Ez az a poszt, ahol mindenki kedvére elspoilerezheti az év legjobban várt filmjének, Az ébredő Erőnek a végét. Vagy akár a közepét is, például hogy

Nálam például csak azért kapott 9/10-et a film 10/10 helyett, mert egy-két jelenetnél már tényleg sok volt a múltidézés. Néha kilógott a lóláb, hogy a Disney-nél valójában biztosa mentek, és a profitmaximalizálás jegyében újraforgatták az 1977-es Csillagok háborúját.

Már megint egy Halálcsillag? Szemétzúzót is építettek bele?

Mert mit is láttunk? A film elején egy hatalmas birodalmi űrhajó felbukkanása miatt egy bátor lázadó elrejt egy csipogó kis doridban valami titkos információt, és szélnek ereszti őt egy sivatagbolygón, mielőtt a gonosz birodalmiak fogságába kerülne. Azon a bolygón, ahol épp egy árván maradt, álmodozó tini tengeti mindennapjait, abban reménykedve, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet. A nagy kaland nem is várat magára sokáig: miután hozzá kerül a titkos küldetésről csipogó droid, egy rozzant teherűrhajóval kell elmenekülnie a sivatagbolygóról a birodalmiak elől.

Ezután a kalandvágyó tini egy ősz öregemberrel, egy vagány exbirodalmi katonával és egy nyílpuskás óriásmajommal tényleg belekeveredik élete legnagyobb kalandjába. Kap egy fénykardot, mindenféle rosszarcú űrjárókat lát egy zsúfolt kantinban, aztán belecsöppen a lázadók legvakmerőbb katonai akciójába: neki és a barátainak kell elpusztítania a birodalmiak új, bolygópusztító szuperfegyverét. Aminek a folyosóin bolyongva sajnos a szeme láttára öli meg a bálványozott, ősz öregembert a piros fénykardos, maszkos gonosz, de végül az X-szárnyú vadászok elpusztítják az ördögi fémbolygót. Nagy az öröm, fellélegezhet a hercegnő és az aranyszínű protokolldroid is, akik végig a lázadók bázisán szurkoltak a monitorok mögött a sikerért.

Az a legmókásabb az egészben, hogy mindkettőé, J.J. Abramsék ugyanis tudatosan lemásolták az 1977-es Csillagok háborúját, hogy a rossz emlékű előzménytrilógia után a lehető legnosztalgikusabb élményt nyújthassák a régi trilógia rajongóinak. És ez egyáltalán nem bűn, sőt, nagyon szépen felépítették a botcsinálta Vader-klón, Kylo Ren karakterét, aki nagyon szeretne olyan kemény hadúr lenni, mint a szuszogó nagypapa - csak sosem sikerül neki.

- Új frizura.

- Régi dzseki.

- Új dzseki!!!

Az öreg Han Solo egyszerűen annyira vagány karakter, hogy a halálát még úgy is megkönnyeztem, hogy hónapok óta előre lehetett tudni. Szegény nagypapakorú pisztolyhős már nem láthatta az öreg Luke-ot, elmaradt a régi barátok nagy találkozása. A filmvégi, sziklatemplomos jelenet igazi kérdése viszont nem az, hogy az erődben bujkáló Luke visszaveszi-e a régi fénykardját Rey-től, hogy azzal mentse meg a galaxist. Hanem az, hogy ez vajon egy apa-lánya egymásra találás-e, ahogy a rajongói teóriák sejtetik a sivatagos-tunikás fotómontázsokkal?

Vagy Rey pont azért tudja befejezni Han minden mondatát, és érzi otthon magát annyira a Falconban, mert ez a film igazi apa-lánya kapcsolata? Ami a folytatásban legalább olyan izgalmas testvérharcba torkollhat, mint ami a régi kánonban a Solo-ikrek, Jacen és Jaina szembenállása volt! De persze lehet, hogy ez a meglebegtetett rokoni szál csak egy csali, hogy a rajongóknak legyen min vitatkozniuk a 2017-es folytatásig.