Évekig keresték a megfelelő színészeket Gárdos Péter Hajnali láz című filmjéhez. A rendező saját szülei történetét dolgozta fel, már csak ezért sem volt egyszerű megtalálni a megfelelő embereket. A film a második világháború után játszódik Svédországban. A koncentrációs táborok túlélőit többek között ide hozták, és rehabilitációs táborokban ápolták.

Egy ilyen táborban gyógyul Lili, akit Piti Emőke, és egy másikban Miklós, akit Schruff Milán játszik. A fiú súlyos tüdőbeteg, de megszállottam keresi a szerelmet. Megszerzi 117 magyar lány nevét és címét, akiket szintén svéd kórháztáborokban ápolnak. Mindegyiknek levelet ír, mindnek azt hazudva, hogy ismerik egymást. Az egyik nő Lili, akivel levelezni kezdenek, és egymásba szeretnek. Gárdos Péter először regényt írt szülei történetéből, később ebből készült a film magyar-svéd-izraeli koprodukcióban.

Gárdos Péter olyan színészeket keresett, akik fiatal koruk ellenére már átéltek valamilyen komoly veszteséget, akik ismerték a fájdalmat. "Leültetett egy székre, elindította a kamerát, feladta rám a szemüveget, amilyet az apja viselt. Először csak ennyire volt kíváncsi, hogy hogy nézek ki szemüvegben. Utána beszélgettünk, hogy volt-e valamilyen nagy veszteség az életemben, a halállal kapcsolatos esetleg" - emlékszik Milán. Volt ilyen élménye, mert kilenc éves korában vesztette el az édesapját, de azt mondja, akkor még túl kicsi volt, hogy igazán átérezze. Ezért inkább az első szerelmet követő csalódásáról beszélt.

Emőke egy történetet mesélt el az életéből a rendezőnek. Ez annyira személyes érzi, hogy a nyilvánossággal nem akarja megosztani, de végül ő kapta a rendező édesanyjának szerepét. "Nem tudjuk, képtelenség egy mai fiatalnak reprodukálni a történteket, ezért választott Péter úgy színészeket, hogy volt-e valamilyen nagy veszteség az életükben. Ha ezt hordozod magadban, akkor talán tudsz hiteles lenni" - mondja Milán.

Fél évig napi 800 kalória

Ő egyébként az egész színházi évadát lemondta a film miatt, de a forgatás nem indult el a tervezett időben, mert nem sikerült összeszedni hozzá a pénzt. Annyira depressziós lett emiatt, hogy azt tervezte, kivándorol Kanadába."Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam színészként, lemondtam egy évadot, van egy kisgyerekem, úgy éreztem, hogy ezt hosszú távon nem tudom csinálni. Azon gondolkoztam, hogy meg kell próbálnom egy másik életet elkezdeni egy másik országban, ahol legalább egzisztenciálisan biztonságban tudom érezni magam". 2013 végén, pont amikor magában már végleg elengedte a filmet, kiderült, hogy mégis indul a forgatás.

Nemcsak a casting, de a forgatásra való felkészülés is rendhagyó volt. Egyrészt dokumentumfilmeket, holokausztfilmeket néztek, és sokat beszélgettek a rendezővel. "Olyan elképesztő archív felvételeket láttunk, amiktől dühös lettem. Ezzel színészként nem tudok mit kezdeni, mert a filmbe nem ez kell, de az agyamba hátra érdemes volt betenni, hátha segít" - mondja Milán. Másrészt a felkészülésnek volt egy fizikai része is, fogyniuk kellett. Amikor a szereplőket megismerjük, már néhány hónapja a rehabilitációs táborban vannak, ahol többek között hizlalják is őket, de az állapotuk még mindig rossz, korábbi súlyukat még nem nyerték vissza. A színészek fél éven át naponta csak 800 kalóriát ehettek, ami Milán szerint csak eleinte volt nehéz. "Kialakul egy rendszer, a szervezet elkezd alkalmazkodni. Elkezdtem bírni egy idő után. Fegyelmet igényelt, ami hasznos volt". Összesen 10-12 kilót fogyott. "Azóta is a fejemben van a kalóriatáblázat".

Emőke volt az egyetlen színész, aki eleve annyira vékony volt, hogy nem kellett volna fogyókúráznia, mégis megtette. "A többiek is fogyókúráztak, és így valahogy automatikusan én sem ettem annyit. Ez segített, mert bár azt, hogy milyen lehetett ez valójában, még csak elképzelni sem tudom, a közérzetem és az, ahogyan a világot látom, nagy százalékban alvásmennyiség és étel kérdése is. Letaglózó, hogy milyen mértékben vagyok kiszolgáltatva az alapvető szükségleteimnek, hisz lehet, hogy nem is vagyok ennyire érzékeny, például, csak éppen kevesebbet aludtam és kevesebbet ettem".

A holokauszt csak a keret

Gárdos Péter édesapja régóta nem él, így Milánnak a rendező emlékeiből kellett dolgoznia. Kifaggatta apja gesztusairól, hogy járt, mit csinált, amikor zavarban volt. Amikor a rendező édesanyja látta a filmet, azt mondta, hogy Milán egy az egyben olyan, mint a férje volt fiatalon. Emőke nem találkozott az általa játszott Gárdos Ágnessel sem a forgatás előtt, sem azóta. "Mi erről nem beszéltünk. Azt gondoltam, hogy nem véletlen, hogy Péter nem mondja azt, hogy gyere és találkozz az édesanyámmal. Elfogadtam, hogy ennek oka lehet". Egy háromórás felvételt viszont látott, amelyen Gárdos Ágnes elmesélte a vele történteket. (Gárdos Ágnes ősszel adott interjút a KönyvesBlognak, itt lehet elolvasni.)

Emőkének a Hajnali láz az első filmje, de azt mondja, hogy emiatt nem volt benne különösebb félelem. "Éreztem, hogy bízhatok Gárdos Péterben, és az, hogy ő is bízott bennem, szárnyakat adott". Milánnak viszont már volt egy filmfőszerepe Paczolay Béla Kalandorokjában 2008-ban. Rudolf Péter fiát, Haumann Péter unokáját játszotta, de a siker ellenére utána sokáig nem forgathatott. Azt mondja, hogy nagy csalódás volt, hogy hiába szerette a filmet a közönség és a kritika is, mégsem kapott utána újabb filmszerepeket.

A Hajnali láz nem holokausztfilm, ezt a készítők különösen fontosnak tartották kiemelni. Sokkal inkább egy szerelmes, romantikus film az élni akarásról, aminek a holokauszt csak keretet ad. Ennek ellenére a színészekben is felmerült, hogy az immár Golden Globe-jelölt és Oscar-shorlistes Saul fia elhomályosíthatja a Hajnali lázat, hogy a nézők nem lesznek kíváncsiak egy másik hasonló témájú filmre. "Felmerült bennem, hogy ez most talán nem biztos, hogy a mi filmünknek jót tesz. De persze járja körbe a világot, és nyerjen sok díjat a Saul fia, mert ez nagyon jó dolog. De remélem, hogy a nézők nem mondják azt, hogy megint kijött egy holokausztfilm, mert ez nem az. A Saul fia a halálról szól, a Hajnali láz az élni akarásról" mondja Milán.

(A Hajnali láz december 17-től látható a mozikban.)