Ha esetleg ön is olyan, mint egy csomó kollégánk, hogy január 6-án, a bejelentés után szinte azonnal feliratkozott a Netflix ingyenes egy hónapos szolgáltatására, akkor az a rossz hírem van, hogy nemsokára az ingyenéletnek vége, és innentől kezdve havi nyolc eurót kell kicsengetnie azért, hogy a kínálatának sorozatait és filmjeit nézze. A Netflix használatába és a kínálatának felkutatásába viszont bele lehet őszülni, nehéz megtalálni az újdonságokat (az asztali verzióban van ilyen, az appban nincs), az ajánlások kicsit szűklátókörűek, és ha nem keresünk naphosszat, akkor lehetetlen megtalálni az érdekesebb dolgokat. Ezen segítünk most. 

Mert a saját gyártású tartalmakat ugyan az arcunkba tolja, nehéz elkerülni azt, hogy legalább kíváncsiságból ne kattintsunk a Daredevilre vagy a remek Master Of None-ra, viszont ha mást is szeretnénk nézni, akkor kell hozzá egy kis kutatómunka. Tegyük fel azt, hogy már minden, könnyen fellelhető sorozatot végignéztünk a Netflixen. Hogyan tovább most?

A legjobb önpromó a megoldás, ugyanis 2014 végén elkezdtünk összeállításokat írni arról, hogy milyen filmek nem jutnak el Magyarországra semmilyen formában. Ezek azok a filmek, amikről esetleg olvashatunk lelkendező fesztiválkritikákat, vagy fórumos hozzászólásokat, de bizony a félillegalitáshoz kell nyúlni ahhoz, hogy megnézhessük őket. Ennek a korszaknak most vége, a Netflix segítségével több olyan film, amit listáztunk ezekben a cikkekben, teljesen legálisan elérhetővé vált Magyarországon. Igen, angol felirattal.

De hogy bukkanjunk ilyesmikre? Mi szigorúan filmnézői szempontból ezeket a következtetéseket vontuk le a Netflix használatáról:

• Legyen türelmes! A Netflix kínálata kicsit olyan, mint egy hirtelen megnyitott bolt polca, még most töltik fel. Fokozatosan kerülnek fel a régebbi klasszikus filmek, és az új kínálatok.
• Ne higgyen az értékelésnek! Egyelőre még nem tudtunk rájönni, hogy a magyar, amerikai, vagy egész világ értékelését mutatja egy-egy filmnél a Netflix, de arra már réges-rég rájöttünk, hogy a tömegnek hülyeség hinni, mert egészen hajmeresztő csillagozások vannak. Egy-másfél csillag a Wet Hot American Summernek? Két csillag a Zoolandernek? Három csillag a Vérző olajnak? Ne vicceljünk már!
• Használja a rendszert! Tudta például, hogy fenn van mind a négy Indiana Jones-film? Ha nincs olyan mázlija, hogy a Netflix az arcába tolja ezt, akkor csak kereséssel, vagy mondjuk Steven Spielberg/Harrison Ford listázásával lehet megtalálni.

De ha nincsen kedve böngészni, akkor álljon itt pár film, ami eddig elérhetetlen volt Magyarországon legális eszközökkel, most pedig a Netflixszel nézhetjük őket naphosszat:

Aloha

Ezt előrebocsájtom: nem biztos, hogy ezen a listán minden film jó lesz. Itt van például a szebb napokat látott Cameron Crowe (Majdnem híres) Hawaii-n játszódó drámája, amiről az amerikai sajtónak a tavalyi premier ellenére csak az jut már eszébe, hogy Emma Stone-ról azt mondják a filmben, hogy hawaii őslakos. Igen, az az Emma Stone, aki leginkább egy megtestesült Pindúr pandúrra hasonlít. Rajta kívül még Bradley Cooper és Rachel McAdams szerepel a filmben, ami egyébként az év egyik nagy bukása volt. Lehet, hogy stratégiailag nem volt jó ezzel a filmmel kezdeni a listát, de hátha valakinek bejön Crowe mézes-mázas stílusa.

