2015 úgy tűnik, a Star Wars 7 éve lett, de azért a galaktikus űrmese mellett meglepően sok pályázó akadt idén az „év sci-fije” címre. A „Na de mi számít sci-finek?” problémakört persze mi most kocsmafilozófiával jártuk körül filmesztétikai szempontok helyett: az év sci-fije lehet bármelyik olyan film, ami a sötét jövőben játszódik, a mostaninál fejlettebb technológiát használnak a szereplők, valamint űrhajók és robotok vannak benne. Mit szeretett legjobban idén? Szavazzon a kedvencére!

Jupiter felemelkedése (február 5.)

A Wachowski testvérek új blockbusterével indult az év, és minden filmrajongó azt várta tőlük, hogy az elrontott Mátrix-folytatások, a szirupos Speed Racer és a kultstátuszról épp hogy lemaradó Felhőatlaszt után végre megint egy olyan sci-fit villantanak, hogy róluk fog szólni 2015.  Ehelyett megkaptuk a Star Wars-filmek kliséit, rosszul újramelegítve.  A film főszereplője egy vécépucoló lány (Mila Kunis), aki rádöbben: valójában ő a Föld királynője, és egy rakás gonosz figura meg akarja ölni.

Szerencsére segít neki egy hegyes fülű űrharcos (Channing Tatum) és Sean Bean is, akinek legalább drukkolhat a néző, hogy itt ne haljon meg. A 176 millió dollárból leforgatott film kritikusunk szerint a mélypont a Mátrix készítőinek karrierjében, így nem csoda, ha mindössze a gyártási költségeinél egy kicsivel többet, 183 milliót szedett össze a pénztáraknál. (Index-ítélet: 2/10)

Chappie (március 5.)

Nagyon vártuk a District 9 és a nem annyira jól sikerült Elysium után Neill Blomkamp új sci-fijét, a Chappie-t, ami az első trailerek után az E.T., a Rövidzárlat és a Robotzsaru látványos mixének tűnt. A sztori ugyanis az, hogy Sigourney Weaver és Hugh Jackman robotrendőröket gyártó vállalatából az egyik bádogharcos két balfék gengszterhez kerül (őket a dél-afrikai rendező zenész barátai, Ninja és Yolandi alakítják), akik gyilkológép helyett érző szívű barátot nevelnek belőle.

Bár az 50 millióba kerülő film csak a mozikban kitermelt 102 millió dollárt, kritikusunk látványosan kiakadt a gyatra párbeszédektől és a béna színészi alakításoktól, és amiatt kezdett aggódni, hogy Blomkamp lesz a 2010-es évek M. Night Shyamalanje. Azaz ahogy az új Spielbergnek kikiáltott indiai csodagyerek semmi értékelhetőre nem volt képes a Hatodik érzék után, úgy a District 9 rendezője is el fog tűnni a süllyesztőben. Bár ő az új Alien-filmmel még szépíthet. (Index-ítélet: 3/10)

Ex Machina (április 12.)

Alex Garlandot egészen eddig A part, a 28 nappal később és a Dredd forgatókönyvírójaként ismertük, de most végre kipróbálhatta magát rendezőként is. Kamaradrámákat idéző, 15 millió dolláros sci-fijében Oscar Isaac és Domhnall Gleeson a főszereplők (ők egyébként a Star Wars 7-ben is együtt szerepelnek), előbbi egy Mark Zuckerbergről mintázott, különc milliomos, utóbbi pedig egy szerencsés beosztottja, aki egyedüliként nyer beavatást a cég titkos robotfejlesztési kísérleteibe.

A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy a titokban kifejlesztett mesterséges intelligencia egy szép női arcot és testet is kapott (Alicia Vikander), aminek a hatása alól természetesen hősünk sem tudja kivonni magát. Kritikusunk szerint a filmnek ugyan volt egy-két gyengébb pontja de a lényeg az, hogy van egy új, okos sci-fiket szállító rendezőnk, aki egyáltalán nem bőgött le első önálló munkájával. Sajnos itthon végül csak a Titanic fesztiválon vetítették, amiben valószínűleg az is közrejátszott, hogy a világpiacon mindössze 36,8 millió dollárnyi bevételt termelt. (Index-ítélet: 8/10)

Bosszúállók: Ultron kora (május 7.)

