselője. Csak politikai szempontból nézi a dolgokat, az emberek számára csak adatok, számok. Nincs családja vagy gyereke, csak az országok érdeklik." 

Korábban kizárólag dokumentumfilmekben foglalkozott a humanitárius katasztrófákkal, ez az első alkalom, hogy játékfilmként dolgozza fel a témát. "Szerintem a fikció mindig közelebb hozza a befogadót a történelmi eseményekhez. Talán az empátia itt a kulcsszó. Az emberek a valóságra valahogyan kisebb, „csökkentett” empátiával reagálnak. A legtöbb dokumentumfilmben csak azt látjuk, hogy az egyik katona üti a másikat, de egy játékfilmben a fikció segítségével egy egész történetet tudunk elmesélni. Felépíthetünk egy háttérsztorit, meg tudjuk mutatni a karaktert a maga teljességében, komplexitásában. Ahogyan ebben a filmben is a fő szállal – az ENSZ-hivatalnok történetével – párhuzamosan futó cselekményszálban megismerhetjük az orosz katona hátterét. Átlagos tinédzser, aki megy az utcán a barátjával. Marihuána birtoklásáért letartóztatják, majd arra kényszerítik, hogy belépjen a katonaságba. Akarata ellenére jut el, különböző események sorozatának következményeképpen odáig, hogy egyszer csak ott legyen a szemünk előtt mint a katona, aki üti a másik katonát. Ezt a komplex hátteret tudja elmesélni egy játékfilm."

Azt a folyamatot szeretné bemutatni a film, ahogyan az átlagember az események hatására gyilkossá válik. "Ugyanez a másik oldalról is elmondható: a csecseneket sokan azonosítják a terroristákkal, de én azt akartam megmutatni, hogy ők is csak ugyanolyan emberek, és ha jobban megnézzük: mindkét oldalon csak áldozatok vannak. Igen, a katona gyilkos, ugyanakkor áldozat is."

A keresést november 12 óta játsszák a mozik.