Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- kritika
- christopher lee
- guillermo del toro
- rendkívüli mesék
- horror
- edgar allan poe
72 perc gótikus katyvasz, ami minden horrorrajongónak kötelező
Kritika a Rendkívüli mesék című animációról
További Cinematrix cikkek
- 120 nőt gyilkoltak meg Olaszországban
- Andrew Haigh rendezi a Leonardo da Vinci-filmet a Universalnak
- Meg lehet szakadni a röhögéstől Ryan Gosling új akcióvígjátékán
- Dwayne Johnson állítólag irtó taplón viselkedett új filmjének forgatásán
- Aki nem bírja a keménykedést, ezt az új sorozatot messzire kerülje el
A Disney-klasszikusok egyik rajzolója, az Aladdin és Az oroszlánkirály veterán animátora, Raul Garcia luxemburgi-spanyol koprodukcióban forgatott animációs antológiát Edgar Allan Poe műveiből. A különböző technikákkal elkészített fejezetek a krimi- és a horrorirodalom nagymestereként emlegetett író legismertebb munkáit eleveníti fel: a különös válogatásba bekerült többek között A kút és az inga és A vörös halál álarca is.
A nagyjából 72 perces végeredmény egyfelől lenyűgöző lett, ami minden Poe-rajongónak és horrorkedvelőnek kötelező. Ugyanakkor viszont az egymástól élesen elütő rajztechnikák nagyon különböznek, és az egész alkotás töredezett és szétfolyó. Még úgy is, hogy a különálló történeteket a göcsörtös fákon és temetői sírköveken gubbasztó holló köti össze, az azonos című Poe-versből.
Ez a darabosság nem véletlen, mivel Raul Garcia a kisfilmek némelyikét már évekkel ezelőtt megcsinálta, csak most úgy döntött, egybe fűzi őket, és kiegészíti néhány újabbal.
A nyitódarab, Az Usher-ház vége például már 2012-ben elkészült rövidfilmként, Garcia volt az írója és a rendezője. Az eredeti Poe novella a rémtörténetek szokásos helyszínén, egy ősi nemesi család omladozófélben lévő, göcsörtös fákkal körbevett kastélyában játszódik.
Garcia ügyesen konvertálta át animációba az alapanyagot. A nyúlánk, riadt szemű, minden villámlástól és ajtócsapódástól berezelő figurák kicsit Tim Burton bábjait idézik a Karácsonyi lidércnyomásból és A halott menyasszonyból, de talán ez a hasonlóság nem is véletlen. Különösen úgy, hogy ezt a Poe novellát Burton egyik kedvenc színésze, az idén nyáron elhunyt horrorveterán, Christopher Lee olvasta fel a kellemesen mély hangján.
A narrátor itt is egy horrorfilmes ikon, a magyar származású hollywoodi legenda, Lugosi Béla. Sajnos a rendező részéről nemcsak a szembántó fekete-fehér kép volt tudatos koncepció volt, de az is, hogy Lugosi narrátorhangja valami karcos, rossz minőségben fennmaradt rádiófelvételből legyen bevágva a filmhez. Így a végeredmény olyan, mint Kossuth viaszhengerre rögzített beszéde: kultúrtörténeti kuriózum, de fél perc után már zsibbad tőle az embere agya.
Jó film? Poe és Christopher Lee rajongóinak kötelező! Másnak nem
- IMDb: 6,2 pont
- Port.hu: 8 pont
- Rotten Tomatoes: 59%
- Metacritic: 59%
- Index-ítélet: 6/10
A harmadik történet, a Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban című novella, szintén képregényes ihletésű munka. Csak itt nem Frank Miller, hanem a Hellboy-kötetek atyja, Mike Mignola jellegzetes stílusa köszön vissza, amit az aprólékosan kidolgozott hátterek és a szögletes, karikatúraszerű, groteszk rémmese-figurák harmonikus ellentéte jellemez. A narrátor ennél a fejezetnél szintén jó választás volt: a novellát a brit Julian Sands olvassa fel ,aki a Warlock című horrorfilmek főgonoszaként lett ismert, de persze egy seregnyi más filmben és sorozatban is szerepelt.
Óriási csalódás viszont A kút és az inga. Hiába Guillermo del Toro a narrátora, a látványvilág iszonyúan gagyi. Mintha valami '90-es évekbeli, hat cédén terpeszkedő kalandjáték renderelt átvezető demóit látnánk, ráadásul abból a fajtából, amit már 20 évvel ezelőtt is szétoltottak volna a videojátékos szakújságírók. Az utolsó felvonáshoz, A Vörös Halál álarca novellához viszont igen érdekes animációs megoldást választott Raul Garcia: mintha valaki színes, pszichedelikus tripként rajzolta volna újra a nyomasztóan bizarr Varjúdombi meséket. Nagy kár, hogy a csapnivaló B-filmek pápája, Roger Corman mindössze egyetlen mondatot mond el benne.