Beasts Of No Nation

Elsőkézből végre meg is tudjuk tapasztalni, hogy mekkora rizikót vállalt be a Netflix, amikor megvásárolt forgalmazásra egy Nigéria gyerekkatonáról szóló drámát, amit ráadásul a True Detective első évadának állandó rendezője, Cary Fukunaga készített, és az online streaming mellett mozikban is bemutatta. Ezt egyébként már egy korábbi cikkben is leírtam, mert már hirdettük ezt a filmet, amiben Idris Elba a félelmetes afrikai hadúr, akinek mégse jár Oscar-jelölés.

Call Me Lucky

Barry Crimmins egy legendás standupos volt a nyolcvanas években, aztán történt vele valami nagyon durva, és elvonult a civilizációtól. Hogy miért, azt még nem tudom, mert nem láttam a filmet, viszont az előzetesét igen, és az alapján mindenképp érdemes lesz megnézni ezt a róla szóló dokumentumfilmet. Főleg azért, mert a rendezőként egyre markánsabb hangú Bobcat Goldthwait (World's Greatest Dad) rendezte. Aki egyébként nem más, mint az ordibálós Zed a Rendőrakadémia-sorozatból.

Cartel Land

Kathryn Bigelow produceri jelenléte mellett készült Cartel Land a mexikói drogkartellek világát próbálja bemutatni, illetve pontosabban azokat a csapatokat, amik megpróbálnak a kartellek ellen csapásokat mérni. Az előzetese hajmeresztő, szép kis párja a Netflixen futó, a drogokhoz kicsit máshogy álló, a kolumbiai Pablo Escobarról szóló Narcos-sorozatnak.

Creep

Ha a gyomra nem rándul össze azoktól a szavaktól, hogy „amerikai függetlenfilm”, „kisköltségvetésű horrorfilm”, és „found footage”, akkor pokolian jól szórakozhat a Creepen. A rendező Patrick Brice játssza a főszereplő amatőrfilmest, aki válaszol egy rejtélyesen megfogalmazott hirdetésre, és kivonul a semmi közepére találkozni Joseffel, aki először azt kéri tőle, hogy örökítse meg az életét a nemsokára születendő fia számára, aztán onnantól kezdve egyre furább és furább kérései vannak. Képtelenség egyszerre nevetni és megijedni, de a Creepnek sikerül összehozni a kettőt.

Finders Keepers

Dokukban nagyon erős a Netflix, itt van például ez a remek film, amiben egy ember amiatt lesz híres, mert egy raktár-árverésen vesz egy olyan grillt, amiben van egy komplett emberi láb. Pénzt szed azért, hogy emberek jöjjenek megnézni a lábat, de akkor kicsit felborul a jólét, amikor megjelenik a láb tulaja. Ráadásul az egész ügy nagyjából 10 éve történt, szóval azóta minden egyes szereplőnek sokkal több élettapasztalata van, és már vissza tudnak értelmesen tekinteni arra a korszakra, amikor egy amputált láb miatt lettek baromi híresek az amerikai híradókban.

Results

Andrew Bujalski egy mérsékelten ismert amerikai függetlenfilmes, most két, a mérsékeltnél jóval ismertebb színészt sikerült meggyőznie az új filmjéhez, amiben Guy Pearce, illetve Cobie Smoulders (a Marvel-univerzumból) szerepel, és kicsit olyan, mint egy kabarétréfa: két különböző személyi edző mindenféle kalamajkába keveredik, amikor megjelenik az életükben egy gazdag ügyfél. Pearce végre a saját ausztrál akcentusában morgolódik a filmben, írtuk akkor, amikor először ajánlottuk.

The Hunting Ground

Hiába Oscar-jelölt egy dokumentumfilm, még az sem garantálja, hogy Magyarországon meg tudjuk tisztességesen nézni. Erre tessék, itt van a Netflixen kettő is az idei jelöltek között, a második majd a lista vége felé. Jó, a The Hunting Ground igazából a legjobb dal kategóriájában kapott egy jelölést Lady Gaga betétdala miatt, de ez most mindegy. A film egyébként az amerikai egyetemeken történt nemi erőszakok eltussolásáról, és az azok ellen harcoló áldozatokról szól.

