Ha úgy kellene értékelnünk a magyar filmipar idei teljesítményét, ahogyan a filmeket szoktuk itt az Indexen, akkor 7-et adnánk a lehetséges tízből: olyan volt ez a tizenkét hónap, mint egy hullámvasút, aminek őrülten izgalmasak a csúcsai, de az emelkedőkön folyamatosan lerobban. 2015 kitermelt olyan nemzetközileg elismert vitathatatlan sikert, mint az Oscar felé megállíthatatlanul közelítő Saul fia, de készültek olyan totális tévedések is, mint a Dumapárbaj vagy az Éjszakám a nappalod, ami jól jelzi azt a két végletet, amit idén bejárt a magyar film. Áttekintettük az idei sikereket és a kudarcokat. 

Andy Vajnának idén már nem csak a magyar film, hanem a TV2 miatt is fájhatott a feje az év második felében, de mi most ebben a cikkben a magyar film 2015-ös teljesítményét fogjuk értékelni, ami a Saul fia mindent elsöprő sikere mellett sem egyértelmű fáklyásmenet, elég az egymilliárdból készült Veszettek bukására gondolni. Utoljára a cannes-i magyar pavilonban ültünk egy asztalnál Andy Vajnával, akkor azt mondta, hogy szerinte elindult egy pozitív folyamat a magyar filmben, három irányban is.

• a magyar film fesztiválokon szakmai sikereket arat szerte a világban
• a nézőszámok nőnek, egyre több a közönségsiker
• egyre több hollywoodi szuperprodukció forgat nálunk 

Az valóban igaz, hogy tavaly szépen szerepelt a fesztiválokon a Viharsarok, a Szabadesés és a Fehér isten is, idén a Saul fia, a Liza, a rókatündér, és a Szerdai gyerek volt az, amiről folyamatosan érkeztek a hírek ismert, és kevésbé ismert fesztiválokról. A Saul fia Cannes-i nagydíja vitathatatlanul a magyar film csúcsteljesítménye, főleg hogy a film elég jó eséllyel indul az idei Oscar-szezonban is, a legjobb külföldi film jelöltjeként szinte biztosan, de akár a főbb kategóriákban is versenybe szállhat, az év végi toplistás helyezésekről nem is beszélve.

De nemcsak a Saul fiát mutatták be idén: a Liza, a rókatündér vagy a Szerdai gyerek sikereiről ugyanúgy szólt ez az év, de még ezek a sikerek sem tudták elhomályosítani, hogy 2015-ben végig kellett szenvednünk  Az éjszakám a nappalod és Dumapárbaj vetítését is. 

Akikre büszkék vagyunk:

Saul fia (bemutató: június 11., összesített nézőszám: 95 ezer)

Nemes Jeles László első filmjéről tényleg csak szuperlatívuszokban és egyik túlzásból a másikba esve tudunk beszélni, mindannyiszor hangsúlyozva, micsoda gödörből rángatta ki a hazai filmet, hány éve nem beszéltek így a magyar filmről a világban, mint idén. A Cannes-i nagydíj, a Golden Globe-jelölés vagy Guardian-toplista is jól mutatja, hogy utoljára Kertész Imre Nobel-díja volt ennyire fajsúlyos teljesítmény, mint most idén a Saul fia. Az már csak hab a tortán, a film éppen azért ennyire sikeres, mert művészi koncepciója teljesen egyedi és kiemelkedő. 

Liza, a rókatündér (bemutató február 19., összesített nézőszám: 126 299 fő*)

Mit lehet még elmondani Ujj Mészáros Károly filmjéről, amit az utóbbi évben még nem tettünk meg az Indexen? Az a ritka siker volt, aminek sikerült szállítania a nézőszámokat, siker volt a magyar kritikusok között, és különböző külföldi műfaji fesztiválok díjait nyerte el sorban, a filmben szereplő áljapán dalokat pedig nemsokára élőben is előadják. A folyamatos hírdömping mellett hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy a hosszú évekig tervezett, előkészített, majd utómunkai pokolban tengődő Liza egy olyan magyar film, ami diadalmasan jelenti be, hogy rengeteg reklám után végre megérkezett a nagyligába egy egyedi hang, Ujj Mészáros Károly, akinek mostantól oda kell figyelni minden megmozdulására.