A képregényrajongók legnagyobb örömére Amerika kapitány, Vasember, Fekete Özvegy, Sólyomszem, Hulk, Thor, Skarlát Boszorkány, Higanyszál egy Vízió nevű mesterséges intelligenciával robothadseregestül anyacsavarokká verte szét a címbéli Ultront, megmentve ezzel a világot. Az akciójelenetek szünetében pedig még viccelődésre is jutott idejük.

Áprilisban ezt írtuk a filmről: nem olyan korszakalkotó szuperhősfilm, mint a Bosszúállók volt, viszont pontosan ugyanúgy mutatja be a szuperhősök emberi oldalát is, mint az tette. A nézők is így gondolhatták: 1,4 milliárd dollárt költöttek el a jegyekre, ami csak egy kicsivel marad el az első rész 1,5 milliárdos bevételétől. (Index-ítélet: 7,5/10)

Mad Max: A harag útja (május 21.)

A remake- és folytatásgyártó őrület a kultikus Mad Max franchise-t is utolérte idén. Bár ezt aligha bánják azok a rajongók, akik csak az első két részt szeretik, a palacsintasütővel verekedős, elveszett gyerekcsapatos harmadikat pedig legszívesebben kitörölnék az univerzumból. George Miller, az eredeti trilógia rendezője ugyan addig halogatta a negyedik rész forgatását, hogy az végül Mel Gibson nélkül készült el, de Tom Hardy is legalább olyan markáns arca lett az újrakezdésnek, mint a nagy előd. Miller ráadásul Charlize Theron karakterével, Furiosával megteremtett egy olyan női akcióhőst is, aki nem csak biodíszlet Mad Max mellett, hanem igazi Mad Maxie, azaz a főszereplővel egyenértékű karakter. 

A film nagy erőssége a posztapokaliptikus hangulat és a 150 millió dollárból megálmodott látványvilág. A sztori már nem túl bonyolult emellé, mondhatni közhelyes. Max segít egy csapat tenyészkancának használt, szökött amazonnak átkelni a sivatagon, és némi vita után végül csak rászánja magát, hogy leszámoljon a rozsdaszínű jövő népnyúzó zsarnokával, a fanatizált hadfiúk seregének parancsoló Immortal Joe-val. Ezt viszont elképesztően virtuózan tálalja a film, szigorú kritikusunk is csak áradozni tudott róla. Az új Mad Max 375 millió dollárt kaszált a mozikban, és már készül a folytatása is. (Index-ítélet: 10/10)

Holnapolisz (május 28.)

Brad Bird már két Oscar-díjat nyert a L'ecsóval és A hihetetlen családdal, de ő rendezte a Mission: Impossible 4-et is. Ilyen múlttal a Disney nyugodt szívvel bízott rá 200 millió dollárt, hogy forgassa le belőle a stúdió Star Wars 7 elé időzített, kasszarobbantó blockbusterét. Sajnos a terv nem vált be: a Holnapolisz épp hogy csak összekapart 209 milliót a mozipénztárakban.

Ez a bukás eléggé érthetetlen, hiszen egy igen látványos és szórakoztató filmet kaptunk, olyan sztárokkal, mint a fiatal főhősnőt (Britt Robertson) öreg Jedi mesterként segítő George Clooney, vagy Hugh Laurie, aki egyáltalán nem mondható papírmasé hollywoodi főgonosznak. A Holnapolisz ráadásul a magas agyrágógumi-faktora mellett egy elgondolkodtató időutazás is, egy olyan futurisztikusan retró világba, ahol minden olyan, mintha a '64-es New Yorki világkiállítás sosem ért volna véget, és ahol egy rakás fura maskarás figura  küzd egy élhetőbb Földért. Nem csoda, hogy még a kritikusunkat is annyira elvarázsolta a film, hogy újra gyerek lett belőle. (Index-ítélet: 7/10)

Terminator: Genisys (július 2.)

