Zene, képzőművészet, film – a vasárnap este 69 évesen, rákban elhunyt David Bowie minden területen otthon érezte magát, de akik nem ismerték az albumait, azok is láthatták egy-egy filmben, amiben tudta kamatoztatni a kétszínű szemeit és a furcsa, vékony alakját. Nyolc film, amiben Bowie emlékezetes volt.

A Földre pottyant férfi (1976)

Nicolas Roeg filmjében ki más, Bowie játszotta a címszereplő földönkívülit, aki igen, lepottyan a Földre, azért, hogy a kiszáradó szülőbolygójára vizet csempésszen. A zenész saját bevallása szerint annyira készen volt a forgatás alatt, hogy azt sem tudta, mi zajlik körülötte, és itt a kész állapot alatt több grammnyi kokaint kell érteni. Ez volt Bowie első főszerepe, sokak még mindig ezzel a fura, intergalaktikus figurával azonosítják.

Az éhség (1983)

Tony Scott első rendezése néha olyan, mintha egy szofterotikus filmet kevertek volna egy nagyon hosszú videoklippel, ami végül is az 1983-as készítését nézve nem is akkora meglepetés, főleg, hogy Scott később a Top Gunnal gyakorlatilag egy egész korszak stílusát megteremti. Az éhségben Catherine Deneuve és Bowie játsszák a több száz éves vámpírpárt, akik becserkészik maguknak Susan Sarandont. Scott filmje egyébként annyira nem jó, de van benne egy különösen jól sikerült jelenet, amikor Bowie karaktere elkezd öregedni, és minden vágással egyre vénebb és vénebb lesz. A filmből sorozat is készült, abban is feltűnt.

Abszolút kezdők (1986)

Julien Temple kliprendező első rendezése mérhetetlenül ambiciózus volt, de hatalmas bukás lett. Olyan, mintha valaki egyszerre szeretett volna egy nagyon drága musicalt rendezni, ami egyszerre szól az ötvenes és a nyolcvanas években, de közben kifejezetten műtermi hangulatot szeretett volna hozzá, úgyhogy az egész díszletet, utcástól és házastól egy stúdióban húzták volna fel. Pontosan ezt történt, az Abszolút kezdők ráadásul kiherélte az alapanyagául szolgáló regényt, és majdnem csődbe vitte a brit filmgyártást, de még így is tele van olyan elemekkel, amik mai szemmel is jók. Ilyen a csodálatos díszlet, és ilyen Bowie címadó dala, ami szinte a film legjobb része.

Fantasztikus labirintus (1986)

Jim Henson (A Muppet-show) szintén első filmjébe keveredett bele Bowie, mint a főszereplő fantáziavilága felett uralkodó, gonosz Manókirály, a hosszú hajával és hajmetálos sminkjével. Bowie remekül illik a mesébe, vicces látni, ahogy önfeledten énekli a saját dalait egy csomó dróton rángatott manó között, és ez most nem kritika akart lenni, hanem dicséret.

Krisztus utolsó megkísértése (1988)

Martin Scorsese, még ma is több helyen botrányosnak számító filmjében (Magyarországon még mindig begurul valaki, ha mozik vetíteni szeretnék) Bowie szinte eltűnik Poncius Pilátus szerepében, aki logikusan, megfontoltan próbálja kihallgatni Jézus Krisztust. Úgy hallotta, hogy csodákat művel, úgyhogy tessék, akkor mutassa meg! Krisztus nem ereszt, Pilátus pedig végiggondoltan beszélget vele.

Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! (1992)

A legendák szerint azért szerepel olyan keveset David Lynch Twin Peaks-előzményében az énekes, mert a rendező szerint pocsék volt. Csak egy jelenetben tűnik fel, mint Phillip Jeffries, az egyik pillanatban Dél-Amerikában, a másikban pedig az FBI főhadiszállásán megjelenő ügynök. Bowie valami miatt texasi-szerű akcentussal próbálkozik, és alapvetően nevetséges, amit hadovál (ki az a Judy?), de Lynch rendezése, és az énekes egyre kétségbeesettebb kérlelésétől nagyon hatásos lesz.

Zoolander (2001)

Ki más vezethetne le egy riszapárbajt Ben Stiller és Owen Wilson között, mint a semmiből előbukkanó David Bowie? Senki, én mondom! A Zoolander alapból egy vicces film, de az ilyen jelenetekben igazán jó, amikor a két főszereplő valami marha nagy hülyeséget művel, és egy olyan komoly arc, mint Bowie, véresen komolyan veszi őket. Kíváncsi vagyok, hogy a Zoolander 2-re sikerült-e még rávenni.

A tökéletes trükk (2006)

Christopher Nolan filmjében ugyan Hugh Jackman és Christian Bale volt a két főszereplő, de legalább akkora hatással van a filmre Bowie, mint Nikolai Tesla, tulajdonképpen az egész A tökéletes trükk történetének elindítója. És neki van egyértelműen a legkirályabb belépője a filmben: egyszerűen csak feltűnik egy csomó mesterséges villám között, mintha Phillip Jeffries ügynök az FBI-tól a tizenkilencedik századba teleportált volna.

+1

Futottak még (2007)

Ricky Gervais és Stephen Merchant sorozata arról szól, hogyan lesz egy statisztából sorozatkészítő, de úgy, hogy közben rengeteg kompromisszumot kellett kötnie, és a művészet és a siker közül végül az utóbbit választotta. Nem elég, hogy a főszereplő ezen őrlődik naphosszat, de amikor egy klub VIP-részében elkezd beszélgetni a saját magát játszó Bowie-val, akkor a zenész pár mondat után odafordul a zongorához, és rögtönöz egy dalt arról, hogy egy vicces pufókarcú férfi eladta a méltóságát a hírnévért, és fejbelövi magát inkább. A Futottak még tele van kínosan vicces jelenetekkel – és saját magukból hülyét csináló híres emberekkel –, de itt Bowie tényleg saját magát alakítja, az embert, aki bármiből képes dúdolható slágert összehozni.

(A videót nem lehet beilleszteni, de itt meg lehet nézni.)