Argo 2. (bemutató: április 30., összesített nézőszám: 110 414 fő)

Harmadannyi pénzből készült, mint a Veszettek, mégis az év egyik legnézettebb magyar filmje lett Árpa Attila suttyókomédiája, pedig lássuk be, megvolt rá az esély, hogy megbukik. Tizenegy évvel az eredeti után folytatást csinálni vagány vállalkozás, mert azt gondolná az ember, hogy azóta az első Argo rajongói felnőttek/megkomolyodtak, de ezek szerint még mindig nagy kereslet van a kilencvenes évekbeli filmekre tett kikacsintásokra. Az Argo 2-t kevesen mondanák tényleg jónak, viszont tökéletesen kielégített egy olyan igényt, amit 2004 óta nem sikerült magyar filmnek: egyszerűen szórakoztató volt, semmi más.

Balaton Method (bemutató: március 26., nézőszám: 7175)

Végre egy magyar film is bizonyítja, hogy vannak alternatív utak is a magyar kultúrában. A Kodály Method elnevezésű, barkácsklipes websorozat egészestés változata közösségi finanszírozással és egy nagy bank szponzorációjával készült, így a Balaton körüli klipsorozat olyan előadókat tudott felvonultatni, mint a Punnany Massif, a Bin Jip vagy a Soeri & Poolek. Szép példája a Balaton Method az alulról szerveződésnek még a forgalmazásában is: országos bemutató helyett folyamatosan szerveznek belőle koncerttel vagy közönségtalálkozóval összekötött budapesti, vidéki és határon túli vetítéseket is,  valamint zajlik egy középiskolai vetítéssorozat is, ahol ingyen vetítik a filmet a diákoknak. (Ez utóbbi kettő nem is számít bele a fenti nézőszámba.)

Anyám és más futóbolondok a családból (bemutató: november 5., összesített nézőszám:  22 483 fő)

Fekete Ibolya családtörténelmi filmje magyar filmekhez képest meglepően jól indult a kasszáknál, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a legújabb James Bonddal kellett megküzdenie minden egyes nézőjéért. Valószínűleg éppen azok választották ezt a filmet, akik a csihipuhi lövöldözés helyett egy érzelmes családtörténetre vágytak, amiben a huszadik század összes fontos, magyarokat érintő traumája egyetlen nőben, Anyában fut össze, aki végighurcolta a családját az egész XX. századon. Ónodi Eszter és Gáspár Tibor jutalomjátékáért hálás volt a kritika és a nézők is. 

Szerdai gyerek (bemutató: december 3., összesített nézőszám: 3522 néző)

Kicsit gondban vagyunk a Szerdai gyerekkel, mert nem vagyunk teljesen meggyőzve arról, hogy Horváth Lili bemutatkozó filmje jó lenne. A telepi mikrohitelprogramról és egy kisgyerekes, de még mindig fiatal anyáról szóló dráma viszont két díjat is nyert a régió egyetlen A kategóriás filmfesztiválján Karlovy Vary-ban, és azóta is szállítja a sikereket a világból. A hazai karrierje viszont az első hétvégéjén eldőlt, ugyanis alig 1800-an nézték meg, így aztán a Szerdai gyerek remek példája annak a filmgyártásnak, ami nem a hazai piacra, hanem külföldi fesztiválokra tervez, idén ebben a műfajban is remekelni tudtunk tehát. 

Egy csomó dokumentumfilm eljutott a mozibemutatóig: Káin gyermekei, Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák, Drifter

Majdnem harminc évvel később készült el Monory-Mész András Bebukottak című, fiatalkorú rabokról szóló dokumentumfilmjének folytatása, a Káin gyermekei, ami egy sikeres fesztiválkörút és HBO-s tévés forgalmazás után mozikba is került. Gerő Marcell és László Sára filmje, a Káin gyermekei az előzményekhez képest más stílusú – sokkal melankolikusabb, kevésbé durva, szépen komponált –, de az ereje szinte ugyanakkora. Hörcher Gábor raliversenyzésről álmodozó főhőse is komoly filmes teljesítmény volt az idén, a Drifter minden beállítása is olyan gyönyörű, hogy önálló fotóként is megállnák a helyüket a film képei, nem csoda, hogy annyi fesztivált tarolt le, hogy még az Európai Filmakadémia figyelmét is felkeltette a film. 

És akik csalódást okoztak

Veszettek (bemutató: október 22., összesen 7560 néző)

Kétségkívül a Veszettek lett a Vajna-rendszer legnagyobb fiaskója: az egymillárd forintos költségvetésből készült filmet tulajdonképpen senki sem szerette: a kritika elutasította, a nézőket nem érdekelte a téma. A rendező azzal indokolta a bukást, hogy ma már nincs igény a moziban arra a gondolkodásra, amit a Veszettek képvisel, de ennél összetettebb volt a probléma. Hiába forgatták le tisztességesen a filmet, hiába játszanak jól a színészek, főleg ifj. Vidnyánszky Attila, ha így sem sikerült megértenünk, hogy miről akart szólni ez a film, és miért. Nem az volt a bajunk, hogy szomorú és lehangoló képet festett Magyarországról, hanem hogy bátortalan és koncepciótlan lett a film, így nehéz volt vele bármit is kezdeni. 