Andy Vajna T3-a óta vártunk vége egy olyan Terminator-folytatást, amiben végre nem valami gagyi digitális muszklimiska helyettesíti Schwarzeneggert, hanem ő maga lövi szét vén fejjel a gonosz Halálosztókat. Az új rész a franchise amúgy is zavaros időutazásait egy alternatív idősíkkal is kibővítette, ahol egy T-800-ast pótapának tekintő Sarah Connor (Emilia Clarke) az emberiség utolsó reménysége, a fia, John Connor (Jason Clarke) az ördög maga, a legjobb barátja és egyben biológiai apja, Kyle Reese (Jai Courtney) pedig csak egy idegesítő bumburnyák.

Nekünk bejött ez az új felállás: Arnold vicces zúzásának és a nagy nosztalgiamaratonnak hála, a végeredmény messze szórakoztatóbb, mint az összes Transformers-mozifilm együttvéve. A 155 millió dolláros gyártási költség mellé viszont csak 440 milliós bevétel jött össze, amivel egyáltalán nem elégedett a Paramount stúdió, így egy ideig biztosan nem lesz T5 és T6. (Index-ítélet: 6/10)

A Hangya (július 23.)

Nyáron nagyon paráztunk attól, hogy az Ant-Man nem az év legjobb szuperhősfilmje lesz, hanem az ezredforduló óta dübörgő képregényfilmes reneszánsz legdurvább bukása. A film szórakoztatóbb lett, mint a Bosszúállók 2, ahol a sztreccsruhások vért izzadtak, hogy két világmegmentés között mindenképpen benyögjenek valami vicceset, aztán gépiesen tovább pofozzák a CGI-robothordát. Viszont csak harmadannyit, 518 millió dollárt kaszált a mozikban.

Imádtuk, ahogy Paul Rudd pitiáner tolvajból igazi hős lett egy morcos mester (Michael Douglas) és az öreg öntörvényű lánya (Evangeline Lilly) segítségével egy olyan világban, ahol a patkány gigantikus szörnynek számít, a hangyák meg hűséges kutyák és lovak. És ahol a nagy filmvégi leszámolásjelenetet egy Thomas mozdonyon tetején vívják meg a gyerekszobában! (Index-ítélet: 7/10)

Fantasztikus négyes (augusztus 13.)

A morcos kőember, a forrófejű piromán srác, a rágógumiként megnyúló tudós és az erőterekkel meg elmetrükkökkel bűvészkedő szöszi, vagyis a Fantasztikus négyes a '60-as évek óta a képregényrajongók nagy kedvence. Ezt a sikert valahogy mégsem sikerült aprópénzre váltania eddig a filmes jogokkal rendelkező Fox stúdiónak, mert már az előző két próbálkozásukat is csak azért nézték az emberek, mert Jessica Alba sztreccsruhában domborított benne.

A Disney-hez tartozó Marvel többi karakterének sikerén felbuzdulva a Fox idén újra elővette az F4-et és legádázabb ellenségüket, Victor von Doomot. A Whiplash dobosával, Miles Tellerrel (valamint Michael B. Jordannel, Jamie Bell-lel és Kate Marával) leforgatott, új verzió azonban még az idei szuperhősös dömping közepén is érdektelen maradt, és csak 167,9 milliós bevételt produkált. Képregényszakértő kritikusunk szerint azért, mert pont olyan részek hiányoztak belőle, amik egyénivé tették volna: a háttérsztorik, az emberi pillanatok. (Index-ítélet: 3/10)

Az Útvesztő - Tűzpróba (szeptember 17.)

A film, amit mindenki csak úgy emleget, mint a szegény ember Hunger Gamese. Az első Útvesztő ugyanis meglehetősen egyszerű koncepcióra épült: van egy zöld terület, amit körbekerítettek egy hatalmas, mozgó, labirintusszerű falrendszerrel, a közepére pedig beraktak egy rakás amnéziás tinit, akiknek túl kell élnie a veszedelmeket. Nagyjából ezt kaptuk a második részben is, húsevő higanygömbbel és mutánsokkal súlyosbítva, azzal a különbséggel, hogy ennek már semmi köze James Dashner eredeti young adult, azaz ifjúsági kalandregényéhez.