The Nightmare

Az alvási paralízisről már olvasni is elég, hát még egy olyan dokumentumfilmet nézni, amiben eljátsszák más emberek legdurvább rémálmait. Nagyjából ennyi a The Nightmare lényege, de a trükkje az, hogy nemcsak a rekonstruált álmokat, de még az azoktól szenvedő emberekkel készült interjúkat is úgy vette fel Rodney Ascher rendező, mint a legsúlyosabb horrorfilmeket. Ez nem az a film, ami előtt el lehet aludni egy Ipaddel az ember hasán.

The One I Love

Az agyzsibbasztás mindig jót tesz a kis költségvetésű filmeknek, mármint itt arra a fajta agyzsibbasztásra gondolok, amikor az ember nem igazán sejti, hogy mi történik, és miért, viszont érdekli, hogy hátha valaki megmagyarázza. A The One I Love-ban egy befásuló pár (Elizabeth Moss és Mark Duplass) érkezik egy direkt hasonlóknak készített terápiás nyaralóba, azonban amikor betoppannak, ledöbbennek azon, amit látnak: a házban ők vannak, vagyis egészen pontosan az ő ideális életeiket élő másaik. Innentől kezdve beindul a kutyulás, hogy most akkor ki kicsoda, mi az érdeke, és mit szeretne másiktól.

The Wolfpack

Crystall Moselle rendező sétált egy nap New York utcáin, és egyszer csak szembe jött vele egy csapat, ugyanolyan fekete ruhába öltözött, ugyanolyan hosszú hajat hordó, elég zavartan viselkedő fiú. Moselle nem volt szívbajos, és elkezdett velük beszélgetni. Ebből lett a The Wolfpack című dokumentumfilm, amiben kiderült az Angulo-család majdnem összes titka: hogy a gyerekek csak nagyon ritkán mehetnek az utcára, hogy otthon tanulnak, és hogy szinte minden szociális képességüket filmekből szerzik, amikből ők is forgatnak otthon. A The Wolfpacket csak néhány alkalommal vetítették tavaly a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon, szóval érdemes elkapni a Netflixen.

Tig

Tig Notaro nem az az ember, aki felhívná magára a figyelmet. Eddig apró szerepekben tűnt fel tévésorozatokban (Transparent), illetve nagyon ritkán egy-egy filmben (Másnaposok szerencséje), viszont ha picit utánanézünk az életének, egy különösen kegyetlen emberi sorsról szerezhetünk tudomást. Tiggel ugyanis a következő dolgok történtek egymás után, szinte azonnal: megbetegedett egy nagyon súlyos bélfertőzéssel, édesanyja meghalt egy háztartási balesetben, és kiderült, hogy mindkét melle rákos. A hírek után egy standup-előadásán nem volt hajlandó viccet mesélni, hanem kitárulkozott az életéről, és az összes abba tartozó tragédiáról: az eredmény, a Live című standup-lemez a korszak egyik klasszikusa lett szinte azonnal. Tig azóta jól van, sőt, One Mississippi címmel saját sorozatot fejleszt Louis CK és Nicole Holofcener producerekkel, de addig is itt a róla elnevezett, életéről szóló dokumentumfilm.

Winter On Fire

A másik idei Oscar-jelölt dokumentumfilm a 2013-2014-es ukrán eseményekről szól, profi dokumentumfelvételekkel, kamerás videókkal, tévés bejátszásokkal, és most így belegondolva abba, hogy mi ment ott nemrég egy szomszédos országban, elég durva.

+1 véletlenszerűen választott standup

A Netflix nagyon támogatja a standup műfaját, hála istennek, teszem hozzá, mert így könnyen meg lehet nézni olyan komikusok friss előadásait, mint Aziz Ansari, John Mulaney, Marc Maron, vagy Anthony Jeselnik. Ha esetleg egyikőjükről sem tudná, hogy kiről van szó, akkor csak véletlenszerűen nyomjon rá valamelyikre, hátha megtetszik. Én egyébként így, ebben a sorrendben ajánlom őket.