Dumapárbaj (bemutató: január 15, összesített nézőszám: 42 100 fő)

Furcsa belegondolni, hogy annyira szigorúan veszi a Vajna-rendszer a forgatókönyvek fejlesztését, hogy azon még össze is balhézik az alkotókkal, de még így is átcsúszhat rajta egy olyan katasztrófa, mint a Dumapárbaj. Amiben elvileg Hadházy László és Kiss Ádám komikusok csapnak össze, valójában pedig elhasznált szavatosságú vicceket puffogtatnak, Eszenyi Enikő meg kövérjelmezben és óriási parókában viselkedik bunkóként. Nagyjából ennyi is az emlékezetes Paczolay Béla filmjében, de ez a magyar nézőket annyira nem zavarta: a Dumaszínház és Kiss ismertsége garantálta nekik a viszonylag nagy nézőszámot, még ha az utóbbi Facebook-lájkolóinak csak a töredéke is volt a végeredmény.

Mancs (bemutató: január 29. nézőszám: 18 128 fő*)

Különös hibrid lett a Mancs, a híres magyar mentőkutya alapján készült film, mert drámának túl gyerekszerű, gyerekfilmnek meg túl drámai, de közben mindkét lehetőséget szeretné kiszolgálni rajzfilm-betétekkel és egy drámai, feszült befejezéssel. Mancs neve garancia lehetett volna a sikerre, de nem volt, mérsékelt érdektelenség fogadta Pejó Róbert filmjét a mozipénztáraknál. Nem sokkal a premierje után bemutatták a TV2-n, ahol a producer állítása szerint milliók látták - ebből is látszik, hogy bizonyos témáknak nem feltétlenül áll jól a mozifilmes feldolgozás. 

Az éjszakám a nappalod (bemutató: november 25., összesített nézőszám:  3 474 fő**)

Teljes zagyvaság volt Dési András György és Móray Gábor bemutatkozó filmje, a régóta dédelgetett és előkészített, novemberben bemutatott, majd nyom nélkül elsüllyedő Az éjszakám a nappalodja. Az érdekes alapsztorit (egy srác nem tud elaludni) zűrzavarosan folytattak (ezért segít egy csomó fura figurának Moldáviából csempészni?), majd egy olyan befejezésbe hajszolták, hogy addigra már mindenki csak a fejét vakarta. De sokan még idáig sem jutottak el a filmmel kapcsolatban, a mindenre kiterjedő kampány (Zagar-filmzene!) ellenére alig valaki nézte meg. 

Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja (bemutató: február 26, összesen 981 néző)

A Manieggs már régóta borzolta a kedélyünket, a tavalyi magyar premierjén, a Miskolci Cinefesten egy idő után el is hagytuk a termet, annyira sok volt benne az ostoba, trágár, és teljesen értelmetlen humor. Nincsen semmi bajunk az ostoba, trágár, teljesen értelmetlen humorral, de az elvileg tojásokat főszerepeltető, valójában inkább dildókra hasonlító karakterek tréfás és erőszakos kalandjairól szóló Manieggs olyan volt, mintha valaki a legrosszabb koleszos vicceit filmesítette volna meg. Még a Tankcsapda is beállt a film mögé a mozibemutató előtt, de ez sem segített a nézőszámokon. A legszomorúbb, hogy a filmet még is így sikerült külföldön több fesztiválra is benyomni!

LogIn (bemutató: október 29., nézőszám a producer közlése szerint 4748 fő )

Kakukktojás, mert nem a Vajna-rendszerben készült, ugyanis évekig dobozban volt Barnóczky Ákos (Szőke kóla) szokatlan Veszedelmes viszonyok-adaptációja, de sajnos nem feltétlenül érte meg onnan kiszedni. A webcamozásra építő sztorit ugyanis a néha egészen jó színészek ellenére nagyon fárasztó követni, teljes mértékben azért, mert végig az arcunkba beszélnek közvetlen közelről, mintha mi lennénk azok a kamerák. A formai kísérletezés, a nem létező reklámkampány, és a negatív kritikák nem tettek jót a LogInnek, szeretnénk mi is elfeledkezni inkább róla. 

