A lovasíjász című dokumentumfilm kábé felében Kassai Lajos, a címszereplő lovasíjász egy egykerekű biciklin íjaz a Makovecz-stílusú fészere előtt. A kamera több szögből is veszi. Lövésem sincs, hogy miért teszi ezt, miért megy körbe-körbe és lődöz célba – egyébként tökéletesen – mindenféle kiaggatott táblákra. Ez a napi rutinjának a része? Vagy Kaszás Géza kamerájának csinálja?

Másfél éve terjedt el az interneten egy kis időre az a videó, amiben Kassai Lajos úgy viselkedik, mintha a következő Expendables-epizódra jelentkezne, és a következő dolgokat műveli benne: zsonglőrködik baltákkal, zsonglőrködik labdákkal lóháton, miközben a kamerával szemez, illetve később egyszerre zsonglőrködik egy bozótvágó késsel, egy baltával, és egy sarlóval, főleg lassítva, miközben nyálas zene szól, és a videónak se eleje, se vége. Sajnos azóta törölték, pedig mindent megadnék, hogy újra és újra megnézzem. Most kiderült, hogy ez egy részlet volt A lovasíjászból, Kaszás Géza majdnem kétórás dokumentumfilmjéből, ami Kassai portréja szeretne lenni, de egy végtelenül fárasztó reklámfilm róla és a jól menő üzletéről.

Én legszívesebben úgy nevezném, minden ítélet nélkül Kassai Lajost, mint egy lopakodó hírességet, akinek megvan a hatalmas rajongótábora, az élő követőienk a tömege, egy igazi self-made man, aki a semmiből építette fel maga köré az univerzumát, de mégis csak nagyon kevés alkalommal képes betörni a médiába. És ha valaki most úgy kattintott bele a cikkbe, hogy nem tudja ki ő, akkor megpróbálom összefoglalni A lovasíjász alapján: egy zenmester, egy csibész tesitanár, egy kaftános hagyományörző, és egy melós keveréke, aki megteremtette a lovasíjászat alapjait, világversenyeket szervez, és nem mellesleg egy sikeres lovasíjász-akadémiát üzemeltet, ahova fiatalok és idősek mennek egyaránt, hogy katonasághoz hasonlító rendben edzzék testüket és lelküket. Kassai megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, a lovasíjászatot 2013-ban hungarikumnak nyilvánították.

Kassai fiatalkorában lakott munkásszállóban, mérnökként, gyárban is dolgozott, majd annyira érdeklődött az íjkészítés iránt, hogy álmává vált megcsinálni azt a változatot, ami a honfoglalás kori  íj mása, naprakész alapanyagokból. Sikerült neki. Kassai ma egy hatalmas kaposmérői birtokon él, ami egyszerre egy Makovecz-tárlat, kiképző- és nyári tábor, zarándokhely, és szanatórium. Kassai egyébként szentül hisz abban, hogy a hunok a mongolok leszármazottjai, és a kínai nagy falat a hunok ellen húzták fel, ami szíve joga, én a lelkem mélyén hiszem, hogy valahol, talán egy másik galaxisban létezik az Arrakis nevű sivatagbolygó a Dűnéből, ahol gigantikus kukacok ürülékét szüretelik naphosszat. Kassai egy lenyűgöző jelenség, mert tényleg képes nagy hatással lenni emberekre, tényleg a semmiből küzdötte fel magát, és tényleg egy nagyon obskurus dologgal tudott sikeres üzletember, és - egy bizonyos közösségben – vezető lenni. Nagyon szívesen néznék róla egy dokumentumfilmet, amiben megtudom róla, hogyan lett egy munkásszállóban lakó tiniből a leggyorsabb íjazás Guinness-rekordtartója. Ezt nem A lovasíjász című filmből fogom megtudni.

Akármennyire is megosztó Kassai figurája, sokkal, de sokkal jobb filmet érdemelt volna annál, amit Kaszás Géza körétákolt, látszólag mindenféle szerkezet és koncepció nélkül. Kaszás, mintha még sosem látott volna dokumentumfilmet, nem tesz fel kérdéseket a filmje alanyának, korábbi előadásaiból, vagy a diákjainak tett beszédeiből vágja össze a mondandóját. Amikor a fiatalkoráról beszél a tábortűznél, valami teljesen sültbolond módszerrel a rendező odaültetett egy kisfiút a tűz mellé, hogy inkább neki mondja a történeteit. És tudják, hogy mi ebben az igazán idegesítő? Hogy a Youtube tele van különböző, Kassaival készült interjúkkal. Bármelyikbe belekattintok, többet tudok meg róla, mint A lovasíjászból.

Amiből persze teljesen egyértelmű Kaszás filmjének a legnagyobb hibája, hogy itt nem új követőket akartak toborozni. Hanem azoknak készült, akik drónról, lehetőleg lassítva szeretnék látni, hogy ez az áldott jó ember hogyan vezeti a nyáját árkon-bokron, hogyan felvételizteti őket az akadémiájába (tudták például, hogy a felvételihez verset kell szavalni?), hogyan mutatja meg nekik, hogy a hagyományőrzés jól néz ki HD-ban, amikor egyszerre vágja magát harcipózba egy csomó lovasíjász. Valahogy úgy, mint a Hős, meg a Repülő tőrök háza című kínai filmekben. Amikor vége lett a tréningvideó 118 percének, legszívesebben kocogni lett volna kedvem egy erdőben.

A lovasíjászban nincsen konfliktus, nincsen külső szemlélő, senki sem lép két lépéssel messzebb, hogy onnan kommentálja azt, amit Kassai művel, hiszen nincsen kommentár, csak Kassai saját, nem kifejezetten a kamera kedvéért elhangzó szavai. És amikor Kassai valami általam teljesen érthetetlen okból elutazik Belső-Mongóliába, megtekinteni az ottani hun múzeumot, és Obrusánszky Borbála keletkutató kifejti neki, hogy hát igen, a Magyar Tudományos Akadémiában az XIX. század végén egy plagizált cikkben említették, hogy a magyarok finnugorok, és az MTA azóta nem hajlandó megint megvizsgálni a témát, akkor kifejezetten úgy érzem, hogy A lovasíjász teljesen elvesztette az irányzékát. Még ha Kassai bólogat is minden egyes dologra, amit Obrusánszky, vagy egy kínai hunkutató mond neki. Én is bólogatnék, ha valaki a Harkonnen-családról magyarázna nekem.

Szóval ha valaki A lovasíjászból szeretne egy kiegyensúlyozott, elfogulatlan portrét kapni Kassai Lajosról, az jobban jár azzal, ha tényleg a Youtube-ot böngészi. Dühítő, mert Kassai kifejezetten jól tud beszélni, engem speciel érdekelnek a gondolatai, érdekel az életútja, és érdekel az, hogy mi a mondanivalója, még ha nem is biztos, hogy egyet fogok érteni vele. Kaszás Géza filmje még arra sem volt képes, hogy a filmjének alanyára odafigyeljen.