Kritikusunk ennek ellenére meglepően elnéző volt a végeredménnyel, amikor ezt írta: a Tűzpróba nem egy sötét tinimozi, hanem egy kifejezetten intenzív kalandfilm. És ezt a nézők is hasonlóan gondolhatták, mivel a 61 millió dollárból leforgatott film végül 309,5 milliót kaszált a mozikban. (Index-ítélet: 5,5/10)

Mentőexpedíció (október 1.)

Elég spoileres magyar címet kapott itthon Andy Weir bestsellere, A marsi, mivel a könyvben elég sokáig kellett izgulnia az olvasónak, mire a vörös bolygón magára hagyott NASA-űrhajós újra találkozhatott a kollégáival. Ridley Scott mindenesetre egy tisztességes filmes adaptációt hoztak össze a közönségkedvenc alapanyagból, ráadásul a sivatagi jeleneteket nem számítva végig magyarországi helyszíneken dolgozott (így lett például NASA központ a Bálnából és kínai űrhivatal a Müpából).

A történetet mostanra valószínűleg mindenki ismeri: Matt Damon egy nagydumás űr-Robinsont alakít, aki régi napelemeket meg elhagyott masinákat beröffentve, a saját szarával trágyázott krumplit eszegetve vegetál a lélegzetelállítóan szép Marson, amíg meg nem mentik. A filmet természetesen mi is imádtuk, hiszen ez az év egyik legjobb mozija, egy patent film okos emberekről. És nemcsak mi gondoltuk így: a 100 millióból forgatott Mentőexpedíció idén 479 milliót kaszált a mozikban. (Index-ítélet: 8/10)

Az éhezők viadala: A kiválasztott - 2. rész (november 19.)

Lezárult egy korszak: Jennifer Lawrence utoljára nyilazgatott női Rambóként a disztópikus jövő diktatúraellenes harcában. Nem őrlődik többé a két fiú között, és nem kell álszent propagandavideókkal asszisztálnia Coin elnökasszony és a zsarnok Snow elnök hatalmi harcában. Sajnos az ígéretesen induló franchise nagyon elszürkült a végére. 

A Lionsgate alkalmazottai fogták Suzanne Collins utolsó regényét, ketté vágták a nagyobb bevétel érdekében, de mivel így elég soványka maradt a sztori, telepakolták az elmúlt évtizedek legismertebb kultfilmjeiből vett jelenetekkel. Van itt városi kommandózás a Ryan közlegényből , Alien-filmeket idéző harc a szűk és sötét folyosókon, sőt, Francis Lawrence a saját korábbi filmjéből a Legenda vagyokból is lenyúlta a csapatban támadó, puhatestű szörnyeket. Sokak szerint ez Az éhezők viadala már rég nem a közönségkedvenc Az éhezők viadala, hanem egy Snow elnöknél is gonoszabb pénzgyár, ami csak az utolsó résszel 524,1 millió dollárt termelt eddig. (Index-ítélet: 6/10)

Az ébredő Erő (december 18.)

J. J. Abrams egy héttel korábban hozta el a Star Wars-fanoknak a karácsonyt: év végén mozikba került az utóbbi idők egyik legjobban várt, és legtöbbet reklámozott blockbustere. És megérte várni rá: ahogy a garantáltan spoilermentes kritikánkban is írtuk, ez a legjobb Star Wars-film A Birodalom visszavág óta!

Az ébredő Erőben egyszerűen minden összejött, ami egy kasszarobbantó blockbusterhez kell. Látványosak a díszletek, lenyűgözőek az akciójelenetek, fülbemászó a zene, és ami talán a legfontosabb, nagyon szerethetőek a főszereplők - az öregek és a fiatalok egyaránt. Nincs sehol semmi erőlködés: a történet fénysebességgel robog a nagy finálé felé, mindenki akkor nyögi be a poénjait, amikor kell, a dramaturgiai csúcspontok pedig hiába előre kiszámíthatóak (főleg azoknak, akik minden spoileres Star Wars-cikket elolvastak az elmúlt években), minden pillanatban együtt izgul az egész moziterem. Kérdés persze, hogy a folytatás is egy kedélyes retrómozi lesz-e, vagy azért mernek valami merészebbet lépni a készítők?  (Index-ítélet: 9/10)