Nem tudjuk eldönteni, hova soroljuk

Parkoló (bemutató: január 22., összesített nézőszám: 2 316 fő* )

Egy kifejezetten jól elkészített film, amit kár volt elpazarolni a mozivásznakon, mert az ottani nézők százszorosát tudta volna teljesíteni egy kereskedelmi tévé képernyőjén. Miklauzic Bence filmje egy belvárosi parkolóban játszódik, ahol egy marcona parkolóőr és egy még marconább üzletember haragoskodik egymással, az egésznek pedig van egy western-szerű, lassú és kimért hangulata, ami néha tempóban egy Jim Jarmusch-filmbe csap át. Komoly feladat lett volna ezt a filmet úgy hirdetni, hogy ne kamuzzanak a plakátokon és még a nézőknek is vonzó legyen, a Vajna-rendszer legrosszabb nyitóhétvégéjét hozta, 890 nézővel. Sokkal többet érdemelt volna.

Víkend (bemutató: szeptember 10. összesített nézőszám: 16 039 fő)

Mátyássy Áron elhatározta, hogy elkészít egy igazi, csavaros, erkölcstelen, és izgalmas filmet, az igazság az, hogy ez többé-kevésbé is sikerült neki: a Víkend egy nyomokban szórakoztató, de sosem unalmas thriller. Ami a magyar filmkészítésben nem példa nélküli (Defekt, Mielőtt befejezi a röptét a denevér), de nagyon ritka. Mátyássy azt mondta, kemény menet egy ilyen filmet Magyarországon rendezni, mert nincsen tananyag, amiből bárki megtudhatná, hogyan kell egy üldözést megrendezni. Nem emiatt volt az, hogy a Víkend egy közönségfilmes elváráshoz képest rosszul teljesített, sőt, tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy miért, hiszen olyan sztárnak számító színészekkel volt tele, mint Simon Kornél, Gryllus Dorka, és egy pici szerepben Árpa Attila. Ez a film is méltatlanul tűnt el. 

Hajnali láz (bemutató: december 17., összesített nézőszám december 21-ig:  3 641 fő )

Gárdos Péter szülei szerelméről készített filmet: a két holokauszt túlélő egy svédországi táborban ismerkedett meg, hosszas levelezésük szolgált a regény majd a film alapjául. Talán az, hogy fekete-fehérben készült, talán az, hogy szomorú holokausztfilmnek látszott, talán az, hogy a Star Wars hétvégéjén próbálta megszólítani a nézőket, de valami miatt nem szólt akkorát a film, mint vártuk. Amekkora siker volt a Hajnali láz regényváltozata (26 országba adták el, és rengeteg nyelvre fordították le), annyira feledésbe merült a filmbemutató, ami már csak azért is kár, mert a Hajnali láz minden hibája és ügyetlensége ellenére pont a szeretteljes, karácsonyi film, amit karácsonykor nézni szeretünk. Talán majd a tévében behozza a lemaradását. 

Mindeközben: Matt Damon és Tom Hanks egymásnak adja a kilincset

És az is igaz, hogy közben Budapest pedig igenis vonzó lett a külföldi stáboknak, jelenleg is egészen biztosan van egy náci Németországnak maszkírozott utca a belvárosban, ahol Rosamund Pike és Jason Clarke parádézhat a HHHH című dráma forgatásán. Nálunk készült az év egyik legnagyobb sikere, a Mentőexpedíció, Matt Damon, Jeff Daniels, és Kristen Wiig főszereplésével. Bemutatták a mozik a nálunk forgatott A kémet, amiben Budapest végre a sok Párizs/Prága-tengely után saját magát játszotta, ráadásul a film elég jó reklámja volt egy belvárosi szállodának és a Balatonnak is. Kevésbé volt tele A-listás sztárokkal, de az Index ablaka alatt készült a Spectral című természetfeletti thriller Emily Mortimerrel és James Badge Dale-el a főszerepben. Magyarországra érkezett Charlize Theron is, hogy a The Coldest City című hidegháborús thrillerben játsszon, Tom Hanks itt forgatta a Da Vinci-kód harmadik részét. És miután kiderült egy elejtett megjegyzésből, hogy a Szárnyas fejvadász második része is Budapesten készül, feltételezhetjük, hogy a trendnek itt nem lesz vége a közeljövőben. Vagy legalábbis addig, amíg a kormány nem változtat a nagyon előnyös, magyarországi forgatásokkal járó adókedvezményeken.

* - november 30-ig összesített adat

** - december 16-ig összesített adat